Különleges hobbinak hódol a sárszentágotai 75 éves Sashalmi György

Régebbi olvasóink talán még emlékeznek Sashalmi György nevére, akiről közel 10 évvel ezelőtt írtunk már, de az élet most újfent úgy hozta, hogy találkozzunk vele. Múlt héten Az én kedves kis falum forgatása alatt volt szerencsém megismerni a feleségét, aki félve ugyan, de megkérdezett engem, hogy érdekelne-e György hobbija.

Amint meghallottam, hogy min munkálkodik otthonukban, kapva kaptam az alkalmon, és le is egyeztettem egy találkozót. Így lettem beavatva abba, hogy mekkora kincseket rejt a házuk. Annyi biztos, hogy nem mindennapi időtöltésnek nevezhető ez az elfoglaltság. A 75 éves úr ugyanis fegyver- és gitármásolatokat készít lekicsinyítve, amelyről még alapos szemügyrevétel után sem tudtam volna megmondani, hogy nem eredeti. Előbbiek készítését a 80-as években kezdte, akkoriban még a valódi méretük szerint készítette el őket. A saját kezével faragta, formálta és csiszolta szinte tökéletesre a lőfegyvereket. Miután hosszasan ecsetelte, hogy mi milyen gyártmányú, viccesen megkérdezte: – No, érdeklik magát a gitárok is?

Hasonlóan kézzel készíti ezeket is lekicsinyített formában, azonban ennek a szenvedélyének csupán „csak” hét éve hódol, azóta már több mint 700 darabot készített. Mint a fegyverek esetében, úgy a gitároknál is 6-8 órába telik, míg egy darab az első lépéstől az utolsókig eljut. Felmerült bennem a kérdés, hogy a fegyverek után miért éppen gitárokat készít.

– Fiatalabb koromban egy együttesben zenéltem, én voltam a gitáros. Az első munkám két igazi gitár megalkotása volt, élethű nagyságban, melyeken én magam sokáig játszottam is. Rengeteg munkát és anyagot igényelt ezeknek a kivitelezése is, így úgy döntöttem, hogy lekicsinyítem őket. A legtöbb modell, amit csináltam, azok létezőek, van persze néhány, amit a saját kreativitásomra bíztam, de ezek száma elenyésző a többihez képest.

György elmondta, hogy kiindulópontja egy könyv volt, melyben a világ valamennyi gitárja megtalálható. Az évek során összegyűlt gyűjteményt látva, mely az egész lakást beborította, rengeteg egyedi darabbal találkoztam. Volt ott autó alakú, fegyver alakú, de akadt repülő alakú gitár is. Még az olasz származású hegedűkészítő, Antonio Stradivari alkotta gitárt is pontosan lemásolta.

A legelső kis méretű gitárok nem fából készültek, illetve fémből, mint a mostaniak, hanem plexiből, melyből egy zenekarra való hangszert alkotott, első ránézésre üvegnek látszódtak, gondoltam is magamban: – Kiderül, hogy még az üvegfúváshoz is ért?

A gyűjtemény egyik legkülönlegesebb éke, egy nagyobb méretű, gitár formájú falap, amelyre sok kis méretű gitár van felfüggesztve. György elmesélte ennek történetét, mely egy korábbi kiállításához kapcsolódik. Csupán csak két darabot vihetett magával bemutatni, de nem tudott választani, így a család kitalálta ezt a megoldást, kicsit túljárva az utasításon, mégiscsak magával vihessen többet egyszerre. Így otthonukban méltó helyként a fal közepére került.

Nem tudom pontosan, mennyi időt töltöttem el Györgyéknél, az viszont biztos, hogy alig tíz percnek éreztem az ottlétem, annyira gyorsan repült az idő. Bevallom, beszélgetésünk során jó párszor lemaradtam egy-egy gitár megcsodálása miatt. Majd, amikor kísértek ki az ajtón, a lépcsőről lelépve rábukkantam még egy alkotására. A hátsó kertben lévő szélforgóra, melyet szintén ő maga készített, 5 darab farepülőből állt, melyek épp akcióban voltak, mert kissé fújt a szél. Elköszöntünk egymástól, beültem az autóba, és csak mosolyogtam, fogalmam sincs, miért. Nem történt semmi „nagy” dolog, csak kaptam egy kedves élményt. Beleshettem egy idősödő házaspár életébe, hogy ennyi együttlét után is kedvesen és odaadóan tudnak egymáshoz szólni, szeretettel a szemükben.