A szüret a vendégeknek egy jó mulatság, a gazdáknak mérce

Sűrű János a nevüket viselő csodálatos borházban fogadott bennünket, ahonnét évről évre rangos versenyeken elismert borok kerülnek a fogyasztók asztalára.

– A szüretünk az idén már elég korán, augusztus 20-a előtt megkezdődött. A legelső érett termésünk az Irsai Olivér szőlő volt, ami bor állapotban van lent van a pincében, és lassan már kóstolható. A következő a sauvignon blanc volt, ami szintén erjedés közben található. Ezután szüreteltük a rajnai rizlinget, amivel a fehérek lassan elkészülnek. A következő szakasz a rozéké és a vörösboroké. Azt azért be kell vallani, hogy a vírusidőszak első szakaszában az utóbbiból kevesebb fogyott, mint a korábbi években, ezért kevesebbet fogunk belőle készíteni idén.

– Nagyon nehezen indult az idei évünk, de látva az eredményeket, reméljük, hogy ezúttal is jó évet zárunk. Valamivel kevesebb mennyiséget szüreteltünk, mint az elmúlt évben, a minőségben viszont, ami a borászok szempontjából nagyon fontos dolog, minden rendben volt. A csapadékban szegényebb időszakokban csepegtető öntözéssel segítettünk a termés fejlődésén. Mostanra a cukorfokok már kezdenek rendben lenni, és a savak is jó irányba tartanak – tette hozzá Sűrű János.

Kelemen Róbert elismert szőlő- és bortermelő. Tevékenységét a biogazdálkodással folytatja.

– Szeptember második hetében kezdtük el a szüretünket a fehér szőlőkkel, amit a normális időszaknak gondolok. Persze előfordult már az is, hogy a sauvignon blancot és a sárga muskotályt augusztus közepén leszedtük. Gyümölcsös, friss bort szeretnénk készíteni. Lehet, hogy egy kicsit túlszaladtunk az érettségben, de reméljük, hogy jól sikerül. Megpróbáljuk irányítottan, hűtve erjeszteni, mert ha fölmegy a hőmérséklete a forrás közben, akkor elveszíthetjük a kívánt értékeit.

– Az olaszrizlinget addig hagytuk kint, amíg jól érezte magát a tőkén. Alapvetően az a szabály, hogy megnézzük a kocsányt, és amikor már kezd fásulni, és a magjával együtt barnulni, akkor a szőlő már érettnek mondható. Onnét már csak az a kérdés, hogy a technológiával mit szeretnénk vele tenni? Maximum töpped a bogyó, és koncentrálódik benne a cukortartalom.

– Természetesen merlot-ból rozét is készítettünk. Ennél is megpróbáltunk a fehéreknél alkalmazott technológiával eljárni. Azon az ültetvényen a szőlőt nem korlátoztuk le úgy, mint a vörösborok estében, mert túlságosan testessé vált. Az a jó módszer, amikor a borász kitalálja, hogy azon az ültetvényen milyen boralapanyagot szeretne majd szüretelni, és annak megfelelően állítja be a metszéstől kezdve az összes tennivalót.

– Mivel zárul a szüreti szezon?

– Ez a munkafolyamat általában a vörösbornak valóval, a cabernet franc, a merlot, a syrah és a cabernet sauvignon szedésével zárul. Egészséges szőlőt szüreteltünk, viszonylag magas cukorfokkal. A fehérborok gyönyörűen alakulnak, és a rozé is a várakozásunknak megfelelően. A vörösekről majd csak később szabad nyilatkozni. Mi nem vagyunk egy gyors borászat. Nincs is olyan technológiánk, mint az igazi nagy üzemeknek, ezért mindennek kivárjuk az idejét. Nem illik, de mindent el lehet rontani, ezért alaposan oda kell figyelni a metszéstől a pincemunkákig egész éven át. Reméljük, hogy Márton-napon lesz mivel dicsekedni!

Amikor az ember a már generációk óta a szőlővel és borral sikeresen foglalkozó család tagja, maga is igyekszik minél jobb eredményeket elérni ezzel a tevékenységével. Jankó Árpád erről is mesélt nekünk.

– Az első boros díjamat egy kékfrankossal nyertem, még kilencvenkettőben. Az idei új boraim még forrásban vannak itt a pincémben. Egy szürkebarát és egy kékfrankos rozém készülődik, hogy megmutassa magát. Az utóbbi nem egy egyszerű dolog, nagyon oda kell figyelni rá. Ebben a szakaszban meg vagyok velük elégedve. Folyamatosan kóstolgatjuk, és ha problémát találunk, azonnal beavatkozunk. A minőségre szerintem az idén nem lesz panasz. Egy kicsit korán szüreteltünk, ezért Márton-napra itt már remek borokat tudunk kóstolni.

„Egészséges szőlőt szüreteltünk, viszonylag magas cukorfokkal„

– Már a nagypapám is boros ember volt, de ez a Márton-nap a maga sokféle látványos játékaival segít a pincékhez csábítani a gyerekeket. Az enyémek tizenhárom és tízévesek, és már sok mindent megtanultak ebből a szakmából, ezért tudnak segíteni ebben a munkában. Élvezik, mert látják a saját munkájuk gyümölcsét!

Kiváló szőlősgazdák sorát ismerem Dunaföldváron és figyelem a szüreti teljesítményüket. Azt viszont, hogy Pataki Dezső, a helyi művelődési központ igazgatója is „beszáll” ebbe a szép szezonvégi munkaversenybe, álmomban sem gondoltam volna!

Egy szüretre mindig kell egy külsős hozzáértő, aki fontoskodva hümmög, néha dicsér, nem hárítja el a kínálást, legyen az tüzes víz, óbor, finom pörkölt, vagy egy igazi nagymamás sütike. Nahát ez lennék én, ajánlottam még időben ennek a gazdának is, de sajnos nem élt a kiváló lehetőséggel. Viszont elmesélte a történetét:

– Ez a munka a mennyiségét nézve nálunk egy szolid esemény, inkább jelképnek mondanám. Hárman dolgoztunk rajta a kis feleségemmel és az édesanyámmal. A hangulata pedig, ahogy az alkalomra készült csirkepörkölt és a sütemény is, hibátlan volt.

Hogy jó ötlet-e beszállnom egy szüreti „versenybe”, azt nem tudom, de az biztos, hogy örököltem egy pici kis szőlőt. Édesanyám kertjében van hatvan-hetven tőke merlot, amit megpróbálok becsülettel nevelgetni. Az idén rozét készítettem belőle. Mustot és szőlőt sem fogok hozzá vásárolni, mert ez az én eredeti termésem lesz, és amikor majd elfogy, inkább veszek olyanoktól kész borokat, akik nálam sokkal jobban értenek hozzá.