Az égi ligában

Szevasz Krónikás! Dolgozol, leülhetek hozzád, hogy vagy, mi újság? – tévedhetetlenül, rendre így kezdődött a megszámlálhatatlan kávéházi beszélgetéseink sorozata (legalább harminc éven át), amikor elegánsan leült mellém egy kávéra, ásványvízre, és azonnal belekezdett. 

Először is baráti szigorral, és praktikusan kemény kritikával megtoldva a fejemre olvasta, hogy az adott időszakban mit látott, hallott, olvasott tőlem a világ számára legfontosabb tárgy­köréből a labdarúgásról. Ez után jött egy rövid (foci) szakmai továbbképzésem, amit a hazai és a nemzetközi közéleti hírek szemléje, majd a konkrét tervei következtek. Végül, de hasonló fontossággal a család. Mindkettőnkké. 

Arra is volt ereje és ideje, hogy rendre rám rivalljon: láttad? Ezt is mondd be!

Külön kategóriás események voltak azok a meccsek, amiket együtt láttunk, pláne, amikor ő volt a Mester, és persze az interjúk – vele. Egy ideig még mindenféle időjárással dacolva, az oldalvonal mellől tudósítottam élőben. Azt a legjobban szerette, hiszen a csapata dirigálása, a sporik véleményezése mellett arra is volt ereje és ideje, hogy rendre rám rivalljon: láttad? Ezt is mondd be! Legutóbbi alkalmakkor a kór elleni bravúros győzelmét beszéltük végig, és persze egyből a terveit. A visszavágóra nem gondoltunk. És most vége a közös szemináriumainknak! 

Szepessy László az utolsó percéig hittel élő Bajnok, a Mester az örök labdarúgó egy másik ligába igazolt. Ugye nem kell mondanom, hogy mennyire sajnálom?!