Mindig arra vágytam, hogy anya legyek, és most élvezem

– Egy teljesen civil foglalkozásom van, egy irodában dolgozom, nagyrészt adminisztrációval foglalkozom. Ez egy teljesen hétköznapi munka.

– Hogy viseli a monotonitást?

– Monotonitás? Mihez képest? Ha valaki a művészetekben van benne, az is monotonná tud válni, az is ugyanaz a taposómalom egy idő múlva. Ebben is van változatosság.

– Mikor szállt ki a művészeti pályából?

– Nem szálltam ki, most is csinálom. Például az Éless-Szín előadásaiban. Tavaly év végén sajnos elhunyt Éless Béla igazgató, de lesznek még előadások. Felesége, Valler Gabriella viszi tovább a szellemi hagyatékát. Lett volna új darab is, amiben benne lettem volna, de azt nem tudom vállalni. Nagyon örültem volna, ha meg tudom csinálni a szerepet, amit még Béla szánt nekem, mert nagyon izgalmas és vicces előadás, de most nincs rá lehetőségem.

– Szabad tudni, miért?

– Most a gyerekemé minden este és minden hétvége. Délelőtt nem tudok próbálni a munkám miatt, esténként pedig nem tudnék annyit. Hat éve már, hogy Lara születése előtt úgy gondoltam, jó lesz, ha elkezdek civil munkában tevékenykedni, hogy ahogy mondtam, az estém és a hétvégém az övé lehessen. Ebben a korban már nem az a lényeg, hogy hol vagy, ki vagy, mit csinálsz. Az a fontos, hogy te jól legyél! Harmóniában. Akkor tudjátok a társaddal együtt jól működtetni a dolgokat. Mert akkor a környezeted is jól van. Akkor mindegy, hogy egy irodában ülök, vagy egy színházban vagy filmben vagy fa­gyispultban dolgozom. Teljesen mindegy.

– Máshonnan nem csábítják?

– Nem.

– A sorozat alkotóival teljesen megszakadt a kapcsolat?

– Nem szakadt meg. Van, akivel néha „követjük” egymást a mai kor fejlett technikai csodáival élve, és van, akivel igazi mély barátság alakult ki. Például Madár Veronika a barátnőm és Leger­szki Krisztike is. Vannak emberi kapcsolódások, amik nem csak az általános iskolából maradtak meg, hanem egy-egy munkából is. A lányom barátnőinek anyukái közül is van már, aki nekem is barátnőm. Szerencsére onnan is vannak minőségi emberi kapcsolódásaim.

– Hűséges, ragaszkodó típus?

– Igen. Én megbecsülöm az embereket.

– Korábban tanított gyerekeknek táncot. Az megmaradt?

– Nem engedtem azt sem el. Most jógaoktatóira járok, és tervben van, hogy újra fogok tanítani. De akkor már ezt szeretném ötvözni a tánccal, a jobb-bal agyfélteke összehangolásával a mozgáson keresztül, amit régen is csináltam. Csak ezt egy kicsit közben fejlesztem, és megvárom, amíg Lara akkora lesz, hogy ha van kedve, jön velem, és ő lesz az alany, akin megmutatom, vagy ha nincs kedve, akkor megtaláljuk neki azt a szakirányt, amiben tevékenykedik esténként, és akkor nem lesz lelkiismeret-furdalásom, hogy nem vele vagyok. Gondolatban szépen megvan ez nálam.

– Most is bevonja őt a gyakorlatokba?

– Igen. Jógaoktatóira muszáj. Próbálkozunk együtt, egy csomó mindent megcsinál utánam. Még nem igazán tudja a miérteket, hogy mit, hogyan, de igyekszem, hogy őt is egy kicsit eddzem.

– Jól érzi magát ebben az anyai, hétköznapi nőszerepben?

– Tökéletesen. Nagyon jól. Nem mondom, hogy nem hiányzik a színház, és jó lenne többször… Kreatívan játszani, művészeti irányban több alkalommal a munka mellett tevékenykedni. Volt egy nagyon jó vígjáték, a Jó házból való úrilány jelentkezését várom! Másfél éve mutattuk be.

Azt éreztem, hogy ha eddig tartott a pályafutásom, akkor is megérte

Egy nagyon jó előadásban egy nagyon jó főszerep, ami nagyon eltalált. Nagyon nagy öröm volt. Azt éreztem, hogy ha eddig tartott a pályafutásom, már akkor is megérte. Nagyon jól volt megírva, nem egy sablon, elcsépelt előadás jó humorral. Nem tudom, meddig tudjuk majd játszani. Jó lenne, ha lenne belőle egy pár előadás. Viszont tényleg nagyon jól megtaláltam magam ebben is. Mindig arra vágytam, hogy anyuka legyek, és élvezem. Nagyon jó a gyerekem társasága, jó vele lenni.

– Lara egyke marad?

– A férjem szerint egy gyerekünk lesz. Nagyon jól megvannak egymással. Volt egy időszak, amikor nehezebb volt, mert hozzám még jobban ragaszkodott Lara. Még nem alakultak ki a közös játékaik, a megszokások, de most már nagyon jó. Már van, amikor kifejezetten azt kéri a lányom, hogy apával szeretné az esti rituálét végigcsinálni. Most már nekem is van szabadnapom, mint ma is.

– A férje azt szerette jobban, hogy híres ember a felesége, vagy a civilt inkább?

– A férjem a lényemet szereti, aki én vagyok. Huszon­éves korunk óta ismerjük egymást, így azt is megélte, amikor színház, sorozat, film, reklámok voltak. Azt is látta, abba is belekóstolt egy jó nagy adagnyit, de ő ezt is nagyon szereti. Neki ez kiegyensúlyozottabb így. Mindenki azt gondolja, nem lehet színház nélkül élni. Jelentem: lehet!

– Ma is felismerik az utcán, az üzletben?

– Általában úgy vannak vele, hogy valahonnan nagyon ismerős vagyok, de honnan? Aztán mondanak valakit, valamit, ahonnan ismerhetjük egymást. Én már tudom, hogy biztosan nem ismerem, és meg szoktam kérdezni, hogy esetleg szokott-e nézni televíziót, sorozatokat. Szép lassan rávezetem. Egy idő után aztán rájönnek, honnan. Van, aki pedig a hangomra kapja fel a fejét.

– A középtávú tervekben mi szerepel még?

– Hogy a gyereket megfelelően ellássam, az ő fejlődésére maximálisan odafigyeljek, jól legyek a családommal, a férjemmel. Az biztos, hogy a hétköznapi, civil munka kell nekem. Örülök neki, hogy van, mert most a Covid okozta helyzetben nagyon meg kell becsülni. Csak tanulok belőle, csak több vagyok általa. Annak is örülök, hogy jó csapatban vagyok.

– Dunaújváros mit jelent önnek?

– A szülővárosom. Itt vagyok itthon. Ha háromhavonta egyszer hazajövök, akkor elintézek olyan dolgokat, amiket itthon szeretek, vásárolni, kozmetikushoz elmenni. Itt kapom meg azt a minőséget, azt az emberségességet, azt a hozzáállást, amire szükségem van. Itt találkozom barátnőkkel is. Most is, a beszélgetés után találkozom egy barátnőmmel, akit már nagyon régen nem láttam. Sőt, az általános iskolai barátnőimmel is szoktunk találkozni, amikor hazajövök. Augusztus végén például mindig megünnepeljük egyikük születésnapját. Megmaradt a kötődés maximálisan. A lányomnak is azt tanítom, hogy az ilyen őszinte érzésű emberi kapcsolódások a legfontosabbak egy ember életében.