A híres dunaföldvári vásár már nagyon sokaknak hiányzott

Minden, ami szem-szájnak ingere. Birka, borjú, naposcsirke, kacsa vagy liba. Nagyon szép, gumi nélküli zokni, és a „fogja csak meg, milyen jó anyagból van” fajtájú felsőruházati csodák. A „nincsen vásár nélküle” kategóriájú búvárszivattyúk, az „egy örökélet” villanylámpák vagy a kerti törpék. Más kurrens cikkek mellett.

Színes volt a forgatag

Mindenki hordta a maszkokat, és kibírta tolakodás nélkül! Bár fájt a szívük érte, de belátták, hogy a kedvenc büféjükben, csak vásárolhattak, ám a finomságokat csak lopva és a legelképesztőbb helyszíneken fogyaszthatták el.

A kereskedők és az érdeklődők több mint száz kilométeres körzetből érkeztek a helyszínre. A rutinos vásárlátogató a számára már ismert árusokat kereste, a többieket csak letesztelte. A különlegesek közül mutatunk be néhányat. Bár lógott az eső lába, talán szemetelt is egy kicsit, de senki sem bánkódott.

Különleges falatok

Mádics Róbert az elképesztő serpenyőivel Siófokról érkezett: – Ezek az ételek valószínűleg nem a sovány emberek kedvencei, de finomak, nézz rám, én is szívesen fogyasztom ezeket! Szerbiából származom, ott tanultam a specialitásaink elkészítését. Itt van például a gyuvecs, ami négyféle húsból készült (tarja, kolbász, hurka és csülök is van benne). Hál’ istennek, sokan vannak, aminek nagyon örülök a hosszú szünet után!

Megelevenítő álomvilág

A Lajosmizséről érkezett Bartkóné Koller Rozália sátrában népművészeti ruhákat találtunk. – Már huszonhét éve varrok, és kilenc éve fogtam bele az ilyen hagyományőrző népművészeti ruhák elkészítésébe. A kék és piros festős anyagokból készültek, valamint a zsinórosak is azok. Mellettük csikós és betyár ruhákat is készítek. Lovas és szüreti rendezvényekre is járok. Azokon a helyeken komplett családokat öltöztetek föl a gyerekektől a felnőttekig. Gyakran a lakodalmak főszereplői is ilyenekbe öltöznek. Visszatérünk a gyökerekhez.

Híre, rangja van az országos állat- és kirakodóvásárnak

A bicskás ember

Kapoli Zoltán, a harminc éve visszatérő mester míves színvonalon készíti ezeket az eszközöket. – Egy családi hagyomány örököse és folytatója vagyok, már az üknagyapám is ezt csinálta. A bicska, a zöldség- és a zsebkés, de a bárd is a termékeim között található. A magyar bicskát, ami a hagyományos formát és agancsból, szaruból és fából is készült nyelet is jelenti, leginkább a gyűjtők vásárolják. Az enyémek különleges, egyedi formát is őriznek. Bár szépek, de egyik sem dísztárgy, mindegyik használható. Intenzív használatnál is öt-hat évig csak fenni kell, az élezésre csak utána lesz szükség, ami már a késes feladata. Tudok hozzá adni kerámiát és fenőkövet is.

Iskolát is nyithatna

Oláh Krisztián, aki Uszódról érkezett, a bikatenyésztés szakembere. Háttal ülve, a jószág neszezéséből is megmondja, hogy annak mire van szüksége. – Ezek itt négy hónaposak, nyugodtan ülhetsz mellettük, legföljebb kíváncsiak, de nem fognak bántani. Jó kondiban vannak, egészségesek. Ebben az életkorukban füvet, szénát és darát esznek. Jó fajták, tenyészállatnak is jók lehetnek. A mostani vásár jónak mondható, hiszen két darab is elkelt közülük.