Úti beszámoló

2022.03.24. 18:00

Vizsolyban forgatott a Pannon Oktatási Központ Médiacsoportja

A POK média szakköre 2022. március 9-10-én forgatást szervezett Vizsolyba, amelyet tanulmányi kirándulással kötöttek egybe. Az utazás tehetséggondozó pályázat keretében valósult meg.

Pannon Oktatási Központ

Tóthné Kolmankó Diána az iskola köüzösségi oldalán ír a részletekről:

- Hideg szerda reggel indultunk a nagy gonddal előkészített forgatással egybekötött tanulmányútra. Kisbuszunk nem csak a mi csomagjainkkal teltek meg, hanem rengeteg csomagot is vittünk magunkkal, amelyet iskolánk tanulói, szülők, pedagógusok és dolgozók gyűjtöttek össze menekültek számára. 
Első célpontunk Ózd volt. Meglátogattuk a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot, ahol számos meglepetés és interaktív program várt ránk. Talán az idősebbek még jól emlékeznek Szeleczky Zita színművésznő filmjeire, de a mai korosztály számára nemigen ismert ez a név. Kis csoportunk azonban azon szerencsések közé tartozik, aki interaktív kiállítás keretében ismerkedhetett meg a 20. század elején oly híres színésznő életművével. 
Sajnos csak megnézhettük a jelmeztárat, pedig mindegyikőnk szívesen beöltözött volna francia királynak, Jumurdzsáknak, légionáriusnak. Most azonban a járványügyi előírások értelmében ez nem volt lehetséges. Azért bekukkantottunk és megbeszéltük, amikor legközelebb erre járunk, biztosan belebújunk néhány jelmezbe.
Ez azonban nem szegte kedvünk és a filmes tanösvényen haladva tovább, aki elég bátorságot érzett magában, az kipróbálhatta a green box technikával történő forgatást. A fiúk egyik percről a másikra kalózokká váltak, a lányok pénzesőben találhatták magunkat és a felnőttek is kipihenhették a nap fáradalmait egy csodálatos tengerparton. Mindezt egy szuper kamera rögzítette, így nemsokára kezünkben lehet az itt készített film is.
És ha mindez még nem lett volna elég, elképesztő élethű díszletek között barangolhattunk. Megnézhettük miből készülnek, mitől lesznek élethűek és azt is, hogy néz ki valójában a 20. század elejének legendás vonata, az Orient Expressz, vagy egy II. világháborús szatócsbolt belseje, de egy tankra is fel lehetett mászni, sőt bele is lehetett bújni. A század eleji iskola sem maradhatott ki, a katedrán a tábla előtt feleltette a kisdiákokat csoportunk két tanulója, aki arra a néhány percre tanári diplomát kapott tőlünk.
Mindezen élmények után (előkészülve a másnapi forgatásra), másfél órás utazással jutottunk el Tarcalra a Barkland Pincészetbe, hiszen ha már a tokaji borvidéken járunk, ez elmaradhatatlan része kell legyen a kirándulásnak. Megérkezésünkkor a birtokot vezető Majoros Lászlóval és családjával találkoztunk, akik friss pogácsával, pereccel és innivalóval vártak bennünket. Miután koccintottunk és megkóstoltuk az előző évben palackozott mustot, a borászat rejtelmeibe is bevezettek bennünket,. Senki sem távozott üres kézzel, ugyanis mindegyikőnk kapott egy üveggel a kóstolt nedűből és választhattunk egy hűtőmágnest is, mely a borászatot és az azt körülvevő csodálatos vidéket ábrázolta.
Az idő ugyan hűvösre fordult, az eső is eleredt, mi mégis folytattuk utunkat, hiszen még néhány látnivaló várt ránk. Volt, aki futva, volt, aki sétálva tette meg a távot és a 132 lépcsőt (bár a futókra a megígért csokoládé is ösztönzően hatott) a tokaji borvidék legmonumentálisabb látványosságához, az Áldó Krisztus szoborhoz, ahonnan lélegzetelállító panoráma tárult elénk. A domb tetején pedig ott állt Magyarország legnagyobb Krisztus szobra, amelyet 5 gránittömbből raktak össze azért, hogy a vidéket óvja és védje a természeti csapásoktól és áldását oszthassa szerte szét. Mivel mindenki fáradt és éhes volt már, így szállásunk felé vettük az irányt, de előtte még néhány képet készítettünk fáradt csapatunkról a Terézia kápolnánál. 
Este, sötétedés után érkeztünk meg Mádra, a Demetervin panziójába, ahol mindenki elfoglalta csodálatos lakosztályát (nem túlzás), és pihenhetett egy kicsit. A finom vacsora után visszatérve szálláshelyünkre munka következett, hiszen megbeszélést tartottunk a másnapi forgatás részleteiről. Mindenki igyekezett nagyon figyelni, hogy a csütörtöki forgatási napon zökkenőmentesen mehessenek a dolgok. Bár egy „kiránduláson” este nem minden esetben jellemző a csend és a nyugalom, ezen az estén egy kis éneklés, beszélgetés, „sószobázás” és ajtón kukucskálás után („Vajon elmenetek-e már lefeküdni a tanárnők?”) mindenki nyugovóra tért és vélhetőleg ki is pihente magát.
Korán reggel ébredtünk és bőséges reggeli után a megbeszéltek szerint indultunk Vizsolyba a hetek óta tervezett film forgatására. Filmünk főszereplője, egy nagyon kedves hölgy mosollyal fogadta nem kislétszámú csapatunk. Beengedett bennünket az otthonába, amely szerénysége mellett otthonosságot és békét sugárzott annak ellenére, hogy Oti néni élete korántsem mondható egyszerűnek. Kész forgatókönyvünk minden jelenetét nagy lelkesedéssel és odaadással igyekezett megvalósítani, amikor szükség volt rá, akár többször is elmondani, eljátszani a jelenetet. A forgatócsoport tagjai próbáltak mindenben segíteni Péternek és Levinek, akik Oti néni mellett kulcsai filmünk sikerének. Az „otthoni jelenetek” felvétele után a templomba mentünk, ahol a rettentő hideg ellenére újabb jeleneteket rögzített operatőrünk Oti nénivel. Újabb és újabb részletek következtek, mire körülbelül 5 órányi munka után befejeztük a filmkészítést. Természetesen Oti néni mellett főszereplőnk volt még a Vizsolyi Biblia, amely az első, teljes, magyar nyelvű bibliafordítás (1590). Nagy áhitattal szemléltük meg ezt a nyelvemléket, olvastunk bele a kinyitott oldalon. Meglepő, hogy ez a rendkívüli dokumentum ma egy üvegvitrinben van kiállítva, hiszen nemrégen ellopták, befalazták és csak néhány éve került elő. Mivel penészedni kezdett, ma különös figyelmet igényel, „lélegeztetni” kell. Ez adta kisfilmünk alapját is, amellyel nagy terveink vannak, ugyanis beneveztük a nagyhírű keszthelyi Helikon versenyre.
Haza indulás előtt még átadtuk iskolánk ajándékát a vizsolyi református lelkésznek, bevittük a közösségi házba az összegyűjtött adományokat, elfogyasztottunk együtt egy finom ebédet. Hazafelé jó hangulatban telt el az a néhány óra, zenét hallgattunk, a gyerekek énekeltek, persze a fáradtabbakat elrázták az autópálya és az utak bukkanói. Élményeinket nem csak emlékezetünkben, hanem filmünkön és fényképeken is megőrizzük.
A stáb tagjai: Fási Alexa, Faragó-Székely Attila, Farkas Dávid, Gáspár Zoé, Kálmán Lilla, Lukács Zsombor, Makó Miklós, Papp Zoé, Szalai Szimonetta, Uhrik Vanessza hetedik és nyolcadik osztályos tanulók, valamint a tanárok: Némethné Ámon Erika, Tóthné Kolmankó Diána és Pachmann Péter.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában