Szorgos munkát végeznek a kertben a nagykarácsonyiak is

Persze az is hasonló, hogy a mai világ támasztotta kihívásokkal is egészen pontosan tisztában vannak. A közgazdasági résszel pláne. Az övékéhez hasonló mini gazdaságok ma már nem versenyképesek a piacon.

Mindent megtervezni

Máthé János egy nagyon szorgalmas ember. Bár már több éve nyugdíjas, de még mindig talál tennivalót akár egész napra is a terciáján. Szinte egész életében a mezőgazdaságban dolgozott, így aztán nem akármilyen oklevelet írhatnánk neki a nálunk honos növények termesztési gyakorlatáért, és az összes utolérhető állatok nevelési tudományáért. A naposcsibétől, a kutyákon, macskákon át, akár a bővérű telivérekig mindegyik tartását nagyon jól ismeri. Máig is szereti ezt az életet. Azt mondja:

– Nézd meg, idén is rendben van a kertem! Föl lett szántva, el van munkálva, veteményeztem is, az egy sor szőlőm is rendben van. A fákat is megmetszettem, és már egy permetezésen is túl vagyok. Most vettünk hozzá egy új masinát. Magyar és nagyon erős. Ez aztán fölvisz a fa tetejére is. A gép is drága, a szerek pláne azok, de nélkülük már nem terem meg semmi sem. Láthatod, itt vannak a ládák az almának, remélem, az ősszel mindegyik megtelik. Most megálltam egy kicsit a munkával, mert nagyon fáj a hátam, de kifújom magamat, aztán újból nekiállok. Mindent megtermelek, ami nekünk és a családnak kell a konyhára. A kert nagyobbik részébe kukorica kerül. Az majd kiegészítésként a tyúkoké lesz.

– Benépesülnek az ólak?

– Most csak ez a pár szem tyúkom van, de ezek legalább gyönyörű szép példányok. Nekünk most sem kell tojást venni! Igazi mindenevők lettek, jól érzik itt magukat. Füves az udvar, szeretnek itt szemezgetni a napon. Majd ha jobb lesz az idő, előnevelt csirkéket veszünk, olyanokat, amelyiknek már tolla van. Eddig nagyon szép kacsáim és puly­káim is voltak. Az utóbbiból legutóbb, két turnusban több mint ötvenet neveltünk föl. Majd még megbeszéljük a fiammal, hogy miből mennyi legyen. A pulyka nevelése nagyobb ráfigyelést követel, mint a többié. Korábban sertést is tenyésztettünk, de most már nem tudjuk megtenni, mert nagyon magasak lettek a takarmányárak. Meg kell gondolni, hogy ki, miből, mennyit akar tartani.

A dédi iskolája szerint

Czeiner Jánosné Ildikó már egy jó hete keményen dolgozik a kertjének egy részében. Hogy mekkora ez a terület? Körülbelül egy kézilabda-pályányi. A gondos munka után okkal remélheti, hogy szép termést takaríthat be róla. Egy másik jelentős részét viszont változatlanul hagyta.

– A méhek miatt, pedig nálunk csak átutazóban jelennek meg! A kertünk alsó részére akácfákat ültettünk, és oda nem veteményezünk semmit, mert az az övéké… Oda leszállhatnak hazafelé, és amikor virágzik, a mézhez való nektárt nálunk is gyűjthetik. Nekünk, akik a kerteket műveljük, szorgalmasnak kell lennünk, mert sok munka vár ránk. Szeretem ezt a munkát, még a kapálást is. Ami itt és a baromfiudvarban megterem, az a családé lesz, nem értékesítjük.

– Mit vársz a saját kertedben igazi slágertermékként?

– Az eper és a málna lesz, ha sikerül a termesztése. Ezeket várjuk a legjobban, mert nagyon szeretik az unokáim és én is. Ehhez képest az eper ültetésével egy féléves késében vagyok, de hát az ősszel nem volt hozzá palántám. Mindenesetre most több tétellel pótolom, mert különböző helyekről kaptam hozzá ültetni valókat. Persze, ez azt is jelenti, hogy majd több féléből válogathatunk. Az idén ugyan még csak pár apró szemű kóstolót adhat, de majd jövőre már minden rendben lesz. A málna első töveit is ajándékba kaptam sok évvel ezelőtt. Nagyon kedveljük, mert finom, nagy szemű és bőven termő. Sajnos gyengén állunk esővel az egész év folyamán, ezért amennyire lehet, locsolni is fogjuk ezeket a növényeket. Ehhez elsősorban megpróbáljuk fölfogni a ritka esőkből azt, ami a háztetőről lefolyik, mert az is nagy segítség a palántáknak. Én itt nem használok semmiféle vegyszert. Minden úgy történik, mint a dédi idejében.

– És a baromfiudvar?

– A keltetésre, pontosabban a kotlósokra várok. Remélem, hamarosan meggondolják magukat, mert akkor hamarosan megültetem őket. A fészekaljnyi tojás más készen várja őket. A déditől tanultam, hogy mindig páratlan számú legyen, ezért huszonegyet raktam össze, és azokat folyamatosan cserélgetem, csak néhány napig pihentetem, hogy friss kerüljön a fészekbe. Kacsát is szívesen nevelnék, ha olcsóbb lenne a takarmány, de a mai árak mellett az már nagyon költséges mulatság. A néma kacsákkal kevés gond van, önállóan raknak fészket, kikeltik a kicsiket, és már mennek is úszni. A magyar fajták inkább kényesek. Egy közös van bennük: mindkettővel nagyon sok takarmányt kell megetetni, mire vágásra éretté növekednek. Borzasztó sokba kerül, és a munkadíjat még bele sem szabad számolni az árába.

A véremben van!

Ezt válaszolta nevetve Nagy-Kovács Andrea, amikor a megszólalók közül mint a legfiatalabbtól azt kérdeztük, hogy kitől tanulta ezt a szakmát.

– Szép nagy kertünk van, de nem fogtam be az egészet a művelésem alá. Az idén is úgy tervezem, hogy csak a családunk számára fogunk gazdálkodni. A piacra ezen a helyen nem tudnánk gazdaságosan termelni. Az alapvető zöldségfélék már a földben várják az esőt, hogy minél előbb megeredjenek. Az egyik kedvencem a cukkini, de tök is fog teremni. Egy kis idő múlva kikerülnek a különböző palánták is. Akkor aztán kezdődik az öntözés időszaka, hiszen anélkül, nem tudnának kellőképpen fejlődni. Fontos, hogy minél több csapadékvizet mentsünk meg a növényeink számára.

– Most még üresek az ólak...

– Nem sokáig, de azt megvárjuk, hogy annyira fölmelegedjen az idő, hogy a csirkékre, kacsákra ne keljen fűteni, hiszen az még tovább növelné a költségeinket. Ezért előnevelteket fogunk vásárolni. Körülbelül húsz csirkét és tíz kacsát fogunk fölnevelni. Ezek olyan tevékenységek, amiket szívesen végzek, de nemcsak rám várnak a tennivalók, hanem együtt, a családdal végezzük el a munkákat. A paprika, paradicsom és az uborka egy részét frissen, a kertből fogyasztjuk el, a maradékot pedig elteszem télire.

– Biokertészet?

– Egy kis műtrágyát kapott a föld, de ezzel befejeztük a vegyszerek fölhasználását. Egyébként is megmaradok a hagyományos módszereknél.