Egyre gyakoribbak a vadészlelések Dunaújvárosban és a környéken

Az ember sokszor hallhatja, hogy az erdő-mező vadjai, sokszor nekünk egzotikus állatok is megjelenhetnek lakóövezetünkben. Gondoljunk csak az Alföldön látott fekete párducra, a Bükkben befogott, Afrikában őshonos vadmacskára, a szerválra, a Miskolcra tévedt medvére, vagy a szomszédos Kulcson kószáló három kismalacra. 

No, de fordítsuk komolyra a szót, hiszen a környezetünkben vadon élő állatok élettere egyre szűkül, és ilyenkor télvíz idején az élelem megszerzése is nehezebb. Hogyan viselkednek ilyen helyzetben az állatok, erről kérdeztünk két szakembert, a Dunaújvárosi Kohász Vadásztársaság hivatásos vadászait. 

Több, mint képzelnénk

Hortobágyi Péter elmondása szerint sokkal több vad él a közelünkben, mint azt képzelnénk. Dunaújváros, az ártér és a környék is bővelkedik vadakban. Annak, hogy a vadészlelés egyre gyakoribb mostanság, több oka van. Ezeket Hetényi László ismertette:

„Maga a jelenség nem ismeretlen, ugyanakkor több oka is lehet. Első és legfontosabb, hogy tél van. Ilyenkor a határ az erdő „letakarodott” (a fák, bokrok elhullajtották a leveleket), így nincs takarása a vadnak, sokkal könnyebb észrevenni, mint az év más szakaszaiban. A tél másik hozadéka, hogy kevés a táplálék, emiatt az állat többet vándorol, és keresi az eledelét. Ehhez hozzájön, hogy január elején van az apróvad vadászati ideje, a vadászok jobban meghajtják a vadat, azok pedig ismeretlen, járatlan útvonalat is választhatnak.”

A szakember megjegyzései mellett fontos, hogy a vonatkozó statisztikák szerint rengeteg élelemtől szabadulunk meg. Kidobjuk a kukába, vagy más módon távolítjuk el a háztartásból. Ez pedig szintén olyan magatartásforma, ami odacsalhatja a vadakat. 

A szakember hozzátette, a gyakori vadészlelés ebben az időszakban nem ritka. Elmondása szerint több településen is panaszkodnak a lakók a fel-felbukkanó őzekre, aranysakálra, hiszen mindenhol „kopik” az erdő, szűkül a vadak természetes élettere. 

Mit tegyünk, ha...

Pontosan a megnövekedett vadészlelések miatt nagyobb a valószínűsége annak, hogy a városkörnyéki területeket róva, nem várt társat találunk. Hortobágyi Péter szerint ilyenkor is fontos az óvatosság, emellett igyekezzünk toleranciával viseltetni irántuk. 

„Ha az erdőben sétálva összetalálkozunk vadakkal, szinte biztos, hogy azok előbb továbbállnak, mint mi. Magát találkozást néha észre se vesszük mi, emberek, mert a vadak számára hangosak vagyunk, és nem is merészkednek a közelünkbe. Ezenkívül fontos lehet, hogy séta vagy túrázás közben a kijelölt utakról ne térjünk le! Ha ennek ellenére vaddal találkozunk, a lassú, megfontolt mozdulatok és a folyamatos szemkontaktus fontos, hiszen amint a vad felfedezi az embert, nagy valószínűséggel továbbáll.”

Vaddisznók esetében más a helyzet – a szakember szerint –, ugyanis kora tavasszal ajánlatos elkerülni a közelségüket, ugyanis ekkor ellenek. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy éppen a vaddisznó esetében az állomány nagymértékben megnőtt az utóbbi 20 évben. Hortobágyi Péter elmondása szerint, amíg korábban nem lőttek évente 5-10 állatnál többet, ma ez az állomány a 200-hoz közelít. Ez a folyamat fordítottan arányos a vadak életterének a szűkülésével.  

A másik gyakorinak számító vadészlelés lehet az aranysakál, amely állat egész Európában nagy számban jelenik meg. Ezek, mivel a kutyafélék közé tartoznak, jól tűrik az ember közelségét, szinte urbanizáltak.

Mindezek margójára azért nem árt odabiggyeszteni, hogy ők (mármint az állatok) voltak itt előbb, az ember csak beköltözött az ő életterükbe.