Veszprém

2022.01.22. 10:00

Először magamat kell elfogadni, így lehet teljes az élet fél karral

Magyar Norbert születése óta másfél karral éli az életét. Megbékélt a helyzetével, és vállalja a kihívásokat: fél karral lovagol és íjászkodik.

Molnár Sándor

Norbi a nagyon jól képzett Zselykével gyakorol Barnagon Fotók: Molnár Sándor

Norbi a nagyon jól képzett Zselykével gyakorol Barnagon Fotók: Molnár Sándor

Egy szokványos, hétköznapi sztori is lehetne, amely úgy kezdődik, hogy elmentem és megnéztem egy veszprémi fiatalember lovas edzését, majd íjászkodását a barnagi lovardában. A csavar ott van a történetben, hogy Magyar Norbert születése óta másfél karral éli az életét. Ennek ellenére hatalmas lelkesedéssel gyakorol, és úgy tűnik, hogy nemsokára akár lovasíjász-versenyeken is elindulhat, de az sem kizárt, hogy egy újabb fejezet kezdődik a lovas sportág történetében, ha megalakítják a paraszekciót a sérült emberek érdekében. 

A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban, illetve a Budapesti Műszaki Egyetemen végző, jelenleg a Balluffnál dolgozó, 29 éves villamosmérnök nagyon szereti az állatokat. Több évig önkéntes volt a veszprémi állatmenhelyen, most pedig lovagolni tanul, annak ellenére, hogy bal alkarhiánnyal született. Tizenéves korában kétszer is volt már alkarprotézise, de mint meséli, a mindennapok során nem szívesen viselte, ám az íjászat miatt mostanság újra szerepet kapott az életében. 

Norbi közel tíz évig segédkezett a veszprémi állatmenhelyen, ahol egyik önkéntes társa mesélt neki a lovasíjászatról, illetve a Kassai-módszerről. 2016-ban a legjobb barátja hívta el, hogy nézzék meg közösen A lovasíjász című filmet, amely nagy hatással volt rá. Pár év múlva elhatározta, hogy felveszi a kapcsolatot a Kassai Lovasíjász Iskola Szmrecsányi törzsének vezetőjével. 2021 nyarán látogatott ki egy barnagi lovas­íjászversenyre, majd utána kezdett el lovagolni a helyi lovardában. 

– Évekig inkább pesszimista volt a hozzáállásom, úgy gondoltam, számomra túl nehéz lenne a lovasíjászat. Éreztem, hogy először önmagamat kell elfogadnom, és ha megbékélek a helyzetemmel, akkor tudok előrelépni és a lehető legtöbbet kihozni magamból. Amikor már nem jártam a menhelyre, nagyon hiányzott az állatokkal való foglalkozás. Hallottam, hogy Barnagon is működik egy lovasíjászközpont, és nagyon tetszett, hogy ők legtöbbször egy kézzel vagy kéz nélkül irányítják a lovakat – idézte fel a kezdeteket Norbi, akinek egy ismerőse is ajánlotta Szmre­csányi Mártont, a barnagi kánság vezetőjét. 

Azóta Márton útmutatásai alapján gyakorol, aki arra tanítja a növendékeit, hogy lehetőleg ne használják a kezüket a lovaglás során. Úgy tekintsenek a ló lábára, mintha az a saját lábuk meghosszabbítása lenne. Forduláskor – mintha a földön lépkednének – használják a lábukat, és a csizma segítségével irányítsák a felettébb engedelmes lovakat. Ehhez először a stabil ülést sajátítják el a lovasok, hogy ne kelljen kapaszkodniuk a szárban. 

– Mindig szerettem állatokkal foglalkozni. A melletted álló ló nem nézi, mennyi pénzed van, mi a végzettséged, mennyire vagy híres, vagy épp hogyan öltözködsz. Számára ezek a fogalmak ismeretlenek. Nem számít neki a múltad, és feltételezem, a jövődet sem ismeri. A ló azt érzi, hogy a jelenben milyen energia sugárzik belőled, mennyire vagy magabiztos, energikus élőlény, és milyen a kapcsolat köztetek. Marcinál nagyon jó lovak vannak, érzékenyek, minden finom mozdulatra reagálnak, ezért kifejezetten örülök, hogy itt lehetek és tőle tanulhatok – fogalmaz. 

Szmrecsányi Márton nem lepődött meg Norbert érdeklődésén. Tavaly nyár óta nagy hozzáértéssel és türelemmel segíti a fiatalembert a lovakkal kapcsolatos fogások elsajátításában. Egy idő után Norbi jelezte, hogy szeretne íjászkodni is. Emiatt a hétköznapok során művégtagot nem viselő fiatalember elment, és készíttetett magának egy mechanikus alkarprotézist, hogy annak segítségével lőni tudjon az íjjal. 

– Norbi ügyes, precíz, és próbál mindent úgy megcsinálni, ahogy én mondom neki – vélekedik tanítványáról a mester, aki szerint a protézissel még dolgozni kell egy kicsit, mert az néha lecsúszik az íjról. Sokat kell gyakorolni, hogy a lövés, amely egyébként már jól megy neki, tökéletes legyen. Norbi egyelőre a lovasíjászcsapattól külön, egyedül gyakorol. Nemrég meglátogatta őt az edzésen a Kassai Kánság egyik tagja, Czene Gábor, akinek az egyik lába hiányzik. Így már ketten vannak sorstársak, és úgy néz ki, hogy alakul a paraszekció a hazai lovasíjászok körében. 

A lovaglást és az íjászatot még nem próbálta egyszerre a félkarú fiatalember, aki nem is szeretné siettetni a dolgokat, de nagy lelkesedéssel jár hetente egyszer gyakorolni. Először szeretné megerősíteni az íjászathoz szükséges izmait, hogy még jobban csiszolhassa technikáját. Egyelőre lassan halad, mert mint mondja, olyan dolgokat kell megfigyelnie és kitapasztalnia, amelyeket egy kétkarú ember lehet, hogy észre sem vesz. Teljesen más szemszögből kell közelítenie az íjászathoz, és megoldást kell még találnia arra is, hogy az íjat tartó protézise ne csússzon meg lövéskor az íjon. Elárulja azt is, hogy már az első sikeres lövések óriási élményt jelentettek számára, ezért nagyon elégedett az eddig elért eredményekkel. 

Amikor már igazán stabilan ül a lovon, és magas szintű lesz az együttműködésük, illetve az íjászatban is eljut a megfelelő szintre, akkor lehet majd ötvözni a kettőt, és megkísérelni a lóról történő lövést. Magyar Norbert szeretné, hogy a két szál, a lovaglás és az íjászat egyszer összeérjen, és kipróbálhassa a lovas­íjászatot a barnagi lovardában, hiszen számára ez hatalmas öröm lenne. Szerencsére kivételes kitartását, akaraterejét és tenni akarását a környezetében mindenki támogatja.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában