Valódi állatvédőnek lenni közel sem csak egyszerű passzió

A közösségi médiában szinte naponta láthatunk újabb és újabb rendkívül aranyos, de nem kirívóan különleges posztokat kiscicákról. Azonban április végén, alig pár napos madárfiókák is kerültek a Szepessy családhoz, így rövidesen már a cicababák mellett a madárbölcsőde lakóinak mindennapjait is nyomon követhettük Angéla posztjain keresztül. A parányi énekes rigó fiókák szomorúan kezdődő története döbbentett csak rá Angélával kapcsolatosan, hogy valószínűleg ilyen lehet egy igazán elkötelezett állatvédő, mint amilyen ő.

Férjével, Szepessy Gergővel állandó résztvevői a környezetvédelemmel összefüggő közösségi megmozdulásoknak, mint például a szemétszedő akcióknak és nem csak itt a városban, vagy Kulcson, ahova ezer szállal kötődnek.

– Egészen pici gyermekkoromtól, amikor ráébredtem, hogy a hús állatokból van nem szívesen fogyasztom. Nem mondanám, hogy vegán vagyok, mert néha elcsábulok egy kis sajt, vagy egy finom fagyi erejéig, de vegán törekvő vegetáriánus vagyok. Innen gyökeredzik az életemben az állatvédelem, ezzel összefüggésben a környezet tisztasága pedig egyfajta belső kényszer számunkra – mesélt a kezdetekről Angéla, majd folytatta.

– Elösszőr egy helyi állatvédő alapítványnál voltam ideiglenes befogadó gazdi, „ott indultam el a lejtőn”. Cicababákkal mintegy három éve megjelent bejegyzés nyomán kezdtem el foglalkozni. Azt láttam kiposztolva, hogy öt kiscica fekszik egy bokor alatt, de hiába próbáltam bármit is megtudni a kiscicák további sorsáról nem kaptam választ. Ezért éjféltájt elindultam egyedül Nagyvenyimre megkeresni a kisállatokat. Út közben felhívtam a férjem, aki nagyon aggódott, nehogy elüssenek, miközben a sötétben kúszok majd a bokrok alatt. De értem aggódott csak, holott az állatokat ő is nagyon szereti. Sőt, a legtöbb védencünk általa kerül hozzánk, mert egy húron pendülünk. Ő váltóműszakba jár dolgozni, ezért a gondozás oroszlánrésze rám hárul, mert én elsősorban fordítással foglalkozom, és itthonról dolgozom – mondta el Angéla.

– Cicabölcsődénknek jelenlegi hat lakója van. Törpit halott testvérével összebújva találták cicabarát nyaralótulajdonosok a lábtörlőjükön Lóréven, még magzatmáz volt rajta, most már négy hetes. Két cica érkezett a Papírgyári útról, ahonnan kétségbeesett segítségkérést kaptunk, mert más állatvédő nem fogadta azokat a kiscicákat. Rendkívül alultápláltak voltak, de dr. Győri Balázs állatorvosunk segítségének köszönhetően már jó kedvű cicák, most öthetesek. A bölcsődénkben most van még egy harmadik alom is, a Bárka Cicamentő Alapítványtól. A három fekete kisördög egyhetesen érkezett hozzánk.

A cumis cicák speciális ellátást igényelnek. Kezdetben 24 órában, kétóránként kell etetni őket. Most már a bölcsiben három óránként esznek, éjszaka négy, négy és fél órát végig­alszanak. Minden alomhoz más eszközöket használok, sőt más ruhát is veszek fel a fertőzések, betegségek megelőzése miatt – sorolta a cicabölcsőde lakóit a gondozójuk, akit az ellátás megszervezéséről is megkérdeztem.

– A Bárka Alapítvány csapata kifejezetten klassz brigád, nagyon odafigyelnek a cicákra. A rajtuk keresztül érkezett bölcsisek ellátásához mindent biztosítanak. A többi cicának a családunk és az állatorvosunk segít nyolc hetes korukig. Utána, ha a laborvizsgálatok szerint is lehetséges, megkapják az első oltásukat és a chipet, ezután kerülhetnek örökbe fogadó gazdikhoz. Ezért is posztolunk olyan sok képet róluk. Mert az örökbefogadhatóság határán már mindegyik bölcsődei lakónknak komoly rajongótábora van, akik szigorú feltételek mellett fogadhatják örökbe az új cica-családtagot.

– A csirip bölcsőde vadmadár fióka lakóit amint lehet szabadon engedjük. Jelenleg nincsen madárfiókánk. De a legutóbbi madárkák története duplán is szomorú. Egyrészről, mert kivágták az otthonukként szolgáló tujákat. Hiszen, ha mindenképp meg akarunk szabadulni egy-egy fától, vagy bokortól, legalább ne költési időszakban tegyük. Másrészről, hogy a fáradtságosan megépített madárfészekbe a szegény szülőpár sok műanyag hulladékot is beleszőtt, többek közt egy hosszú damilt is, ami az egyik fiókára teljesen rátekeredett, és csak nagy nehézségek árán tudtuk kiszabadítani a védtelen állatokat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy kis infralámpás melegítés után azonnal elfogadták a táplálékot és hatalmasat aludtak – osztotta meg velünk Szepessy Lócsy Angéla.

A bevezetőben is említett madárfiókák rövid időn belül az olyan hozzá nem értő szemnek is, mint amilyen én vagyok helyes kis madárfiókák képét mutatták. Tehát megérte a rengeteg munka és elfoglaltság, mert bizony a kicsik gyarapodása annak köszönhető, hogy óránként etette Angéla őket. A vadmadármentés szenvedélye sem most kezdődött a család életében. Kérdésemre Angéla elmesélte, hogy legelső madármentése szintén egy közösségi média bejegyzés kapcsán kezdődött, amelyben a nyilvánosságot tartotta az egyetlen lehetséges és tőle telhető maximális segítségnek valaki. Ő pedig nem bírta elnézni a szenvedő madárkákat, így útra kelt családjával, hogy felkutassa a segítségre szoruló fiókákat. Hangsúlyozta, soha nem az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy kiposztoljuk egy internetes felületre a sérült, bajbajutott állatokat. Mint kiemelte, maga is szívesen segít, ha tud.

A közösség nagy elismeréssel viseltetik a fiókák és a cicababák mentése iránt. Az állatbölcsőde bejegyzéseit nagyon sokan figyelik. Ez abból is látszik, hogy kérésükre rengeteg felajánlás érkezett egy röpdéhez és számos segítő szándékú, jóindulatú poszt árad feléjük.

A Szepessy család egyik legnagyobb álma most egy, de inkább kettő, biztonságos röpde kialakítása, ahol a fiókák két-három hétig tanulhatják a repülést és megerősíthetik a szárnyukat, mielőtt szabadon szelik majd az eget. De Angéla rövid távú tervei között jelentős helyen szerepel az állatvédelem, a cica és madár bölcsődén és a vadmadárröpdék létrehozásán túl egy állatvédelemmel foglalkozó alapítvány megvalósítása is. Mert mint fogalmazott: „Szeretem, ha nem szenvednek az állatok.”