Létezik a Mikulás? A Jézuska? Ki hozza az ajándékot?

A szülők élete nem könnyű (tapasztalat). A mindennapok kihívásai, a csemeték életkori sajátosságai és az ezekhez köthető feladatok lehető legjobb megvalósítása, úgynevezett szülői kötelesség. Ehhez – az egyébként roppant mód hosszú listához – rengeteg más egyéb is hozzátartozik, például a különböző ünnepek megfelelő megszervezése, legyen szó születésnapról, húsvétról, Mikulásról vagy éppen a karácsonyról. 

Utóbbiak talán azért bírnak különös jelentőséggel a gyermekek életében, mert egyfajta szakrális élménnyel, földöntúli csodavárással párosulnak, emiatt pedig kiemelt jelentőségű az, hogy mit, és főként mikor mondunk a porontyoknak az ünnepekről.

Mindenféle népnevelési szándék nélkül, Bácskai Ágnes, az Egészségfejlesztési Iroda (EFI) gyermekek klinikai szakpszichológusa talán tud néhány jó tanáccsal szolgálni ebben a kérdéskörben.

A társadalom is formálja őket

– Nehéz kérdéskör ez, hiszen nagymértékben befolyásolja  a gyerekek vélekedését maga a társadalom is, az a környezet, amelyben nevelkednek.  Kitől, mikor, mit hallanak, milyen benyomások érik őket. Ezek mind hozzájárulnak a csöppségek szemléletének fejődéséhez. Ki hozza az ajándékot, a nyuszi, a Mikulás, a Jézuska? Azt gondolom, hogy kétéves korig nem a mesés történetek számítanak igazán az ünnep megélésében, sokkal inkább az ünnepi készülődés, ehhez kapcsolódó családi szokásaink. Már az egészen piciknek érdemes ilyenkor élményeket adni: a sütemény elkészítésének örömét, bevonhatjuk őket a díszítésbe, az ajándékok készítésébe, csomagolásába.

A következő életszakaszban, két-hároméves kortól egészen a kisiskolás korig van meghatározó jelentősége az ajándékhozókról szóló meséknek. Ebben az időszakban a mágikus gondolkodás uralja az életüket. Ilyenkor el lehet kezdeni mesélni ezeket a történeteket, hiszen az óvodában is jön a Mikulás. A köztereken találkozhatnak a rénszarvassal, a kis Jézussal a jászolban. Érdemes megtartani őket ebben a mesevilágban, itt alapozódik meg a jócselekedetekről, jóságról való gondolkodás, a hitre való képesség, ami felnőttkorunkban is nagy segítség lehet. 

Mi a teendő, ha a gyermek felteszi a "nagy kérdést"?

A vagányabb gyermekek olykor teljesen ad hoc jelleggel képesek zavarba hozni a felnőtteket (szintén tapasztalat) egy számunkra teljesen triviális kérdéssel. A szakember szerint erre is van megfelelő válasz.

– Fontos, hogy ilyenkor ne illetődjünk meg. Nyugodtan kérdezzünk vissza: szeretnéd, hogy létezzen? Az erre kapott válasz szerint pedig folytathatjuk tovább a kommunikációt a gyerekkel. Meg lehet tartani ebben a hitben a csemetét, egészen addig, ameddig igénye van rá. Nem kell feltétlenül nyílt egyenes választ adni, hogy igen vagy nem. Egy idő után, amikor a valóság és a mesevilág már nem átjárható, akkor úgyis összeáll számára a kép, saját maga találja meg a választ.

A gyermek egészen el tud merülni a saját maga által teremtett mesevilágban, ami a szakember szerint egyáltalán nem probléma, hiszen ezáltal fejlődik a gyermek személyisége. Az érzelmi intelligenciát, fantáziát, kreativitást is fejlesztik a mesék, annak pedig része a húsvéti nyúl, a Mikulás vagy éppen a Jézuska. Az ajándékhozókhoz kapcsolódó fantáziavilágot jellemzően a szülő adja meg, a szülő játssza el. Ezzel a feladattal szülőként nem mindig könnyű megbirkózni, hiszen zavarba ejtő lehet a helyzethez fűződő felelősség, hogy megoldásainkkal, válaszainkkal esetleg traumatizálhatjuk a gyerekeket. Természetesen nagy felelőssége van a szülőnek, de egy picit talán túl van misztifikálva ez a kérdés. 

– Sokszor a szülő amiatt is érezheti nyomás alatt magát, hogy ha az iskolás gyereke még hisz a Mikulásban vagy a húsvéti nyúlban, akkor az ciki. Ennek a nyomásnak nem kell feltétlenül engedni, fontos, hogy ilyenkor is óvatosan, finoman próbáljunk meg sarokköveket adni a gyermekünk gondolkodásának. Ha a gyerek még hinni szeretne és hinni tud, akkor hagyjuk meg számára ezt a varázst. 

Bár felnőttként hajlamosak vagyunk másként tekinteni az ünnepekre, mint gyerekkorunkban, sokszor egy kis csoda vagy varázslat nélkül képtelenség lenne „levezényelni” ezt az időszakot. Arra a kis csodára pedig mindannyiunknak szüksége van.