Halloween, az igazán tökös buli

Minden bizonnyal a szerencsétlen (majdnem) dátumbeli egybeesésnek köszönhetően igencsak hangos ellentábora van ennek az ünnepnek. Tudják, ez az, amikor páran jelmezbe öltöznek, tököt faragnak, édességet kéregetnek a szomszédoktól, igyekeznek minél félelmetesebb vagy éppen ocsmányabb kinézetű ételeket főzni. Nem valami úri huncutságról van itt szó, a halloween a világ egyik legősibb ünnepe. A hagyományok nagy része még a kereszténység előtti kelta kultúrából származik.

Na, de ne ugorjunk ennyire előre, erre még később kicsit visszatérünk, most arról szeretnék szót ejteni, hogy hazánkban és még a világ számos országában másnap van mindenszentek, és az azt követő napon pedig a halottak napja, egyik sem szeretne a másik helyére lépni, mindegyiknek megvan a maga ideje, még a naptárban is jól megférnek egymás mellett. Most ennyit a komolyságról, ennek az írásnak nem tisztje eldönteni a fent említett problémát, mindössze csak a tisztánlátás kedvéért hoztam szóba.

Amikor ezeket a sorokat írom, éppen Az Álmosvölgy legendája című zseniális Tim Burton-film zenéjét hallgatom, műfaját tekintve inkább horror-mese ez, nem csak ebben az időszakban nézem előszeretettel. Azt hiszem, ennél jobban nem is hozhatnám hangulatba magam, ahogy finoman az ember bőre alá kúszik a borzongás, egészen izgalmas érzés. Szeretem!

A félelem pszichológiája

Az emberek érdeklődnek, sőt kacérkodnak az úgynevezett sötét oldallal, olthatatlan vágyat éreznek, hogy megfejtsék azt, benézzenek a „függöny” mögé. Olyan ez, mint amikor horrorfilmet nézünk, tudjuk, érezzük, hogy most félelmetes rész jön, valószínűleg meg fogunk ijedni, ezért eltakarjuk a szemünket, de azért két ujjunk között hagyunk egy kis rést, hogy ki tudjunk lesni, hogy részesei legyünk a történéseknek, mert nem akarunk egy képkockáról sem lemaradni. Természetünkből kifolyólag kíváncsi szerzetek vagyunk, a halál pedig valami olyan dolog, amit nem tudunk megfejteni, vagy éppen elfogadni. Na most itt jön képbe a halloween, segít abban, hogy ezt elfogadjuk, ez az az ünnep, amikor szabadjára engedhetjük a félelmeinket, és akár jól is érezhetjük magunkat ahelyett, hogy a halandóságon töprengenénk.

Mi a helyzet a mogorva Jackkel?

A halloween elnevezés az angol All Hallows’ Eve kifejezés rövidülése, magyarul mindenszentek előestéjét jelenti, és valószínűleg kelta eredetű, később a skótok ezt egyszerűsítették halloweenre. Úgy tartották a kelta papok, azaz a druidák, hogy ezen a napon átjárhatóság van a túlvilág és az élők világa között. Ilyenkor az elhunytak lelke kijön a sírból, és azért kell feldíszíteni a sírokat, hogy szívesen visszamenjenek oda, és ne költözzenek be a házainkba. No de ennyit a gyökerekről, ugrunk jó pár száz évet a XIX. századba, és el is érkeztünk egy meglehetősen bizarr ír mondához és a halloween egyik legjellemzőbb jelképéhez. A történet főhőse Jack, aki egy kellemetlen, iszákos alak volt, történt ugyanis, hogy egy görbe este után úgy döntött, hogy jópofa lenne fáramászó-versenyre hívni az ördögöt. Az ördög fürge volt, Jack pedig nem valami józan, így könnyen legyőzte. Ő azonban nem hagyta annyiban, ezért megtréfálta ellenfelét, egy keresztet vésett a fa törzsébe, hogy az ördög ne jöhessen le a fáról. Itt vége is lehetne a mesének, de még sincs így, mert amikor Jack meghalt, az ördög nem felejtette el a csínytevését, így nem engedte le a pokolba. Mivel Jack nem volt éppen jó ember, ezért a mennybe se mehetett, ezért „parkolópályára” került, itt maradt az élők között, és örök bolyongásra ítéltetett. Így a jó öreg Jack egy izzó széndarabot szúrt egy tarlórépába, hogy annak fényénél találjon nyugodalmat. Az ír bevándorlók amikor megérkeztek Amerikába, a tarlórépát a sztoriban kicserélték tökre, mert az praktikusabb volt, és meghonosították az ünnepet. Ennyi, kész, mese vége.

Most pedig faragjunk tököt!

Nem tartom magam rutinos tökfaragónak, már csak azért sem, mert ez lesz az első alkalom, eddig csak csodáltam ezeket. Manapság könnyű dolgunk van, ha szeretnénk beszerezni ezt a látványos zöldséget, kedvünkre válogathatunk a szebbnél szebb példányok között. Én is így tettem, és egy csinos darabbal tértem haza. A minták kiválasztása közben új dimenziók nyíltak meg előttem, a tárház szinte végtelen lehetőségeket tartogat. Ott vannak a hagyományosabb, félelmetes verziók, aztán vehetjük humorosabbra is a figurát, az ünnep hangulatához passzoló sütikiszúró formákat kalapálhatunk a kivájt tökbe, és ott van a megúszósabb lehetőség is, csak egyszerűen fessük be, és ennyi. Én maradtam a klasszikusnál, morcos, már-már félelmetes ábrázatot varázsoltam a tökömnek, csak nem hagyhattam faragatlanul… Mécses helyett füstöt is tehetünk a töklámpásunk szájába, pár hozzávalóból ki is keverhetjük az elegyet (a kémia nem az erősségem, majd kísérletezek ezzel máskor, talán ezt a szomszédok se bánják), így most jó lesz a gyertyafény. A végeredménnyel elégedett vagyok, nem rossz egy kezdőtől, a lényeg különben is az, hogy kreatívan töltsük az időt, alkossunk valamit a két kezünkkel.

Újdonsült kis barátom az erkélyről néz be a szobába, én pedig, ahogy ilyenkor szoktam, válogatok kedvenc horrorjaimból. Aztán másnap pedig, mindenszentek napján, mécsessel és az emlékezés virágaival kimegyek a temetőbe szeretteimhez.

Halloweeni táncparti

A program október 30-án lesz 18 órától az MMK-ban. Várják a tinédzsereket és az örökifjú korosztályt, barátokat, párokat egyaránt. „Űzzük el együtt a gonosz szellemeket közös tánccal!” A legjobb jelmezeket díjazzák. A jelentkezés előzetes regisztrációhoz kötött.