2020.10.28. 11:00
Nem zenél, nincs puttonya, de a mi Mikulásunk
Ördög vigye, ha pótcselekvés is (mert a mi gyerekkorunkban nem voltak ám kéményre mászó Mikulások), hogy évek óta egy ilyen, erkélyre lógatható bábúra vágyom.
Ahol vásárolni szoktam, ott nincs, ellenben van ott, ahol nem szoktam vásárolni: hatezerért. És tizenkilencért. Olcsóbb portékára gondoltam, de a neten rendelve idén már nem ér ide. Aztán…
Aztán a belső Park Center bútoráruházában nézelődve megláttam egy óriási méretű Mikulás-sapkát, vagy székdekorációt – nem is tudom, mi célt szolgálhat. Alig több mint ezer forintért megvettem, mert rögvest ott megálmodtam, hogyan tudok ebből erkélyre mászó emberkét varrni.
Fotó: a szerző
A lábakkal kezdtem, ennek egy, stoppolásra váró, hosszú szárú zokni esett áldozatul. Kifordítottam és csomót kötöttem az orr-részére, ettől olyan lett, mintha csizmája lenne, majd ebbe belehúztam még három pár ilyen-olyan zoknit, egyiket a másikra, hogy jó vastag lába legyen, majd fölső végüket összevarrtam.
A test bármiből készülhet, mivel úgysem látszik, megteszi egy ócska kötött sapka, amit ronggyal kitömünk, alulról összevarrjuk, de úgy, hogy már a lábakat is rögzítjük. A sapkát egy befőttes gumival alakítottam ki, és a Mikulás nyaka köré tekertem a sálat, hogy meg ne fázzon (bár leginkább azért, hogy az arccal ne kelljen bíbelődni). Ha még puttonyt is kötünk a hátára, kezdhet is mászni az erkélyen.
