„Úgy érezzük, a falu is befogadott bennünket, ez nagyon jó érzés”

András nagyszüleinek Kisapostagon volt hétvégi házuk a Pipacs utcában, így sok időt töltött gyerekként a településen, főleg nyaranta. Gabriella a középiskolai barátnője, Pintér Krisztina révén ismeri a falut, pár éve pedig a testvére és családja itt vettek házat. András és Gabriella Dunaújvárosban laktak és vágytak a nyugodt falusi életre, de ne szaladjunk annyira előre.

Munka

Andrásnak összesen két munkahelye volt. A földhivatalban dolgozott hat évig, majd a Westel-nél helyezkedett el. Megjárta a ranglétrát, lakossági oldalon kezdett 2000-ben, mikor megnyílt Dunaújvárosban a Tojásházban a Westel üzlet. 2007-ban a vállalati üzletághoz került át egy belső pályázat útján. Immáron 22 éve dolgozik a Telekomnál. Jelenleg home office-ban dolgozik otthonról és továbbra is vállalati ügyfelekkel foglalkozik.

Akárhányszor hazajöttem, nekem mindig az volt az érzésem, hogy nekem itt a helyem.

Gabriella most GYED-en van a 20 hónapos kislányukkal, Izabellával. A karibi szigetvilágban dolgozott, de a szél hazafújta. Erről így mesélt:

- Kozmetikus vagyok, a munka és a szerelem vitt ki. Volt egy majd ezer négyzetméteres SPA-m. 16 évig éltem kint, megvolt minden, jólét és minden más. Nagyon jó volt, de mégsem. Itthon volt a családom, az igazi kapcsolatokat itthon találtam meg. Akárhányszor hazajöttem, nekem mindig az volt az érzésem, hogy nekem itt a helyem. Ahol éltem, ott nagyon sok a betelepülő, ezért, bár nyitottak az emberek, mégsem alakítanak ki mélyebb emberi kapcsolatokat. De maga a nyelv is felületesebb, bár tökéletesen beszélek angolul, úgy látom nincsenek olyan szépségei a nyelvnek, mint a magyarnak. Természetesen hálás vagyok a sorsnak, hogy ott élhettem, hiszen olyan élményekhez jutottam, amit máshol nem éltem volna át. A mai napig tartom a kapcsolatot a kinti barátaimmal, de haza fújt a szél. Persze nem kis szél kellett hozzá. 2017-ben szeptember elején óriási károkat okozott az Irma hurrikán. 300 kilométeres sebességgel csapott le a karibi térségre. Az egész szigetet tönkre tette, de csodás módon a mi lakásunk megúszta, körülöttünk az összes lakás tönkrement. Teljesen újjá kellett építeni ezt a szigetet, ami a turizmusból él, így óriási károkat okozott.

Miután hazajöttem egy orvoskozmetikai gépeket forgalmazó nemzetközi cégnél dolgoztam. Most a baba a legfontosabb, Izabella kitölti és megédesíti a mindennapjaimat. Természetesen szeretnék majd a kozmetika világában tovább dolgozni.

Közös jövő

- Négy éve élünk együtt - kezdte András -, de húsz éve ismerjük egymást. Csak barátok voltunk, semmi egyéb. Mindenkinek más irányba ment az élete házassággal, gyerekekkel. Akkor találkoztunk újra, mikor már mindketten egyedül voltunk. 2017-ben, az életünknek teljesen azonos szakaszában véletlenül összefutottunk. Sorsszerűnek és sorsfordítónak bizonyult ez a találkozás. Elkezdtünk beszélgetni, mint régi ismerősök és pár nap alatt rájöttünk, hogy sokban azonos a sorsunk. Mi hiszünk abban, hogy a sors keze hozott össze bennünket, nem könnyű az újrakezdés, ezt látjuk másoknál, de nekünk sikerült.

Házat kellene venni, hol?

- Mindketten Dunaújvárosban laktunk korábban. Mikor Gabi terhes lett gondolkodtunk azon, hogy családi házba kellene költözni a Gagarin téri lakásunkból. Folyamatosan nézegettük a környék eladó házait, de egyik sem volt megfelelő. Szerencsére nem vágtunk bele az építkezésbe, mert az elszabadult építőanyag árak miatt nem jártunk volna jól. A megugró ingatlanárak előtt sikerült egy jó vételt kifognunk, mikor már szinte lemondtunk a házvásárlásról, egy ismerősünk szólt, hogy látott egy hirdetést. Mint kiderült az ingatlanközvetítő fél órája tette fel, mi azonnal jelentkeztünk, megnéztük a házat és öt percen belül már le is foglalóztuk. Fontos volt a Duna közelsége, még ezt is megnyertük itt Kisapostagon. „Úgy gondoljuk, hogy vannak olyan dolgok, amelyek nem véletlenül történnek az ember életében.„

- Nagyon jó helyen sikerült házat vennünk, a falu közepén van, de mégis egy eldugott utcában. Közel a bolt, a posta, a kocsma, az önkormányzat. Minden, ami fontos lehet. A következő ház tőlünk ötven méterre van, tehát nem lehet zsúfolt lakókörnyezetnek nevezni. Városban álom lenne egy ilyen, még családi házas környezetben is. 

Új élet egy barátságos helyen

- Új otthon, új élet. Ennél jobb nem is kell - mondta lelkesen Gabriella. Majd így folytatta: - Kisapostag emberközeli. Megmaradt olyan falunak, ahol az emberek köszönnek egymásnak, ismerik a másikat a bújával-bajával együtt. Ez ma már nagyon ritka és megőrizendő tulajdonság. Az ittlakók megmaradtak normális embereknek. Mi olyan hamar beilleszkedtünk, a szomszédokkal rögtön barátságba kerültünk. Napi szinten tartjuk velük a kapcsolatot, segítjük egymást. Nálunk utcabál is volt, meghívtuk a szomszédokat és grilleztünk egy jót. Mikor mindenkin átment a kovid, segítettünk egymásnak. Ica nénit a kocsmából egyszerűen imádjuk. 

- A Petőfi utcán szoktunk sétálni a babával, mindenkinek van egy kedves szava hozzánk. Úgy érezzük, a falu is befogadott bennünket, ez nagyon jó érzés. A Hermina nénitől a Suska Jani bácsiig mindenkit név szerint ismerünk. Az egyiktől almát kapunk, a másiktól virágmagot. Mikor még nem laktunk itt, csak a testvérem, gyakran jártunk ide és nagyon jól esett, hogy mindenki köszönt. Ez a fajta közösségi élet inspirál bennünket, mikor ideköltöztünk már két héten belül részt vettünk a szemétszedésen és próbálunk bekapcsolódni más programokba is. Részt vettünk a gyereknapon, a snecifogó versenyen, a halászléfőző versenyen, a szüreti bálon és a Halloween felvonuláson is. Van egy tízfős baráti társaság, amiben mindenki elvált és második kapcsolattal rendelkezik, velük gyakran szervezünk programokat, most a téltemetőre is meghívtuk őket. Itt mindenki tudja, hogy mi a fontos az életben, ezért is értjük meg olyan jól egymást.