2021.06.20. 20:00
Partnerként beszélt a kíváncsi gyermekekkel a természetről
Nagykarácsony A tanítóik az iskolában, Papp László méhész pedig az árnyas lugasa alatt készítette föl a méhekkel való találkozásra a Dunaújvárosból és a helyi iskolából érkezett kisdiákokat Nagykarácsonyban.
Az idelátogató iskolások kipróbálhatják a méhészkedéshez használatos felszereléseket Fotók: BAT
Papp László az elismert méhész, és felesége, Valika már évek óta teljesítik az önként vállalt missziójukat. A méhek fontosságáról mesélnek az iskoláskorú gyermekeknek a saját lugasuk alatt és a kertjükben, a bemutatókkal egybekötött előadásaikon.
Laci bácsi nem csak kedélyes anekdotákat mesél...
– A szándékom szerint egy ablakot nyitok a gyerekek számára egy általuk eddig alig ismert világra. Fontos, hogy már ebben az életkorukban meg tudjuk nekik mutatni, hogy miért kell szeretni a természetet, mert akkor nagyobb esélyünk lesz arra, hogy felnőttként már vigyázni fognak rá. Meg kell tanulniuk, hogy mi az, amire barátsággal tekinthetnek. Ez utóbbiakhoz tartoznak a méhek is.
– Szomorú jövő előtt állnak a méhek?
– Sajnos igen, mert a mezőgazdasági földterületek olyan szinten vannak a különböző kemikáliákkal tönkretéve, ami lassan visszafordíthatatlanná váló negatív hatású lesz. A magánvéleményem szerint, ha változatlanul ezt az utat járjuk tovább, akkor tizenöt év múlva Magyarországról el is tűnhetnek ezek a nagyon hasznos rovarok.
– Így nem csak a méhek kerülnek veszélybe...
– Azt tapasztalom, hogy a méhcsaládok évről évre rosszabb állapotba kerülnek. A méhészek ugyan igyekeznek megvédeni őket, de az említett kémiai módszerek csökkentése nélkül kevés esélyünk marad. Amennyiben nem dolgozzuk át a növényvédelemmel kapcsolatos tevékenységünket, nagy bajba fogunk kerülni. A mezőgazdaság részére fokozott problémát jelent, hogy a beporzó rovarok már eltűntek. Az egyetlen nagyobb mennyiségű rovarmennyiséget már csak a méhek jelentik.
– Kis méhészeket akart toborozni?
– Isten mentsen meg tőle. Természetesen, ha egy fiatalember odajön hozzám, hogy érdekli ez a szakma, szívesen segítek neki, amiben csak tudok. A legfontosabb, hogy fölkeltsük az érdeklődésüket a természet irányába, hogy majd a lehetőségüknek megfelelően mindent megtegyenek a védelméért.
– Mi az ön útmutatása?
– 1982 óta foglalkozok a méhecskékkel. Nagyon jó szezonokat is megértem, és azért tartom annak azokat, mert harmonikusan, gördülékenyen zajlottak le. Egy öreg méhész barátom szerint „arra kell törekedni, hogy mosolygós méhecskék nézzenek ki a kaptárjukból!” Ez egy csodálatos gondolat, és nincs benne semmi túlzás. A kutyánkon is látjuk és érezzük, ha jó a közérzetük.
– A kora tavaszi időjárás után milyen a kaptárak állapota?
– Jelenleg ott tartunk, hogy sok a beteg és mérgezett méhecske. A családok egyedszáma évről évre csökken. Ehhez jött az idei kesze-kusza időjárás. Gyalázatos időszakra tekinthetünk vissza. Két olyan, fagyos hőmérsékleti hullám söpört végig rajtunk, amiből egy is elég lett volna, hogy az akácot tönkre tegye. Amik ezeken a fákon az idén megjelentek, az úgynevezett sarjú virágok gyönyörűek ugyan, de sajnos egy grammnyi mézet sem tudunk belőle előállítani! A repce is az volt, és nekünk is sokat ígért. Három napon keresztül jó az idő, kettőn pedig esett az eső. Vagy fordítva. Amit előbb begyűjtöttek, a rossz idő alatt meg is ették…
Minden harmadik falat, ami az asztalunkon található, a rovarbeporzás nyomán kerül oda
– Végszó helyett mit üzen az olvasóknak?
– Minden harmadik falat, ami az asztalunkon található, a rovarmegporzás nyomán kerül oda. Amennyiben ez megszűnik, az nagy veszedelmeket rejt magában. Ez azt jelenti, hogy a gyümölcsök teljesen eltűnnek, és ásványi anyagokban, aminosavakban, vitaminokban hiányos ételekkel kell beérnünk. Mi, a méhészek, a végsőkig meg próbálunk helytállni. Ameddig bírom, lesznek méhecskéim, de meggyőződésem, hogy a nagy beporzó állományok el fognak tűnni.