Áginak édes a Valentin Józsival

Dunaújváros

A naptárt lapozva nálunk igazából Bálint napja esik vasárnapra, de az ünnepek ugyanazon az ókorban élt szent nevéhez kötődnek, csak arról van szó, hogy a Valentin terjedt el jobban. Szent Valentin legendái korántsem kedves lányregénybe illő történetek, egyáltalán nem illenek a manapság tapasztalt rózsaszín szívecskés hangulathoz, sokkal inkább véres drámák. Annál is inkább, mert Valentin végül mártírhalált halt. De valójában nem avatták szentté, mégis a szerelmesek védőszentjeként tiszteljük.

Sokan idegenkednek az ünnep hallatán, mert csak egy Amerikából importált egyszerű marketingfogásnak könyvelik el a virág- és ajándéküzletek nyereséggyarapítása érdekében. Ki is tesznek magukért a virágboltok! Mindent bevetnek a vevők elcsábítása érdekében, és hát valljuk meg, ahogy a képek is igazolják az állításom: egy-egy ilyen remekmű láttán sokan ellágyulunk.

Pedig hazánkban is számos hiedelem és néphagyomány kapcsolódik a Bálint-naphoz. Nem árt tisztában lennünk vele, hogy például a babona szerint Bálint-nap reggelén egy szerelmes csók szerencsét hoz, vagy megtudhatjuk az eljövendő gyermekáldás számát is, ha egy félbevágott alma magjait megszámoljuk. A hiedelem szerint, ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket, vagy (a félősebbeknek ajánlom figyelmükbe) a párna alá helyezett babérlevélnek szintén az a célja, hogy a lányok álmukban megtudják, ki lesz a jövendőbeli párjuk. Sőt, a hiedelem úgy tartja, hogy ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni, de boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz.

Írásom hiteles alátámasztásához egy igazi hívőt, egy lelkes ünneplőt kerestem. Megvallom, ez nem is volt olyan egyszerű, mert a megfelelő alany megtalálása már-már egy kisebb közvélemény-kutatáshoz hasonlított. Mint utóbb rávilágított egy riportalany, inkább a fiatal párok szeretik és tartják a szerelem ünnepét, akinél friss az érzelem, nagy lángon lobog a tűz, és még nem fásultak bele a hétköznapokba. Arra kerestem a választ, hogy szeretjük-e a Valentin-napot, és hogyan ünnepeljük? Nem titkolt szándékom volt az is, hogy felkutassak valakit, aki újságunk hasábjain keresztül juttatná el üzenetét választottjának.

Első megkérdezettem Gyöngyi volt, akit bár nem hoz nagy lázba az ünneplés, ennek ellenére úgy gondolja, hogy ez már rég elfogadott.

A párjától virágot kap, és ő is készül mindig, méghozzá süteményt süt.

Anettet is meginterjúvoltam:

– Nem vagyok ellene, de nem vagyok egy szívecskékben pillangókat reptető Valentin-napos. Mert nem ilyen a személyiségem. De apró meglepetésekkel amúgy minden évben készülök. Mint például részemről csoki, parfüm, süti, szusi, a párom virággal, csokival esetleg vacsorameghívással szokott meglepni.

Zita a kérdésemre egyértelmű választ adott:

– Nem izgat túlzottan. Én minden nap szeretem a párom, ez nem adott nap függvénye.

Mónikában bíztam. Háromgyerekes anyuka már, de mindig romantikus, jó kedvű személyisége valahogy azt sugallta, esetleg ő lehet az emberem.

– Nem igazán szoktuk tartani, de azért szeretem, persze, sütök valamit a férjemnek (szívformájú macaron lesz idén). Az esténket altatás után igyekszem minél inkább kettőnkre hangolni. Olyan összebújós, szép fehérneműs, hangulatvilágításos módon.

Bia is sikerrel kecsegtetett, mert elsőre azt felelte: vasárnap ünnepelnek.

– Mi Bálint-napot tartunk, mert így hívják a kisfiamat. Bár nem az általános értelemben, de a szerelmet ünnepeljük, és a kisfiunkat egy kisautóval tervezzük meglepni a férjemmel közösen.

Szerencsére nem adtam fel, mert Ildikó végre kifejezetten azt válaszolta, hogy szereti az ünnepet.

– Ilyenkor is (mint mindig) meglepem az összes fiút, mind a négyet – a férjemet és három fiamat – egy kis csokival, gumicukorral. Én szeretek minden ünnepet, mert az az elvem, hogy elfogadjuk, ami jön, elengedjük, ami megy. Pont úgy vagyok vele, mint az időjárással. Nem zavar az üzletiesség sem, mert nem veszek drága holmikat, és szeretem a saját készítésű dolgokat is. Most például rákaptam a házi kenyér sütésére. Épp most sült ki a teljes kiőrlésű rozs- és búzalisztből készült kenyerem, a fiúk nagyon szeretik.

Kriszti szintén a realitásokat festette le, amikor megkérdeztem a véleményét.

– Nem szeretem, de csokit szoktam venni az uramnak, ő virágot, például tulipánt ajándékoz nekem. Amikor nem voltak gyerekek, megadtuk a módját: este pezsgős vacsora és szép fehérnemű a folytatáshoz. Úgy gondolom, hogy az van rendben, ha minden nap van szeretet, arról nem is beszélve, hogy bármikor hozhat virágot, csokit, figyelmességet. Jelenleg azonban az a valóság, hogy nagyon fáradt vagyok, mire ágyba kerülök, sőt, amikor felkelek, már akkor is. Most nem dobódom fel egy Valentin-naptól, mert a kisfiam három hónapja kétóránként kel fel, fogzás van.

A végére azért sikerrel jártam. Soós Ági ugyanis egyszerűen imádja a valentinezést, úgy fogalmazott: azért, mert jó rá készülni. Most is vett ajándékot a párjának, és még főzni is fog, pedig azt csak kifejezetten ünnepnapokon szokott.

– Két éve ismerkedtünk meg a szerelmemmel, Füri Józsefnek hívják és cukrász. Rendeltem tőle egy tortát a megismerkedésünk napján, de valójában nemcsak azt az egy tortát szerettem volna tőle, hanem azt, hogy az egész életemet édesítse meg. A tortarendelést követően éjjel-nappali chatelésbe kezdtünk, és egy hét után jött az első randi, aztán minden sorjában. Ezért is különleges nekünk ez a nap, most is hoztam a Valentin-napi sütijeiből, amit ő készített. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy nagyon szereti a szakmáját, és mindent belead. De a Valentin-napi tortácskákban különösen benne van a szíve és a lelke is, különlegesen szépek és nagyon finomak is. A szülinapomon megkért, már a menyasszonya vagyok, idén tervezzük az összeköltözést és a családalapítást is, így nem is lehet más az üzenetem: Józsi, nagyon szeretlek!