Harmadjára gyűltek össze az alfások ilyen baráti találkozóra

– Miért éppen Előszálláson? 
– Akár azt is mondhatnám, hogy kalandosan zajlott az életem, hiszen bár egy tősgyökeres kisszentmiklósi ember vagyok, jelenleg viszont egy harmincéves olaszországi, nápolyi kitérő után, Dunaújvárosban élek. Néhány éve tértem vissza a párom miatt, és most újra itthon élő magyar lettem. 
– A napi program? 
– Dunaújvárosban, az Interspar parkolójában találkoztunk és onnan együtt hajtottunk le ide. Egy baráti meghívás miatt érkeztünk, hiszen az itteni Garden büfé parkjában Ádám a házigazda, egy remek helyszínt biztosított a számunkra. A települést egy barátságos közösség alkotja, úgy érezzük, hogy szívesen látnak itt bennünket. A faluban tett tiszteletkör közben sokan kijöttek az utcára, mások megálltak és integettek nekünk. Jó érzés itt lenni velük. 

– Alfásnak lenni? 
– Ez a mostani a hetedik és vele, ahogy a többivel is, nagyon meg vagyok elégedve. Szeretem! Szerintem vannak olyan Alfák, amiknek alfás a tulajdonosuk, és vannak olyan emberek, akik csak ilyen típusú autókat vezetnek. Nagy különbség van közöttük. 
– Ez egy rossz olasz autó? 
– Vannak, akik ettől sokkal súlyosabb jelzőkkel is illetik, mert talán nem volt hozzá szerencséje. Vagy az autóknak azokhoz a gazdákhoz. Azt azért tudni kell, hogy mindegyik fajta, bármit is mondjanak róla, igazából szervizigényes. Amikor annak megfelelően gondozod, panaszmentesen használhatod. Így vagyunk mi is a kedvenceinkkel. Tiszteld az autódat, és ő is tisztelni fog téged: panaszmentesen fog kiszolgálni. Tavaly kint voltunk Nápolyban, a durván négyezer kilométert panaszmentesen tettünk meg. A legnagyobb kedvencek közül mindjárt kettőt is tudok mondani. Az első egy klasszikus darab, a 33-as volt, amit egy balesetben ütöttek ki alólam. Utána több típus következett, de ami a legjobban hozzám nőtt, ez az 59-es, és egy tökéletes gép, amit a páromnak vettem, a 47-es. 

– Vannak nőies, férfias típusok? 
– Az első csoportba nevezem az előbb említett 47-est, a GT- és a Mio-t. Férfiaknak? Azok az 56, 64, 66, 159 és a Giulia. Ezek igazi domináns autók. 
– Egy igazi férfi kipörgeti az összes kerekét? 
– Szerintem az egy bolondság, csak ártunk vele az autónak és az úttestnek is. Szerintem stílusosan, elegánsan, persze egy kicsit sportosan, de szabályosan kell hajtani, és ez a látvány a szép autóval ötvöződve úgyis magával ragadja a nézelődők tekintetét. 
– Azt gondolná az ember, hogy az Alfa színe a piros! 
– Na igen, ez onnan ered, hogy az első a P6-os volt, amit Enzo Ferrari módosított a nagy márkacsaládba, és onnan már az ő nevét viselte. Valóban elmondhatjuk, hogy az a szín nagyon jól áll ezeknek az autóknak. Szép, de kényes, és igazi büntetés annak, aki kézzel áll neki a lemosásának. 
– Melyik korosztálynak való ez a márka? 
– Mindenkinek meg tudja dobogtatni a szívét. Vannak közöttünk szemtelenül fiatalok is, akik máris jó barátaink, és olyanok is, akik már öregnek mondják maguknak. Persze ők viccelnek, mert ha azok lennének, otthon a karosszékben ülve nézegetnék a régi autós fotóikat. Az alapszabály az, hogy ezeket szeretni kell, a többi már megy magától. Lehet ez az első gépe valakinek, de a nagyszülők is vígan járhatnak velük. Ez egy különleges sportos modell, aminek megvannak a jó tulajdonságai. Mellette találhatunk olyanokat is, amik nem éppen kedvezőek, de ez minden más típusnál föllelhető. Szerintem az az egyik legjobb típus, amit az olaszok eddig gyártottak, ami, ha akarod egy utcai verseny­autó is lehet. Az alfázás életformának mondható. 

– Hogy áll a gyorshajtásos büntetőcédulákkal? 
– Őszintén? Még soha az életemben nem kaptam, a szabályok arra valók, hogy betartsuk azokat! 
– Riválisai egymásnak? 
– Soha. Barátságban vagyunk, összetartunk, útközben integetünk is egymásnak. Ez nem jelent bizalmaskodást egymással, hanem egy családias üdvözlést jelent.