Azonnal használható farsangi jelmezötletek és inspirációk

Hajdanán, amíg én a fantáziavilágomban kasztingoltam a hősöket, anyukám szintén minden alkalommal legalább ennyire készült a farsangi bál napjára, mert neki kellett realizálni az én áhított szerepemet megtestesítő jelmezeimet, amelyeket akkoriban nem is volt olyan egyszerű összehozni. A nyolcvanas években ugyanis nem árultak minden sarkon február tájékán farsangi kellékeket, varrni nem tudott anyukám, ezért általában – egy kivétellel – kölcsönjelmezeket igazított az én elképzeléseimnek megfelelően.

Az előbb említett kivétel alkalmával pedig a nagymamám varrta meg életem legsikeresebb jelmezét. Így utólag nézve a felmenőim nem aprózták el a farsangi maskaráim elkészítését, minden nehézség ellenére talán ők is a győzelemre hajtottak. Sorolom a szerepeimet, amire emlékszem: Piroska a farkassal, fele fiú fele lány, a tanulás rabja, és a nagymamám gyártásában a jelmezverseny díjnyertes hercegnője.

Ezekről a jelmezekről sajnos nincs képem, de ötletadónak a városi óvodák közül elsőként farsangoló Katica óvodában a Maci csoportos gyerkőcök parádézó beöltözős költeményeiről készítettünk jó néhány fotót.

A saját és a képek tapasztalatai alapján jelenleg két iskola uralkodik a jelmezek között. Az egyik, amiben menni ugyan kevésbé, de tündökölni annál inkább lehet, és a másik a konformista, amely inkább jelzésszinten hozza a karaktert, de a vidám mókázásra, táncolásra és ügyességi játékokra sokkal több lehetőséget biztosít.

Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb kisfiú hős szeretne lenni, akár rend­őr, tűzoltó vagy katona. Sokan egyenesen valamelyik szuperhős bőrébe bújnak a legszívesebben, közülük jelenleg a Pókember az egyik legmenőbb. A kislányok pedig hercegnőnek öltöznek szívesen. Sok lurkó kedvenc meséjéből, mint például a Bartos Erika-féle Bogyó és Babóca címűből választanak karaktert a jelmezesdihez, de a Jégvarázs mesefilm szereplőit megformáló maskarák még mindig slágernek számítanak.

Polányi Bálint is egy napi mesesorozatból, a Város hősei címűből „inspirálódott”. A kulcsi kiscsoportos óvodás fiatalember ott látott először hőlégballont. A különleges közlekedési eszköz mély benyomást tett rá. Olyannyira, hogy számára teljesen kézenfekvő volt a válasza anyukája kérdésére, amikor arról érdeklődött, hogy mi szeretne lenni a farsangon. Csupán a felnőttben keltett első hallásra némi megrökönyödést a jelmezötlet. Pedig az elmúlt évben már megtapasztalhatták, hogy Bálint nem rajong a szokványos jelmezekért. Ugyanis akkor öreg hölgynek öltözött be a farsangon, ősz hajjal, gyöngyökkel és járókerettel.

Polányiékat a kulcsi Petőfi utcából nem olyan fából faragták, akik a kisfiú bármely kérésének nem próbálnának meg minden erejükkel megfelelni. Így az édesanya, Bianka magára vállalta a főkonstruktőri feladatokat. Bálint hőlégballonos jelmezének elkészítése a tervezéssel kezdődött. A jelmez ballonkosara egy kiöregedett kandallófatartó kosár lett, amely szélének párnázatát vízcsőszigeteléssel tették gyermekbaráttá. A ballon egy óriási, 80 centiméter átmérőjű héliumos lufi, alatta egy szalma koszorúalap. A hőlégballont jelképező lufi horgászhálóval és redőnyzsinó­rokkal kapcsolódik az alaphoz. A kisfiú a kosárban állva tudja magára venni a jelmezét, vállán két hajdanvolt overallpánt tartja a kosarat. Olyan apró részletekre is ügyeltek a kivitelezés során, mint a légballon homok­zsákjai, amiket lufisúlyok helyettesítenek. A képzeletbeli sofőr ruházata is gondosan összeválogatott, mert kockás ingből, sálból, usánkából áll, amit a mindennapokban hegesztőszemüvegként használt kiegészítővel tesznek még extrán hitelessé.

Az elképesztően sok és nagyon kreatív munka egy remekművet eredményezett, amely a maga módján utánozhatatlan is. Pedig az édesanya szakmáját tekintve könyvelő, és állítása szerint semmi kéz­ügyessége nincs. Mondjuk, ez utóbbit erősen megkérdőjelezném, tekintve, hogy közelről is szemügyre vehettem az alkotást. De tény, hogy varrás, sőt különösebben semmilyen szakirányú előképzettség vagy drága eljárás nélkül készült a farsangi öltözet, ami másokat is inspirálhat saját maskara elkészítésére. A hőlégballonjelmez létrejöttében két hónapig együtt munkálkodtak a családtagok és a barátok. Szerintem már ezért is nagyon megéri nekidurálni magunkat az egyéni kivitelezésnek.

A járvány egy kissé megváltoztatta a farsangi szokásainkat is. Amíg máskor sokan, ha tehettük, báli ruhát öltöttünk, most inkább csak az óvodákban farsangolnak a gyerekek. Érdemes a pozitívumot keresni ebben a szituációban is. Így most leginkább azt tehetjük, hogy kreatív jelmezgyártásba kezdünk, együtt a családdal, barátokkal, vagy igyekszünk annyi fánkot sütni és enni, amennyit nem szégyellünk hamvazószerdáig.

A közös pont, hogy vagy a jelmeztől vagy a fánkoktól, de biztosan nehezebben fogunk majd mozogni a farsang végére.