Jön még kutyára dér! – figyelni kell a megfelelő állattartásra!

A kutya vásárlása, örökbefogadása, a fajta kiválasztása előtt mindenképpen érdemes végiggondolni, milyen célból akarja tartani az ember, milyen tartási körülmények állnak rendelkezésünkre, például lakásméret, emelet, kert, bekerítettség és még sorolhatnánk; kik a tartók, gondozók, családtagok, úgy mint kisgyermek, idős személy, mozgáskorlátozott; milyen az állattartó jelleme, gondolok itt például a határozottságra, türelemre; milyen életvitelű a leendő ebtartó, egész nap távol van, több-kevesebb szabad ideje van; van-e ideje foglalkozni az ebbel – hívja fel a figyelmet a főbb tudnivalókra dr. Bodolai György hatósági és ellátó állatorvos, aki számos tanácsot osztott meg velünk. 

Az ebek – ahogy minden állat, fajtól, fajtától függően – nem megunható „tárgyak”. Sokszor a gyermekek – korukból adódóan meggondolatlanul – kérnek és kapnak kiskutyát, aztán esetleg ráunva, vagy más elfoglaltság miatt a szülőkre marad a feladat: gondozni és szeretni a kutyust. Az állatok közelsége sok mindenre megtaníthatja gyermekeinket. Kötelességre, rendszerességre nevel: etetni, tisztán tartani, tanítani, sétálni, futtatni kell a kutyákat, akkor is, ha nincs kedve hozzá a gazdának, ha más dolga is van. Alkalmazkodást igényel: a kutyának is vannak érzelmei, „jogai”, amiket tiszteletben kell tartani, ahogy embertársainkét is. Bevezetik a gyerekeket az élet intimebb területeire: a maguk ösztöne szerint „szerelmesek”, párzanak, ellenek, szoptatnak. Megismertetik a szomorú elmúlást, amivel előbb-utóbb mindenkinek szembesülnie kell. 
Az ebtartás tervezése során fel kell mérni az anyagi lehetőségeket is. A szakszerű takarmányozás, a védőoltások, az esetleges betegségek kezelése, az állat ápolása stb. költségeket jelentenek. 
Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajtájának és szükségleteinek megfelelő életfeltételeket biztosítani. Gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzéséről, a megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról. Jogszabályi előírás értelmében, de alapvető erkölcsi kötelességtől vezérelve is, az állat betegsége esetén az állattartó köteles a jó gazda gondosságával az ebet állatorvossal megvizsgáltatni és kezeltetni. 
Az őrző ebek nem kihelyezett biztonsági jelzőrendszerek, kamerák, hanem érző lények. Ezért is módosították a 41/2010. (II.26.) Korm. rendeletet, amely a megkötésről is rendelkezik. E szerint ebet tartósan kikötve tartani tilos. A hangsúly a „tartósan” szón van. Ennek megítélésében szerepe van a fajtának, a mozgás­igénynek, az adott helyzetnek. Nem lehet az egyéb tartási körülmények hiányosságát (pl. kerítés hiánya) megkötéssel orvosolni. A megkötéshez, pórázhoz szoktatáshoz azonban igenis szükség van. Adódnak olyan élethelyzetek (pl. védőoltás, betegkezelés, idegen személyek mozgása a portán stb.) amikor erre szükség van. Ha fiatal korban a kisebb súlyú eb ezt nem szokja meg, nem engedelmeskedik, később az esetleg 60-70 kg-os kutyával nehezen lehet bírni. A megkötéshez, vezetéshez nyakörv vagy hám használható oly módon, hogy az állat egészségét ne veszélyeztesse. Belterület közterületén – kivéve a futtatásra kijelölt területet – az ebet csak pórázon lehet vezetni, olyan személy által, aki az eb irányítására, kezelésére, féken tartására képes, biztosítva ezzel, hogy az eb embert, más állatot félelemkeltéssel, harapásával ne veszélyeztessen. 
Ha az ebet kennelben kívánjuk tartani, akkor ahhoz megfelelő méretű alapterület szükséges. Tilos kistestű ebet 10 négyzetméternél, közepes testű ebet 15 négyzetméternél, nagy testű ebet 20 négyzetméternél kisebb területen tartósan tartani. Amennyiben a kennelben tartósan több ebet tartanak (kivéve szuka együtt tartása a kölykök 6 hetes koráig), úgy számukra egyedenként legalább 6 négyzetméter akadálytalanul használható területet kell biztosítani. Fontos a megfelelő méretű, állagú, az eb számára komfortérzetet biztosító, huzattól, hótól, esőtől védő, megfelelő helyen elhelyezett kutyaház megléte. Az elfektetett vashordó, a raklapokból összetámasztott, felvizesedett, sárral telítődött „kutyaház” nem megfelelő (hideg, huzatos, beázik, az eb testhőmérséklete által nem bemelegíthető). Fontos, hogy az eb fekhelyén valamilyen jó hőszigetelő anyag legyen (szalma, pokróc, egyéb textília, gumiszőnyeg stb.). Ügyelnünk kell a megfelelő mennyiségű, minőségű, beltartalmú eleséggel való ellátásra, a fehérje-, zsír-, energia-, vitamin-, ásványianyag-igény biztosítására. A téli hidegben a melegítetten is fogyasztható eledelek jótékony hatásúak. Az ebek előtt iható hőmérsékletű (nem fagypont közeli!) ivóvíz legyen folyamatosan. A téli, vastagabb szőrzetet is ápolni szükséges, s figyelmet kell fordítani a külső élősködők (bolhák, kullancsok stb.) elleni védekezésre is. Télen is fontos az elvárható környezeti rend, az ürülék rendszeres összetakarítása, komposztálása. 
Az ebek sokszor jó értelemben vett családtaggá válnak, sok örömet szereznek, szorgalmasan végzik a nekik megtanított feladatokat. Jelenlétükkel a magányos embernek társat, vigasztalást jelentenek. Ennek megfelelően szeressük, gondozzuk őket! Amikor megöregednek, gondoljunk arra, hogy hűségesen szolgáltak minket, szeretetet adtak és kaptak, életünket tették boldogabbá, ezért ebben az életkorban is megbecsülést, törődést érdemelnek.