2021.04.19. 17:30

Nem veszett ki a becsület a mai fiatalokból sem

Korábban mi is megírtuk, hogy Dunaújvárosban egy becsületes fiatalember talált egy táskát és keresi a jogos tulajdonosát. A sok megosztásnak köszönhetően az idős úr hozzájutott a táskájához és annak tartalmához, amely neki az életét jelentette.

Kállai Félix

Helyér került a táska, a szintetizátor mellé, örömöt szerezve a családnak

Fotó: amatőr felvétel

Így mondta el a történteket:

Pár napja történt az eset. Az új Vasmű úti parkolóban már szálltam volna be az autómba, mikor egy ismerős leszólított. Kezemben volt a táskám, amit éppen be szerettem volna tenni a kocsimba. A beszélgetés közben ideiglenesen letettem a mellettem álló kocsi kerekéhez. Utána, mint aki jól végezte dolgát beszálltam az autóba, és elhajtottam a táskám nélkül. Amikor hazaértem, nem is kerestem a táskámat. Abban a tudatban voltam, hogy jó helyen van az autóban. Aztán mikor elővettem volna, nem találtam sehol.

Érti már, hogy miért fájt annyira szívem, mikor elvesztek ezek a kották?

Hobbizenész vagyok, mindenem a zene. Van több szintetizátorom is, magamat és a barátaimat szoktam szórakoztatni vele. Nincs olyan nap, hogy nem zenélek. A kottáim elvesztése nekem óriási szívfájdalom volt. Ezek általában régi zenék kottái voltak, de a korosztályomnak megfelelően az összes létező nagy zenekarnak a kottáját is összegyűjtöttem. Elvégeztem az ELO billentyűs képzését, azóta csak kottából játszom. Nagy szórakozás ez nekem, a családnak és a barátaimnak is. Így szoktuk egymást ünnepelni. Feltölt, üdít, fiatalít. Érti már, hogy miért fájt annyira szívem, mikor elvesztek ezek a kották? Hét nagy gyűjtőfüzetet és mellette talán háromszáz A4-es kottalapot veszítettem el. Elmentem a polgármesteri hivatalba, a zeneiskolába, hátha odaviszik. Eszembe sem jutott, hogy a Facebookon keressem. Végül a lányom tette fel, hogy elhagytam és keresem a kottás táskámat. A parkoló melletti körforgó képét és a Szomorú vasárnap kottáját is odatette. Így be lehetett azonosítani a helyet és hogy mit is keresünk. Sokan megosztották a posztot, így eljutott a végtelenül becsületes fiatalemberhez is, aki megtalálta a kottás táskámat. Mint kiderült, ő is keresett már engem.

Nem a jutalomért csinálta

Talán két óra sem telt el, hogy kikerült a poszt, már hívott is. Nem szoktam felvenni olyan számot, amit nem ismerek. Most kivételt tettem, és felvettem a telefont, mert hátha a táska miatt keresnek. Így is volt. Majd kiugrottam a bőrömből, úgy örültem. Megbeszéltük, hogy egy üzletbe beadja a táskát, odamentem és ott is volt. Nem találkoztam vele, de nagyon szerettem volna adni neki valamit, amiért ilyen nagy örömöt szerzett nekem. Mondtam, hogy nem tud olyat kérni, amit ne adnék meg, de ő nem fogadott el semmit. Azt mondta, hogy nem a jutalomért csinálta. Annak örül, hogy a jogos tulajdonosához visszakerült a táska. Neki elég ennyi.

Én 1940-ben születtem, nyolcvanegy éves vagyok. Sok mindent megéltem már, jó azt látni, hogy nem veszett ki az emberség és a becsület a mai fiatalokból sem. Ez egy nemes cselekedet volt! Hálásan köszönöm neki! Köszönöm azoknak is, akik megosztották a Facebookon a keresést! A kottáim nélkül most nagyon szomorú lennék.