A Béke étterem jelenleg zárva, sok szép emlék kötődik hozzá

Dunaújvárost, vagyis Sztálinvárost a Dunapentele melletti területen 1950-ben kezdték el építeni a szocreál jegyében. 1951. augusztus 18-án adták át az Üzletházat, amiben egy ABC áruház és a Béke étterem kapott helyet.

Nagy büszkesége lett ez az épülő városnak. A Béke volt a település első olyan vendéglátóipari egysége, ahol a Sztálin Vasművet építők megfelelő körülmények között szórakozhattak, népszerű is lett a Béke, egészen a legutóbbi időszakig. De erről majd később.

A Béke étterem egy különleges épület, nem véletlenül része a városi tanösvénynek. Vági Oszkár tervezte, aki 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált. Különlegessége az épületnek a mozaikdíszítése. Az Üzletház homlokzatára, a boltok fölé mozaiktechnikával készült szocreál jelenetek kerültek: Iván Szilárd, Hegyi György, Rácz András, Percz Jenő és Mattioni Eszter allegorikus alkotásait az első szocialista város építése ihlette.

A díszítő mozaikképek csak két évvel az épület átadása után, 1953. december 18-ra készültek el. A művészi mozaikok összterülete meghaladja az ötven négyzetmétert. A képzőművészek egyenként hét és fél négyzetméter nagyságú mozaikon öt témát dolgoztak fel. A sorozat Iván Szilárd festőművész művével kezdődik, amely munkába induló munkást ábrázol. Az acél­öntést szemlélteti Rácz András munkája, a munkás-paraszt szövetség gondolatát fejezi ki Percz Jenő műve. A sorozat a munkások üdülését megmutató mozaikkal, Mattioni Eszter munkájával fejeződik be.

A Béke presszó és étterem legutolsó üzemeltetője Kovács János volt, akit általában csak Csokiként ismernek a városban, elmondta, harminchárom évig, egészen tavaly április 15-éig volt az egység bérlője és üzemeltetője. – Szép időszaka volt ez az életemnek. Volt, amikor az ország egyik legfelkapottabb helyének számított. Fellépett itt Korda György és Balázs Klári, a Bergendy zenekar, a Benkó Dixieland, hogy csak néhány nevet említsek meg. Azonban a gazdasági helyzet egy időben úgy alakult, hogy át kellett állnunk a diszkóra. Többször komoly átalakításokat hajtottunk végre, a név is többször változott, voltunk Orfeum, Havanna, Fáraó és Buddha is. 2019-ben azonban olyan gazdasági körülmények között éltünk, amikor már anyagilag nem engedhettük meg az átalakításokat. Voltak ötleteink, de a tulajdonosokkal nem tudtunk megegyezni. A gyerekeim sikeresen megpályázták a Juharos éttermet, így továbbálltunk, most ott próbáljuk a vendégeket minél magasabb színvonalon kiszolgálni.

De adódik a kérdés, mi lesz az árválkodó Békével. Az épületben működik egy bútorház, tehát az épület teljes egészében nincs veszélyben.

Lapunk megkereste az egyik tulajdonost, akitől megtudtuk, rendszeresen állagmegőrző munkákat végeznek, a közelmúltban három nyílászárót is kicseréltek. Az épület homlokzata védett, ezért azon átalakítást nem lehet végezni. A kisebb sérüléseket rendszeresen kijavítják és a falfirkákat is mindig átfestik, de nem mindig tudnak lépést tartani a rongálókkal. Az épületen belül nem terveznek átalakítást addig, amíg nem dől el, annak milyen funkciója lesz.

Vagyis vannak gazdái az épületnek és ez jó jel, sőt, megnyugtató, hiszen az egykori Üzletház úgy hozzátartozik a városhoz, mint a Duna-part.

Amikor még asztalt kellett foglaltatni

Se sztálinvárosi, se dunaújvárosi nem vagyok, 1985-ben kerültem a városba a Dunaújvárosi Kohász jégkorongcsapatába. Az első utam majdhogynem a Békébe vezetett, mert az újdonsült csapattársaim azt mondták, ha jót akarok enni, vagy normális körülmények között egy italt meginni, akkor nincs más választás, mint a Béke. Amikor az első péntekemen kora este bementem, meglepetésemre nem volt hely, és megkaptam az információt, asztalt kell hétvégére foglaltatni. Emlékszem, itt láttam először videókivetítőt Rolling Stones-koncerttel, ugyanis a presszó üzemeltetőjének Svédországban élt a testvére, ezért a Békében nyugati ritkaságok is voltak. Később itt volt a város első biliárdasztala, közelharc ment azért, hogy valaki játszhasson. De a presszó feletti étterem remek hangulatát, a kovácsoltvas bortartót, a remek ételeket sem feledem a mai napig.