Megkönnyíthető a gyerekek számára a beilleszkedés

Előkerülhetnek olyan problémák, melyek egy-egy korosztályra jellemzőek, de olyanok is, amelyek minden iskolás számára okozhatnak nehézségeket. – Az egyik a visszaszocializálódás a gyerekközegbe, a kortárs közegbe. Nagyon sok kisgyereknél, sőt nagyobbaknál is tapasztalható volt, hogy kicsit szorongva mentek vissza tulajdonképpen a saját közegükbe – emelte ki Zimmermann Ágnes pszichológus az egyik legjellemzőbb problémát. Ezzel kapcsolatban azonban az a tapasztalata, az iskolakezdés után rövid időn belül visszaszoknak egymáshoz a gyerekek.

A szocializáció tekintetében az ismételt alkalmazkodást megnehezítheti az is, hogy a diákok nagyon sokat változtak, közülük is leginkább a középiskolások, akik hosszú ideig nem mehettek személyesen iskolába a világjárvány miatt. – Tulajdonképpen kicsit újra felfedezik, megismerik egymást, ebben vannak pozitív és negatív tapasztalataik – mondta Zimmermann Ágnes. A kisebb gyermekek az online oktatás alatt leginkább a szü­leikkel tanultak. Számukra nagy feladatot jelent az önállóságba való visszaszokás vagy beleszokás, hiszen nagyon sokan a járvány idején kezdték az első osztályt.

Ezeken a nehézségeken viszont a pedagógusok is tudnak segíteni, például csapatépítő programokkal, megkönnyítve ezzel talán saját munkájukat is. – Nagy sokat tud segíteni és számtalan helyen csinálták is. A nyári időszak végén erdei iskolák, különböző táborok, kirándulások voltak, erre van példa. Nagyon sok helyen jól tette az intézmény, hogy szervezett a gyerekeknek összeszoktatást, beszoktatást – emelte ki a pszichológus.

A gyerekek alaptermészete között is hatalmas különbségek lehetnek. Talán nehezebb dolguk van a beilleszkedésnél azoknak a fiataloknak, akik csendesebb, visszahúzódóbb személyiségűek. – Egyrészt az intézménynek, a pedagógusoknak van ebben nagy szerepük. Másrészt a zárkózottabb gyerekeknél azt látom nagy problémának, hogy nincsen gyakorlatuk, tapasztalatuk a kapcsolatfelvételben. Nem tudják, hogyan közeledjenek egy osztálytársukhoz – hangsúlyozta a pszichológus. Ugyanakkor, mint mondta, a pedagógusok mellett természetesen a szülők és a szakemberek is nagy segítségek tudnak nyújtani, például helyzetgyakorlatok kialakításával. – A kérdésfeltevés nagyon jó beszélgetés­indítás. Adjunk úgynevezett kis zsebkérdéseket a gyerekeknek, hogy lássák, milyen úton lehet kapcsolatot felvenni másokkal. Sokszor azt látom, nincs eszközük ehhez a fiataloknak, nem tudják, mit is kérdezzenek. Ebben nagyon sokat lehet nekik segíteni ötletekkel – tanácsolta a szakember.

A nyitottság és a kapcsolatfelvétel ellenére egy-egy diák sajnos sokszor elutasítást kap társaitól, nem akarják befogadni a közösségbe. – Azt szoktam mondani ilyenkor a gyerekeknek, hogy semmiképpen ne önmagukat minősítsék le emiatt. Van olyan az emberi kapcsolatokban, hogy a másik kevésbé nyitott rájuk, éppen olyan érzelmi állapotban, hangulatban van. Az nagyon fontos, hogy ezt a gyermek ne vegye magára, ne érezze magát ettől kevesebbnek. Egyszerűen ott, akkor nem működik közöttük a kémia. Ezt fejben nagyon rendbe kell tenni, és utána nyitni mások felé – emelte ki Zimmermann Ágnes. Tanácsai között kiemelte azt is, sokat kell beszélgetni arról, hogy a társas kapcsolatok nem egy emberen múlnak, befolyásoló a másik fél hangulata, nyitottsága, érzelmi állapota is. – Hogy éppen nem jön össze abban a pillanatban, attól nem én leszek kevesebb, erről rengeteget kell velük beszélgetni – mondta a szakértő.

Ezek a tanácsok abban az esetben is hasznosak lehetnek, ha folyamatos szekálással szembesül a diák, viszont ilyenkor már mindenképpen segítséget kell kérni. – Akkor nagyon fontos, hogy ő maga kérjen segítséget pedagógustól, szülőtől vagy szakembertől. Sokat tudnak segíteni ezek a praktikák, de bátran kérjen segítséget – hangsúlyozta Zim­mermann Ágnes.