Epizódok a légi közlekedés könyvéből

A XX. századot nem véletlenül illetik a „Repülés évszázada” névvel. A Wright testvérek első, 1903-as repülését követően egy olyan globális iparág jött létre, amely nélkül mai életünk már nehezen lenne elképzelhető.

Huszonnyolc évvel az első motoros repülést követően egy kicsi, de nagyon gazdag alpesi országban lét légitársaság – az Ad Astra és a Balair – egyesülésével Balz Zimmermann és Walter Mittelholzer irányítása mellett 1931. március 26-án megalakult a Svájc nemzeti légitársasága, a Swiss­air. Ellentétben a kor meghatározó légitársaságaival, a Swiss­air nem állami, hanem magán légitársaságként jött létre. A működés első esztendejében hatvannégy alkalmazottja volt a cégnek, amely tíz pilótát, nyolc rádióst és nyolc technikust is magában foglalt. (Az egyik Swissair-elődnek, az Ad Astra légitársaságnak a magyar aviatika történetében is jutott egy fejezet: az 1921. évi királypuccs alkalmával e légitársaság Junkers F-13-as gépe hozta IV. Károly magyar királyt magyar földre. A gép a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum egyik legféltettebb kincse.) A márciustól októberig tartó menetrendi szezonban nyolcvanöt ülést kínált utasainak a légitársaság, s az útvonalainak hosszúsága összesen 4203 km volt. A következő évtől, 1932-től új típusokkal és útvonalakkal bővült a Swissair. Forgalomba állította a kor egyik leggyorsabb utasszállítóját, a Lockheed Oriont, és Európában második légitársaságként a Ford Trimotort. Két esztendővel később, 1934-ben Európában első légitársaságként a Swiss­air alkalmazott gépei fedélzetén légi utaskísérőket. A harmincas évek egyik legkorszerűbb gépe, a DC-3-as 1937-ben érkezett a Swissair flottájába. A II. világháború idejére felfüggesztette működését a légitársaság. A háborút követően 1945. július 30-a után szálltak fel ismét a Swissair piros függőleges vezérsíkú gépei. 1947-ben a DC-4-es, 1948-ban pedig a Convair CV-240-es típus kezdte meg szolgálatát a svájci színeiben. A Swiss­air életébe 1960-ban köszöntött be a jet-korszak a négy hajtóműves amerikai DC-8 és a két hajtóműves francia Caravelle gépek forgalomba állításával. Budapestre 1965-től repült rendszeresen a Swiss­air. Ferihegy képéhez hosszú évekig tartozott a Swiss­air DC-9-ese, később a Fokker 100-asa, majd az Airbus 320-as család gépeinek látványa. A hetvenes évek elején állította forgalomba a cég kor két kedvelt széles törzsű gépét a Boeing 747-es Jumbót és a három hajtóműves DC-10-est. Az európai gyártású Airbus A-310-esek 1983-ban jelentek meg a légtársaság flottájában. A hetvenes évektől csak „Repülő Bank”-ként emlegetett légitársaság nagy veszteségeket szenvedett el az európai légi közlekedési piac 1991-es liberalizálását követően. Az egyre élesebb versenyt egyre kevésbé bírta a svájci cég, és tovább rontotta helyzetét a vállalat történetének legsúlyosabb katasztrófája, amelynek során 1998. szeptember 2-án az SR111-es járatot teljesítő HB-IWF jelű Md-11-es 229 ember halálát okozva az Atlanti-óceánba zuhant. A három évvel későbbi 9/11-et követően a légitársaság pénzügyi válsága tovább mélyült, végül 2002. március 31-én beszüntette működését. 2002. április 1-től a Crossairből létrejött Swiss International Air Lines vette át csődbe ment Swiss­air járatait. Három évvel később, 2005-ben a német Lufthansa lett a Swiss tulajdonosa. A Swissair gépei a légitársaság hetvenegy éves működése során összesen tizenegy nagyobb balesetet szenvedtek el, amelyek összesen 414 áldozatot követeltek.

A Swissair a svájci identitás része lett működésének évtizedei alatt. A légitársaság csődje sokkolta a svájci társadalmat. Európában a svájci légitársaság bedőlése volt az első nagynevű hagyományos légitársaság leállása. A leállás, amit egyetlen svájci sem tudott elképzelni. Az egykor méltán nagynevű légitársaságnak „Swissair friends” néven több ezer tagot számláló rajongó tábora van a Facebookon.

A csoport oldalán naponta jelennek meg új képek, videók és történetek a légitársaság múltjából.

Először 1981 novemberében láttam Swissair gépet Ferihegyen. A kis DC-9-30-as gép szinte eltörpült a Malév nagy Tu–154-esei mellett. Legelső, Szmena 8M géppel készített színes fényképemen is látható Swissair gép. Rajongóként évekig gyűjtöttem a menetrendeket, és hatalmas élmény volt, amikor 1982 nyarán nyugati körutunkon a szüleim elvittek a zürichi repülőtérre. Ott láttam életemben először Jumbót. Utasként 1999-ben volt szerencsém a svájci légitársasággal utazni. Budapestről zürichi átszállással repültem Párizsba. A Budapest–Zürich járat életem egyik legszebb repülős élménye volt. A Swissair HB-IPV jelű A-319-ese maga volt a csoda: bőr ülések, patyolat tisztaság, tökéletes személyzet és catering. A fedélzetről hitelkártya segítségével lehetett telefonálni. E lehetőség nem vonatkozott rám, mert akkor még nem volt hitelkártyám. Hideg, február végi napon a felszállást követően néhány perccel Veszprém felett elrepülve a befagyott Balaton csodás látványa tárult elém. A repülőgép ablakából meghatódva néztem a magyar tengert és a mellette lévő településeket. Kicsivel később az Alpok hegycsúcsaiban gyönyörködtem, Zü­richhez közeledve pedig a Boden-tó látványa nyűgözött le. Leszállást követően pedig hab a tortán, benézhettem a gép pilótafülkéjébe. Megértem a svájciakat, hogy hiányzik nekik a Swissair, csakúgy, mint nekünk a Malév.

(Forrás: Wikiwand, saját emlékek)