Történelem

2021.10.10. 08:00

Az alpesi ország kinyilvánítja örökre a katonai semlegességét

Köztudott, hogy Svájc hosszú időn keresztül katonailag és politikailag semleges ország, így a XX. században is elkerülte mindkét világháborút. A második világháborúban a náci német vezetés ugyan foglalkozott Svájc lerohanásának a gondolatával, de annak ellenére, hogy Svájcot szinte minden oldalról fasiszta államok vették körül, végül is sikerült megőriznie függetlenségét és semlegességét.

Farkas Lajos

A svájci lakosság nagy része, főleg a francia kantonokban akkor a szövetséges erőkkel szimpatizált, de a berni kormány óvatos politikát folytatott, aminek köszönhetően a svájci gazdaság egyértelműen profitált a hitleri német hadigazdaság kiszolgálásából. Talán nem véletlenül írta 1943-ban naplójába Paul Joseph Goebbels, a hitleri Németország propagandaminisztere azt, hogy:

„Svájc a hét hat napján Németországnak dolgozik, a hetediken reménykedik és Anglia győzelméért imádkozik”.

A második világháború után is fenntartotta semleges politikáját Svájc, az ENSZ-be is 2002-ben lépett be, valamint nem tagja az Európai Uniónak sem.

Az alpesi ország egyébként 1515. szeptember 13-én nyilvánította ki örök semlegességét.

Miből ered ez a semlegességi politika?

Svájc 1815 óta nem vett részt támadó jellegű hadműveletben, annak ellenére, hogy az utóbbi időkben svájci katonák is részt vesznek bizonyos békefenntartó missziókban szerte a világon. Az utolsó komolyabb fegyveres összecsapás, amelyben harcoltak svájci alakulatok is, az 1847-es Sonderbund-polgárháború volt, amelynek során a svájci szövetségi kormányzat megtörte a konzervatív kantonok ellenállását, majd létrehozta annak a politikai rendszernek az alapjait, amelyben az ország ma is kitűnően működik. Svájc semlegességét gyakorlatilag a napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös békekötéstől számíthatjuk, de a semlegességre való törekvés már jóval korábban elkezdődött az alpesi országban. A svájci állam megalakulásának kezdetét az első három kanton által 1291-ben megkötött szövetséget tekintjük, amelynek elsődleges célja az volt, hogy kiváltságaikat megvédjék a mindenkori német-római császároktól. Így megszületett az úgynevezett Ósvájci Konföderáció, majd kemény küzdelmek árán fokozatosan kiszorították a térségből az ott fennhatóságot gyakorló Habsburgokat, majd rohamos terjeszkedésbe kezdtek. A szövetség az idők során újabb kantonokkal bővült, a hosszú lándzsáikról elnevezett svájci pikások, így Európa egyik legütőképesebb zsoldoshadseregévé nőtték ki magukat. A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke 1648-ban hivatalosan is rögzítette az alpesi ország teljes függetlenségét a Német-Római Birodalom joghatósága alól. A harminc­éves háború a Habsburgok összes koronatartományára és Közép-Európa jelentős részére kiterjedő háborúk sorozata volt. A XVII. század világháborújának is emlegetik, egyike volt a legpusztítóbb konfliktusoknak, és az akkori Európa minden hatalmát érintette. Becslések szerint a háború folyamán 8-11 millió ember vesztette életét. Ennél nagyobb pusztítást később csak a napóleoni háborúk és a két világháború okozott a kontinensen.

Evés közben jön meg az étvágy

Katonai sikerein felbuzdulva Svájc egy sor hódító háborút kezdett az Alpokon túli területek megszerzésére, ennek eredménye ma is látható, ugyanis a legdélebbi kanton Ticino, már a mai Olaszországgal határos és nevét a Ticino folyóról kapta. Jelenleg ez az egyedüli svájci kanton, ahol az olasz az egyetlen hivatalos nyelv. Az akkori Ósvájci Konföderáció Milánó és térségének a megszerzését tűzte ki célul. A XVI. században azonban a svájciak szembe találták magukat I. Ferenc francia királlyal, aki az itáliai háborúk során ugyancsak Milánó megszerzését tűzte ki célul, így a fegyveres harc elkerülhetetlenné vált. Az 1515. szeptember 13-án és 14-én, a Milánótól délkeletre megvívott marignanói csatában mintegy 22 ezer svájci katona csapott össze a majdnem 39 ezer főt számláló francia sereggel. A nagy túl­erő ellenére a svájci zsoldosok a csata kezdetén jelentős előnyre tettek szert, de a francia király katonai rátermettségének köszönhetően a győzelmet mégis a franciák vívták ki. Az ütközet hatalmas árat követelt mindkét harcoló féltől, a francia veszteséget 3 és 8, a svájciét 8 és 14 ezer közé becsülik a történészek. Az óriási vérveszteség is hozzájárult ahhoz, hogy az 1516-ban Fribourg városában megkötött békeszerződés után mindkét ország örök békét fogadott meg a másikkal szemben, sőt ígéretet tettek, hogy a másik ellenségét sem fogják támogatni a jövőben, továbbá Svájc lemondott a Milánóra támasztott területi igényeiről is. Svájc ezután gazdaságának fellendítésén fáradozott, amely az Alpokon áthaladó észak-déli kereskedelmen, a városok iparán, továbbá elsősorban a belső területeken folyó állattenyésztésen alapult. Jelentős bevételnek számított még a zsoldosok közvetítéséből befolyó pénz, ami a kantonok vezetőit gazdagította, abban az időben ugyanis a svájci gyalogság Európa-szerte a legkiválóbb egységek közé számított. Az Alpok túlnépesedett völgyeiben a katonáskodás volt sokak számára az egyetlen lehetőség a megélhetésre, ezért őket a külföldi uralkodók szívesen állították szolgálatukba. Az egyre jobban elterjedő tűzfegyverek miatt a híres és eredményes svájci harcmodor kezdett elhalványulni, ezért Svájc fokozatosan a semlegességre törekedett, és többé nem lépett be a körülötte folyó különböző háborúkba.

Kitartott semlegessége mellett

1798-ban a francia forradalom serege elfoglalja Svájcot, és kikiáltják a Helvét Köztársaságot, de a napóleoni háborút lezáró 1815-ös bécsi kongresszus visszaállította Svájc függetlenségét. Az alpesi ország szövetségi alkotmányát 1848-ban fogadták el, majd azt 1874-ben jelentős mértékben módosították, így szövetségi hatáskörbe kerültek a honvédelem, a kereskedelem és a jogi szabályozás kérdései. Az első világháborúban Svájc megtartotta semlegességét, amelyet a nagyhatalmak tiszteletben is tartottak. Mivel a harcok nagyrésze elkerülte az országot, így a hadsereg létszámát lecsökkentették, mindössze 12 ezer főre.

A semleges Svájc befogadta a menekülteket, forradalmárokat, művészeket

A semleges Svájc befogadta a különböző menekülteket, forradalmárokat (köztük Lenint is), de számos, a háborút ellenző művész is otthonra talált az alpesi országban. Ekkor nőtt meg a svájci bankokban elhelyezett külföldi tőke mennyisége is.

A második világháború kitörésekor a náci Németország tervezte Svájc annexióját, de a terv megvalósítására nem került sor. A hadviselő felek mindkét oldalról nyomást gyakoroltak Svájcra, hogy ne folytasson kereskedelmet az ellenségükkel, ennek ellenére Svájc azt mégis megtette, sőt jelentősen profitált is abból.

Az ország legfontosabb exportcikkei a világháború idején a precíziós gépek és alkatrészek, az órák, az elektromos áram és a tejtermékek voltak. A svájci frank volt az egyetlen valuta, amelyet mindkét oldalon lehetett váltani.

Komoly aranykészlet is érkezett az alpesi országba, a német Reichsbank 1,3 milliárd frank értékű aranyat adott el svájci bankoknak, amelynek jelentős részét a németek a háború során az általuk megszállt országokból rabolták. Becslések szerint csak a kelet-európai zsidóktól elrabolt aranyból 581 ezer franknyi került Svájcba. A háború során 300 ezer menekült kapott ott ideiglenes otthont, ebből 104 ezer volt fegyverét letevő katona, a többi pedig civil, ez utóbbiak között több tízezer zsidó is volt.

A mai Svájc, a jóléti állam mintaképe

Svájc ma szövetségi köztársaság és 26 kanton alkotja. Alkotmánya csak népszavazással módosítható. A svájci demokrácia alapelve, hogy minden hatalom a néptől származik, ezért a nép fenntartja magának a két alapvető jogot, a szavazatit és a választásit. A kormányok és a törvényhozók feladatát nem a hatalom gyakorlójaként határozza meg, hanem a közügyek működtetőjeként. A népszavazás gyakran alkalmazott eszköz, szinte mindenről szavaznak az ott élő polgárok, ezért nem csoda, hogy 1848 és 2006 között szövetségi szinten 543 népszavazás volt, ezeknek több mint fele az utolsó 35 évben valósult meg és egyre népszerűbbek. Az eredmény pedig kötelezi a parlamenti politikai erőket, hogy közösen, egy mindenki által elfogadható kompromisszumos megoldást dolgozzák ki.

Svájcnak négy hivatalos nyelve van, a német (64%), a francia (19%), az olasz, (8%), illetve a latin nyelvcsaládhoz tartozó rétoromán, amit egy apró számú kisebbség (1%) beszél a délkeleti Graubünden kantonban.

Az ország fővárosa Bern, lakosságának száma pedig a 2017-es népszámlálás adatai szerint 8 466 017 fő.

A legnagyobb vallási felekezet, a római katolikus, a lakosság mintegy 42%-a, protestáns felekezetekhez 33% tartozik, a bevándorlók pedig meghonosították az iszlám és az ortodox vallást, számuk így együtt eléri a lakosság 7%-át.

Közúthálózata 71 298 km, ebből 1758 km autópálya, ez a világ egyik legfejlettebb hálózata, a lakosság döntő többsége kevesebb, mint 10 km-re lakik valamelyik autópályától. Vasúthálózata közel 4500 km, amelynek 100%-a villamosított, az országban 63 repülőtér található, ebből 3 nemzetközi, 11 regionális, 44 magán és 5 reptér, amelyet kizárólag csak a hadsereg használhat. Svájc egyetlen vízi nemzetközi kikötője a Rajnán található, mégpedig Bázelban.

Végül érdemes megemlíteni, hogy a mintaállamnak titulált Svájcban az ott élő nők, az utolsók között kaptak szavazati jogot egész Európában, mindez 1971-ben történt. A szövetségi alkotmányba pedig a nők egyenjogúságát csak tíz évvel később, 1981. június 14-én rögzítették.

Svájcnak négy hivatalos nyelve van, a német, a francia, az olasz, illetve a latin nyelvcsaládhoz tartozó rétoromán
Fotó: shutterstock

Felhasznált irodalom

– https://mult-kor.hu/veres-csata-tette-semlegesse-svajcot-20180914.

– Hanspeter Kriesi: Közvetlen demokrácia Svájc esete.

– Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

– Andó Gergely: Vasúti közlekedés napjaink Európájában, avagy mi a vasút jövője, Budapesti Corvinus Egyetem, 2005.

– Puskás Gyula István: Svájc rövid történelme.

– Czine Mihály: A kálvinizmus vonzásában, Kálvin János Kiadó, Budapest, 1999.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában