Márton-nap a kicsiknek

„Midőn a naptár november 12. napját mutatja, várjuk a város apraját-nagyját a ­városháza térre! Lesz ott minden, mi szemnek, szájnak köll! Amint az óra elüti a kilencet, meglelheted a mesélő bőrönd titkát, néptáncnak sem leszünk híján, játszhatsz népi fajátékokon, ehetsz finom zsírosdeszkát, hörpinthetsz egy bögre teát” – szólt a plakát kísérő szövege, amellyel a szervezők ezt a Márton-napi kis kavalkádot meghirdették. Jöttek is az ovisok szép számmal az óvónők kíséretében, de voltak, akik nem az ovival érkeztek, hanem a szülőkkel, hiszen még nem is voltak óvodás korúak.

Suplicz Mihály köszöntötte a kicsiket, majd következett az „Utazó Bőrönd Társulat” interaktív meséje. A mesélők bevonták a kicsiket a mese alakításába, amit a csöppségek nagy élvezettel, nevetéssel, tehát szemmel láthatóan is örömmel vettek.

A libás témájú mese után közös éneklés következett, s ebben a kicsik szintén partnerek voltak. De az igazi móka csak ezután jött, tánc formájában. Először afféle vonatozásba kezdtek az ovisok, majd jött a komolyabb feladat: Suplicz Mihály néptáncos elemeket csempészett a táncmozdulatokba, amiket a kicsik simán leutánoztak, így egy nagy néptáncos csapat ropta a téren, persze az óvónőkkel egyetemben, akik szintén nagyon élvezték a műsort és a gyerekek örömét. Miután a csapat kitáncolta magát, jöhetett a jól megérdemelt eszem-iszom és egy kis önfeledt játék. A gyerekek zsíros kenyérrel és meleg teával tömhették meg a bendőjüket, és aki még nem volt fáradt vagy jóllakott – bőven akadt ilyen – az játszhatott a fajátékokkal a tér másik végében. Volt itt libahúzás, célba hajítás és kislabdás játék is, amiket a gyerekek nagy érdeklődéssel vettek birtokba.