Kiszolgáltatva

Az ember az élete során leginkább a kiszolgáltatottságtól fél. Még a legszerencsésebbek is elmondhatják, hogy minimum kétszer élik meg a kiszolgáltatott időszakot. Ilyen a csecsemőkor, amikor a minket ellátó felnőtteknek vagyunk kiszolgáltatva, és az időskor, amikor a gyerekeinknek. A kiszolgáltatottság tehát elkerülhetetlen, és a csecsemőkortól eltekintve többnyire saját hozzáállásunkon múlik, hogyan is sikerül ezt megoldanunk. Aki nem foglalkozott minőségileg a gyerekeivel, nem várhatja el azt, hogy munka után, fáradtan, öreg korában rányissák az ajtót. 

A szakemberek szerint akkor is ez a helyzet, ha a gyereknevelést csupán kötelességtudatból végezték el, ugyanis a gyerek nevelése nemcsak az ellátásáról szól, hanem leginkább arról, hogy a gyermekével a szülő mit élt meg együtt, hogyan tanította meg az életét élni. És nagy igazság, ahogy tanította neki, azt és úgy is kapja vissza. Ha vállalta a szeretet és idő ,,csapdáját”, gyereke is vállalni fogja ezt a kockázatot érte. 

A kiszolgáltatottsággal kapcsolatban számos más dolgot is említhetnénk. De vajon az eszünkbe jut-e, hogy a társadalmi elvárások alapján is sebezhetők vagyunk, így akár a divatnak, a sportnak, a munkahelyi viselkedésnek. Mert elhitetik velünk, hogy másként nem boldogulhatunk, sőt senkik vagyunk, ha nem ütjük meg az általuk szabott mércét. Az elvárások által keletkezett boldogtalanságot pedig kompenzálni kell: szenvedélyekkel, amelyek még nagyobb kiszolgáltatottsághoz vezetnek. 

Vezető képünk illusztráció.