A régi karácsonyok emlékei

Az első emlékeim egészen koraiak. Amíg éltek a nagyszüleim, minden szentestét Alsóörsön ünnepeltünk. December 24-én nagyon korán keltünk, s busszal mentünk ki a vasútállomásra. Az állomáson ott pöfögött egy kis gőzös, ami Rétszilasra húzott pár kocsit. Mi Székesfehérvárra vonatoztunk, akkor még átszállás nélkül jártak oda a vonatok Dunaújvárosból.

Antal Lajos

Székesfehérvárról egy nagy váróterem ugrik be, ahol képek lógtak a falon. Ott várakoztunk egy ideig, majd gyorsvonattal mentünk tovább Alsóörsre. Volt egy nagy barna táskánk, amit mindig apukám cipelt. Pontban kilenc órakor értünk nagyszüleim falujába. Anyai nagymamám csak kilences vonatnak hívta a mi gyorsunkat, mert Fehérvárról nap mint nap akkor érkezett meg Alsóörsre. Az esti istentisztelet után történt meg a csoda: ott álltunk a nagymamám házában a karácsonyfa előtt, örültünk egymásnak és az ajándékoknak.

A jól befűtött kis szobában heten voltunk, s kisgyerekként hallgattam az idősebbek beszélgetését. Majd jött a vacsora – amiből nagypapám kutyájának is jutott maradék –, s közben csak hallgatóztam, hallgatóztam, majd elaludtam. Másnap apukám édesanyjához mentünk, s a Jézuska oda is hozott ajándékot.