A gasztronómia a pénzkereset, a zenélés (még) csak a hobbi

A budapesti évek után újra Dunaújvárosban él, két, mondjuk úgy, ételbárban is üzletvezető. Hogy Mikus Edvard a vendéglátásnál kötött ki, az egyáltalán nem véletlen, hiszen vendéglátós családból származik. Elég, ha csak nagyapját, Mikus Ferencet említjük, aki évtizedekig irányította a legendás Pintes pincét.

– Én is a Pintesben tanultam meg a szakma alapjait a gimnazista éveimben, de úgy gondoltam, nem árt, ha van papírom arról, hogy szakács vagyok. A Gundel-iskolában tanultam, gyakorlatot pedig a Gellért Szállodában szereztem.

– Hogyan került a Gellértbe, mert az ismereteim szerint csak úgy, az utcáról belépve, nem lehet ott állást kapni.

– Három-négy hely volt, amit kinéztem magamnak a gyakorlatom helyszínéül, ezek közül az egyik a Gellért volt. Szó szerint az utcáról mentem be, és megkérdeztem az akkori séfet, Héjja Lászlót, lehet-e esélyem arra, hogy ott dolgozzak. Nagy szerencsém is volt, mert Héjja László dunaújvárosi, és egyből felvett. Nagyon sokat segített nekem, kedvelt, igazi mentorom volt. Amikor befejeztem az iskolát, akkor a Gellértben kaptam főállást.

– Azután mégis eljött onnan. Azt hinné az ember, ha valaki állást kap a Gellértben, az onnan akar majd nyugdíjba menni...

– Nem volt ilyen egyszerű a helyzet, a Gellért már nem volt a régi, vagyis régi vágású volt, nem az új trendeknek akart megfelelni. Összesen négy évet töltöttem a Gellértben.

– Mennyire kellett speciális ételeket főzniük?

– Nem is az ételek specialitásán volt a hangsúly, hanem a mennyiségen. Két-három adagot nem nagyon készítettünk, ritka volt az utcáról bejövő vendég. Két-háromszáz adagot főztünk szinte mindenből, mivel rengeteg volt a rendezvény.

– Mégis miért távozott ebből a nagy múltú szállodából?

– A szakácskodás mellett időközben jött egy másik nagy szerelem, a zene. Amíg csak a szakácskodás volt az életemben, addig többször elmentem ingyen is dolgozni valahova, hogy tanuljak, szakmailag előrelépjek. A zenéléshez, egy zenekar beindításához sok pénzre van szükség, és a Gellértben nem kerestem túl jól. Hogy tudjam a zenélésemet finanszírozni, elmentem egy olasz étterembe, ahol több lett a jövedelmem.

– Ön elindult a Séfek séfje első szériájában is. A harmadik fordulóban esett ki. Nem volt ez csalódás?

– Érdekesek ezek a különböző főzőversenyek, soknak megvan a koreográfiája. Nemcsak főzni kell tudni, hanem show-mannek is lenni, aki jól mutat a kép­ernyőn, érdekes a nézők számára. Én nem ilyen voltam.

– Azután az évek során a zene egyre nagyobb hangsúlyt kapott az életében. Hogyan áll ezen a téren?

– Azt hiszem, elég hamar kiálltam a színpadra, amit nem kellett volna, mert felkészületlen voltam. A zenekarunk rendszeresen próbál, kezd teli lenni a naptárunk, a You­tube-on is egyre többen tekintik meg a dalainkat. Su­becz Tamás hangszerel, a szövegeket én írom. Most a zene az elsődleges, de a vendéglátásból tudok megélni. A zenélés a hobbim. A vendéglátás pedig a főállásom. Jó lenne, ha ez megfordulna, és a zene lenne az igazi pénzkereseti lehetőségem, a gasztronómia pedig a hobbim.

– Mikus Edvardnak van-e kedvenc muzsikusa, és melyik műfaj áll hozzá a legközelebb?

– Kedvenc műfajom nincs. Leginkább a most divatos popzenéket hallgatom. A zenészek, énekesek közül talán Caramel tetszik a legjobban.

Készülőben van egy közös dal egy spanyol énekesnővel, érdekes lesz

– Említette, szépen telik a naptára, ami azt feltételezi, hogy egyre több a fellépésük. Ősszel mi vár a zenekarára?

– Amit kiemelnék, egy spanyol hölggyel, Veronicával, aki nemzetközi szinten elismert énekes, közösen készítünk egy dalt. Az érdekessége az lesz, hogy az ének félig magyarul, félig spanyolul szólal meg. Emellett a népzene felé is egy kicsit lépünk, egy őszi dalt szeretnénk készíteni néptáncosokkal. Ettől a két daltól sokat várok, és a zenésztársaim, Csendes Tibor, Fenyvesi Máté, Ábrahám Péter és Papp Norbert is.

– Visszatérve a gasztronómiához: most is egy belvárosi ételbár teraszán beszélgetünk, ami nemrég nyílt meg. A jelek szerint pillanatnyilag hosszú távon gondolkozik a vendéglátásban...

– Horváth Zoltán barátom vette át egy éve az Istanbul Ételbárt. Oda kért fel konyhafőnöknek. Feladatom volt, hogy átalakítsuk az egységet. Minden más lett, mint korábban. A másik hely a Dreams, ahol most is ülünk, az is Horváth Zoltán üzleti körébe tartozik. Ezt egy hete csináljuk, szakács és üzletvezető vagyok egyben. Nagyon szeretem ezt csinálni, kreatív munka, jól érzem magam, és szerencsére annak ellenére, hogy két helyen is dolgozom, a zenélésről sem kellett lemondanom.