2020.02.11. 07:00
„Újra megerősítést kaptam, hogy eredményes úton járok”
Szücsné dr. Harkó Enikő a múlt héten az Akadémián immáron második alkalommal vehette át a Pedagógus kutatói pályadíjat. A Széchenyi gimnázium pedagógusa meghatározó marosvásárhelyi diákéveiről és mindennapi munkájáról is beszélt lapunak.
Fotó: Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap
Dunaújváros
– A tanításról való gondolkodás már az egyetemen elindul, de a reflektáló rálátás csak valós élethelyzetben, a hétköznapi tanítás alkalmával alakul ki. Összekapcsolási ívet jelentenek, különösen az elején a saját, gyerekként megélt hatások. Én Marosvásárhelyen érettségiztem, egy olyan kiváló magyartanárom volt, név szerint dr. Kicsi Antal, akinek a munkásságáról később az ELTE-n a szakdolgozatomat is írtam. Kutatótanár volt, meglátásom szerint a mai napig ő írta a legélőbb monográfiát Tompa Lászlóról.
Dr. Kicsi Antal látásmódja meghatározó számomra
Dr. Kicsi Antal látásmódja, módszere fontos szerepet játszott az irodalomhoz, illetve annak tanításához való viszonyulásomban. Egy nagyon erősen élményalapú oktatási modellben nőttem fel. A szocializációm másik meghatározó pontja, hogy híres írókkal találkozhattunk, pl. gimnáziumtól kétutcányira lakott Sütő András, akit gyakran láthattunk, megismerhettünk. Erős volt a kapcsolatunk a magyar tagozatos Színművészeti Egyetemmel is, azaz benne éltünk egy olyan kulturális mozgásban, amely sok mindent meghatározott a jövőm tekintetében. Amikor én elkezdtem tanítani, a megélt módszereket reflexszerűen alkalmaztam. Ma is emlékszem, az első meghatározó tanári élményem az irodalomszakkör megalapítása volt, amellyel két év után eljutottunk Párizsba. A francia fővárosban részletesen végigjártuk Ady útját, sétáltunk a Szajna-parton. Mindennek volt egy emocionális töltete, megerősítése. Ebben a szerepben jól éreztem magam, és ma is így vagyok ezzel. Anno a ’90-es évek elején hiányát láttam a magyarországi irodalmi közbeszédben a határon túli magyar, azon belül is az emigráns irodalomnak, később a doktori témámmá is ez vált, ezzel a témakörrel is elkezdtem intenzíven foglalkozni. Szintén fontos esemény volt, hogy 1992-ben részt vettem Németországban egy gimnáziumi tanítási gyakorlaton. Itt egy teljesen más típusú irodalomtanítási módszertannal találkoztam. Ők kimondottan szövegekkel dolgoznak, a szöveghez való viszonyuk egy irodalomórán teljesen más. A szövegek, amelyeket a gyerekek kezébe adunk, sokszor idegenek számukra. Pedig biztos vagyok abban, hogy minden szöveg pusztán annyit ér, amit a befogadónak, esetünkben a gyermeknek mond. Egy lehetőség, hogy közel kell hozzájuk hozni a szöveget, pl. asszociatív technikával. Az alapkérdés számomra mindig is az: miként jutok el egy általános, hétköznapi szöveg értelmezésétől az irodalmi szöveg befogadásáig. Kutatásaim alapján azoknak a táborát erősítem, akik úgy vélik, hogy elsőként azt kellene megvizsgálni, hogy a szövegértés folyamata során, hol szenved a diák deficitet. A PISA 2000 vizsgálat (Vári és munkatársai, 2003.) a szövegértés képességét öt szinten mérte fel. Az ötödik szint már a szövegbe mélyen beágyazott, néhol csak kikövetkeztethető információk megtalálása, a hasonlókkal történő összevetése. Az aktuális kutatómunkámban a deficitek kiküszöbölésére két megvalósítási pontot használok, egyik a „Gutenberg-galaxis”, azaz a hagyományos, papíralapú feladatsorok, a másik a „Turing-galaxis”, azaz a digitális formátum. Mindebbe beilleszthető az asszociatív játék, a kooperatív munka és az élményalapú tanulás, visszaigazolás. Természetesen ez nem helyettesíti a tudáselsajátítást, hiszen egy eredményes emelt szintű érettségihez nagyon komoly lexikális tudásra és magas szintű szövegértésre van szükség. Odáig el lehet jutni, a fent említett deficitek kezelésével. Persze, nem minden tanulónak ez a célja, nyilvánvaló, de egy megfelelő szövegértés szintjére minden diáknak el kell jutnia, hiszen boldogulásuknak, más területeken való mozgásuknak is ez a kulcsa. Kiemelném, szerencsés vagyok, mert az előző osztályaim is mind nagyon nyitottak voltak minderre. Ezzel a törekvéssel, motivációval dolgozom, ilyen szövegértő és szövegalkotó gyakorlatokkal, kitekintő, asszociatív anyagok tananyagba történő beemelésével foglalatoskodom a többi között, és ebben komoly megerősítést jelent a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógus Kutatói Pályadíja.