Csodás darab

2022.02.05. 15:30

Egy csodálatos motor került letétbe az Intercisa Múzeumba

Motorizálták tegnap délelőtt az Intercisa Múzeumot. Egy igazi különlegességet kapott (vagyis helyeztek el az intézményben – kiemelendő –: letétbe), nem mást, mint egy 1955-ben gyártott Pannónia TL motorkerékpárt.

Agárdy Csaba

A gyönyörűen felújított Pannónia TL az új állomáshelyén, az Intercisa Múzeumban, tegnaptól bárki megtekintheti  Fotók: Laczkó Izabella

A motor tulajdonosa szeretne inkognitóban maradni, de azért sok mindent megtudtunk a motor múltjáról, és azt is, hogy teljesen üzemképes, nem is olyan nagyon régen egészen a Balatonig utazott vele. 

De mielőtt a motor történetére kitérünk, vessünk egy pillantást a magyar motorkerékpár-gyártás múltjára. 

A két világháború között Csepelen a Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben az akkori szabályok szerinti segédmotoros kerékpárokat gyártottak. Ezek 100 köbcentiméteres, legfeljebb 37,5 kilogrammos, jellemzően váltó nélküli, egyszerű motorok voltak WM, majd később WM Csepel márkajelzéssel. Innentől lehet számítani a Csepel néven készülő motorokat. A második világháború után a termelés csak lassan indult újra (1946-ban), s eleinte még WM Csepel néven készültek a motorok. Azonban államosították a gyárat, és ezután már Csepel néven készültek a motorok, majd jött a Pannónia. 

A hazai motorgyártás történetében a Pannónia márkanév valójában egy véletlennek köszönheti a megszületését. Eredetileg a már nemzetközi szintű ismertséget szerzett Csepel márkanév alatt, csak mint típusnév került volna bevezetésre, a TL sorozat megszületésével egy időben. Az új, jól sikerült elnevezés azonban gyorsan önállósította magát, és az új típusokat egyre inkább csak Pannóniaként emlegették a köznyelvben. A korabeli forgalmi iratokban még gyakorta lehet találkozni az elnevezés körüli bizonytalansággal, de az évek előrehaladtával a Pannónia elnevezés mindinkább háttérbe szorította a Csepel vagy a Csepel-Pannónia nevet. 

A Pannóniákból 1954 és 1975 között több mint 600 ezer példányt gyártottak. A hazai piac mellett nagy tételek kerültek külföldre, elsősorban a keleti blokk országaiba. Idővel az egyhengeres T sorozat a szinte folyamatos fejlesztések ellenére is végzetesen elavulttá vált, de még a hatvanas évek közepén bevezetett korszerű kéthengeresek mellett is a leg­utolsó termelési napig gyártották. 

Az Intercisa Múzeumban letétbe helyezett Pannónia TL-t, 1955-ben készítettek Csepelen. A tulajdonos visszaemlékezéseiből idézünk a motorkerékpár történetét illetően. 

„A történet egy dunaújvárosi „szocreál” épület pincéjében kezdődött, ahol több évtizede pihent lassú enyészetre ítélve – szerencsére viszonylag száraz mikroklímában – egy jobb sorsra érdemes, második szériás Pannónia TL. Az akkori tulajdonos – aki a TL első gazdája – gyermekkori jó barátom nyolcvankét éves édesapja gondosan őrizte az antik műszaki ereklyét, a hozzá fűződő féltett emlékeivel együtt. Az eredeti (szürke) forgalmi valamint az indítókulcs a vitrines szekrény rejtekében dekkolt zavartalanul mindaddig, amíg el nem indítottam udvariasan erőszakos „leletmentő” akciómat. 

Az első tulajdonos, id. Kovács József a járgánnyal Fotó: amatőr

A szerkezet, láthatóan magán viselte a tulajdonos valamikori hétköznapi használatához igazodó úgynevezett funkcionális, „fejlesztéseket”, de mindez érdeklődésemet nem mérsékelte, így néhány hónapos „ostrom”, és a már említett barátom segítsége révén birtokomba jutott a veterán darab. 

A „lelet” 2005 októberének végén – végre – ott pompázott a garázsom előtt, módot adva egy tüzetesebb állapotfelmérésre, és az elhatározott mentőakció elindítására. Megnyugvással vettem tudomásul, hogy a fődarabok szinte tökéletes állapotban vészelték át az elmúlt évtizedeket. Így a váz, a kerékabroncsok, a fékdobok, az első teleszkópok, a motor­blokk, lámpafej, tank, ülés, mind-mind menthetőnek, illetve szépen javíthatónak tűntek. 

Az eredetiséget megcsúfoló, de a maguk idejében azért jól funkcionáló „extrák”, úgymint kiegészítő sárvédők, állítható hátsó teleszkópok (amelyek későbbi Pannónia típusokon szolgáltak), henger, lábkuplung (!), lánc tokozás, csomagtartó, T-5-ös hátsólámpa, Csepel szerszámdoboz, tanklakat, jelzőkürt… stb., pillanatok alatt lekerültek, hogy ne akadályozzák (tovább) a tisztánlátást. A kipufogócsöveket, dobokat legnagyobb sajnálatomra nem menthettem meg, mivel azok csúnyán „elaggottak vala.” 

Az eredetiséget ténylegesen igazoló jelek, beütések hiánytalanul és az előírt módon mutatták magukat a vázon és blokkon. A fellelhető szakirodalom beszerzése, tanulmányozása, s az állapotfelmérés után elkezdődhetett a tényleges munka. Az aprólékos osztályozó, rendszerező szétszerelés, az alkatrészek kiszerelt állapotban történő ismételt szemrevételezése, a hiányzó vagy nem megfelelő állapotú elemek tételes listázása, és a szükséges alkatrészek – nem egyszer keserves – beszerzése is kezdetét vette. A terítékek festésre, krómozásra, polírozásra gyorsan összeálltak, a munka elvégzése azonban több hónapot vett igénybe, pedig az ország tetemes részén „kalandoztam” ez ügyben (Pécs, Gyomaendrőd, Budapest, Nyíregyháza stb.), de a jó munkához tudjuk, időre van szükség, a lassúhoz még inkább… Az összeszerelés, beszabályozás művelete közel féléves előkészítő munka után következett, és így 2006. május végén a „mű” elkészült. 

Jó szívvel tanácsolom minden, hozzám hasonló amatőr veterános megszállottnak (a profik úgyis tudják), ha valaki erre a „műfajra” adja a fejét, akkor a kapkodásról már az elején tegyen le. Az eredmény egyébként úgyis mindenért kárpótol.” 

Miután illendő helyét megkapta a motorkerékpár, megkérdeztük Farkas Lajost, a múzeum igazgatóját, hogy nem „testidegen-e” egy motor a római kori emlékek között. 

Az intézmény vezetője így válaszolt: – Egyáltalán nem, hiszen a római kori történelem mellett van nekünk Dunaújváros történetéről szóló kiállításunk, abba pedig tökéletesen beleillik egy, a szocializmus emblematikus, nemzetközi szinten is ismert Pannónia motorkerékpárja. Amit most mi letétbe kaptunk, egy gyönyörű darab. A letétbe adás azt jelenti, nem adhatjuk kölcsön, meg kell őriznünk az állagát, és leltárba se vehetjük. Úgy egyeztünk meg a tulajdonossal, amíg én vagyok a múzeum igazgatója, addig ez a Pannónia nálunk lesz. 

 

(Forrás: Veterán autó és motor, pannoniaproject.hu.) 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában