2020.10.17. 11:00
Tornyos Péter
Jourdain úr: – Tanulnak a nemes urak muzsikát? Zenetanár: – Hogyne, Uram! Jourdain úr: – Akkor én is tanulok. Csak azt tudnám, mikor lesz rá érkezésem? Mert nem elég, hogy vívómestert tartok; fölfogadtam tegnap még egy filozófus-tanárt is. Máma reggel kezdjük.
A színdarab Jourdain urában sok – nemesekhez hasonlítani akaró, önmagát és elveit feladó – polgár ismerhetett magára. Az Úrhatnám polgárt először Chambordban játszották 1670. október 14-én – írja Bulgakov Moliere utóéletében.
A darab itthon csak egy évszázaddal később lett időszerű, amikor a XVIII. század derekán a magyarországi polgárság leggazdagabb labancrétege a bécsi udvarhoz húzott, s az arisztokráciához igyekezett hasonulni – olvasható Süpek Ottó elemzésében. – Egri kollégisták adták elő 1769-ben iskoladráma formájában, szerelmi jelenetek és női szereplők nélkül ezzel a címmel: Fennhéjázó és a maga sorsával meg nem elégedő ember bolondsága…
Húsz évvel később Illei János dolgozta át farsangi játékká, Tornyos Péter címmel. A tornyos nevet akkoriban azok kapták, akiknek tornyos háza mutatta gazdagságukat. Majdnem száz év telt el, amíg a darabot újra elővették. Csiky Gergely 1881-ben készítette el magyar fordítását Úrhatnám polgár címmel. Így vitte színre a következő évben a Nemzeti Színház, a korabeli kritikák szerint nem nagy sikerrel. Csak hetven év múlva, Mészöly Dezső fordításában indult hódító útjára.
Második magyar hangosfilmként 1931-ben mutatták be idehaza Csortos Gyula, Kabos Gyula és Jávor Pál főszereplésével, Eisemann Mihály zenéjével, Székely István rendezésében a Hyppolit, a lakáj fekete-fehér magyar filmvígjátékot. Schneider Mátyás sikeres és tehetős fuvarozási vállalkozó, akinek felesége egy napon új lakájt fogad a házhoz. Hyppolit korábban egy grófi családnál szolgált, ezért az úrhatnám asszony úgy reméli, hogy jelenléte az óbudai villájukat is előkelővé teszi. A városi újgazdagok szokásait kifigurázó filmben Schneider úr többé-kevésbé ellenáll asszonykája sznobizmusának, ettől is annyira szerethető a figurája.
Húsz évvel később Illei János dolgozta át a darabot farsangi játékká
„Minden nap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek” – kel ki magából Schneider Mátyás.
A sine nobilitate (röviden snob) szóösszetétel azt jelenti, hogy nemességgel nem rendelkező, aki erőt és energiát tesz abba, hogy az övétől eltérő életstílust kövessen. Olyan közösségbe vágyik, ahová eredetileg nem tartozik. Mai – egyik – körülhatárolása szerint, a sznob olyan értékítéletet fogad el, amelyik nem a sajátja, az övénél magasabb műveltséget csodálja, de önmaga képzéséhez lusta, kritika nélkül átveszi az általa mérvadónak tekintett véleményeket, igazodni akar hozzájuk, különösen, ha ezeknek a véleményeknek a hirdetői vagyoni helyzetüket tekintve magasabb pozícióban vannak, mint ő.
