Divatos az ódon darabok megmentése, csak egy kis kézügyesség kell hozzá

Az abszolút kezdők jó, ha egy kisebb székkel, sámlival, tükörkerettel próbálkoznak első ízben. Szem előtt kell tartani, hogy a végeredmény minőségét leginkább az befolyásolja, amit a festés előtt teszünk a bútorral. Ugyanis ha nincs jó állapotban, meg kell javítani: csavarozni, szögelni, kipótolni, csiszolni. Inkább új vagy jó állapotú darabbal kezdjünk a festéshez, ha a javításhoz nem értünk. Az alapos előkészítés elengedhetetlen ahhoz, hogy a bútorfestés sikeres legyen. 

A felület szakszerű elő­készítését így sem spórolhatjuk meg, de az csupán kevés munkát, anyagot és időt vesz igénybe. Először is győződjünk meg róla, hogy amennyiben régi a fabútor, nem szú­ette-e. Amennyiben igen, akkor tudnunk kell, hogy a lakásban lévő összes fabútort tönkreteheti egyetlen ilyen darab. Ezért nem szabad kockáztatni. Csak olyan bútor felújításához kezdjünk hozzá, amely biztosan kártevőmentes. Vizsgáljuk át alaposan a bútort, ha látunk rajta bárhol gombostűfejnyi lyukat, találunk rágásnyomot, akkor kezeljük úgy a bútort, mint ami fertőzött. A professzionális kártevő-mentesítést a szakemberek speciális gázok használatával végzik, 10-15 nap alatt. Ha magunk szeretnénk elvégezni, olyan alapozót vásároljunk, amely szúirtó is egyben. Érdesítéssel, azaz csiszoló­papíros dörzsöléssel eltávolíthatjuk az elöregedett-fellazult rétegeket, és megszabadulhatunk a felület mélyebb rétegei­ben lerakódott szennyeződésektől. A bútor sokféle piszkot összeszedhet az évek során, ezért már csak higiéniai szempontból is érdemes gondosan letisztítani. Amellett a szennyezett anyagra semmilyen festék nem tapad jól. 

A teljes színfedéshez általában 2-3 réteg szükséges

A bútor felületét nem elég egy nedves ronggyal áttörölni, ügyeljünk rá, hogy se por, se zsír, se tisztítószer-­maradvány ne legyen a felületen. 

Ha nem rusztikus stílusra vágyunk, számoljunk azzal, hogy a festék nem takarja el a felületi egyenetlenségeket. Sőt, ha szépen festünk, ezek a hibák az egyenletes fedőfestés alól még feltűnőbben látszanak. Az egyenetlenségeket ki kell javítani. 

Aztán végre jöhet a festés, amely kétségtelenül a bútor-át­alakítás legegyszerűbb, leg­élvezetesebb, leglátványosabb eredményt nyújtó része. 

Gondoskodjunk róla, hogy csak oda kerüljön festék, ahová szeretnénk. A többi részt takarjuk ki maszkolószalaggal, és a munkaterületre fektessünk fóliát, hogy kevesebbet kelljen majd takarítani. 

Amennyiben nem lakkozott, politúrozott, laminált bútort szeretnénk festeni, akkor krétafestékkel vagy tapadásfokozóval elkevert tejfestékkel közvetlenül festhetünk. Ellenkező esetben alapozással kezdünk. Öreg bútorokon blok­kolót is kell használnunk, hogy a sárgás foltok ne üssenek át a festéken. 

A festéshez annyira kell csak szétszedni a darabot, hogy minden részéhez megfelelően hozzá tudjunk férni. A tejfesték és a krétafesték a függőleges felületen sem folyik meg, ezért nincs szükség arra, hogy fektetve fessünk. 

A krétafesték, tejfesték szobahőmérsékleten fél-egy óra alatt megszárad. A következő réteget akkor vihetjük fel, ha a felület teljesen száraz. A teljes színfedéshez általában két-három réteg szükséges. Az első rétegnél ne törekedjünk arra, hogy tökéletesen fedjen a festék, mert a túl vastagon felvitt festék nem terül szépen. A vízbázisú zománcfestékek is alkalmasak bútorfestésre, azok esetében hosszabb száradási idő szükséges egy-egy réteg között.