pályadíj

2020.02.11. 07:00

„Újra megerősítést kaptam, hogy eredményes úton járok”

Szücsné dr. Harkó Enikő a múlt héten az Akadémián immáron második alkalommal vehette át a Pedagógus kutatói pályadíjat. A Széchenyi gimnázium pedagógusa meghatározó marosvásárhelyi diákéveiről és mindennapi munkájáról is beszélt lapunak.

Szabó Szabolcs

Fotó: Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap

Dunaújváros

– A tanításról való gondolkodás már az egyetemen elindul, de a reflektáló rálátás csak valós élethelyzetben, a hétköznapi tanítás alkalmával alakul ki. Összekapcsolási ívet jelentenek, különösen az elején a saját, gyerekként megélt hatások. Én Marosvásárhelyen érettségiztem, egy olyan kiváló magyartanárom volt, név szerint dr. Kicsi Antal, akinek a munkásságáról később az ELTE-n a szakdolgozatomat is írtam. Kutatótanár volt, meglátásom szerint a mai napig ő írta a legélőbb monográfiát Tompa Lászlóról.

Dr. Kicsi Antal látásmódja meghatározó számomra

Szücsné dr. Harkó Enikő tovább folytatja kutatói munkáját
Fotó: Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap

Dr. Kicsi Antal látásmódja, módszere fontos szerepet játszott az irodalomhoz, illetve annak tanításához való viszonyulásomban. Egy nagyon erősen élményalapú oktatási modellben nőttem fel. A szocializációm másik meghatározó pontja, hogy híres írókkal találkozhattunk, pl. gimnáziumtól kétutcányira lakott Sütő András, akit gyakran láthattunk, megismerhettünk. Erős volt a kapcsolatunk a magyar tagozatos Színművészeti Egyetemmel is, azaz benne éltünk egy olyan kulturális mozgásban, amely sok mindent meghatározott a jövőm tekintetében. Amikor én elkezdtem tanítani, a megélt módszereket reflexszerűen alkalmaztam. Ma is emlékszem, az első meghatározó tanári élményem az irodalomszakkör megalapítása volt, amellyel két év után eljutottunk Párizsba. A francia fővárosban részletesen végigjártuk Ady útját, sétáltunk a Szajna-parton. Mindennek volt egy emocionális töltete, megerősítése. Ebben a szerepben jól éreztem magam, és ma is így vagyok ezzel. Anno a ’90-es évek elején hiányát láttam a magyarországi irodalmi közbeszédben a határon túli magyar, azon belül is az emigráns irodalomnak, később a doktori témámmá is ez vált, ezzel a témakörrel is elkezdtem intenzíven foglalkozni. Szintén fontos esemény volt, hogy 1992-ben részt vettem Németországban egy gimnáziumi tanítási gyakorlaton. Itt egy teljesen más típusú irodalomtanítási módszertannal találkoztam. Ők kimondottan szövegekkel dolgoznak, a szöveghez való viszonyuk egy irodalomórán teljesen más. A szövegek, amelyeket a gyerekek kezébe adunk, sokszor idegenek számukra. Pedig biztos vagyok abban, hogy minden szöveg pusztán annyit ér, amit a befogadónak, esetünkben a gyermeknek mond. Egy lehetőség, hogy közel kell hozzájuk hozni a szöveget, pl. asszociatív technikával. Az alapkérdés számomra mindig is az: miként jutok el egy általános, hétköznapi szöveg értelmezésétől az irodalmi szöveg befogadásáig. Kutatásaim alapján azoknak a táborát erősítem, akik úgy vélik, hogy elsőként azt kellene megvizsgálni, hogy a szövegértés folyamata során, hol szenved a diák deficitet. A PISA 2000 vizsgálat (Vári és munkatársai, 2003.) a szövegértés képességét öt szinten mérte fel. Az ötödik szint már a szövegbe mélyen beágyazott, néhol csak kikövetkeztethető információk megtalálása, a hasonlókkal történő összevetése. Az aktuális kutatómunkámban a deficitek kiküszöbölésére két megvalósítási pontot használok, egyik a „Gutenberg-galaxis”, azaz a hagyományos, papíralapú feladatsorok, a másik a „Turing-galaxis”, azaz a digitális formátum. Mindebbe beilleszthető az asszociatív játék, a kooperatív munka és az élményalapú tanulás, visszaigazolás. Természetesen ez nem helyettesíti a tudáselsajátítást, hiszen egy eredményes emelt szintű érettségihez nagyon komoly lexikális tudásra és magas szintű szövegértésre van szükség. Odáig el lehet jutni, a fent említett deficitek kezelésével. Persze, nem minden tanulónak ez a célja, nyilvánvaló, de egy megfelelő szövegértés szintjére minden diáknak el kell jutnia, hiszen boldogulásuknak, más területeken való mozgásuknak is ez a kulcsa. Kiemelném, szerencsés vagyok, mert az előző osztályaim is mind nagyon nyitottak voltak minderre. Ezzel a törekvéssel, motivációval dolgozom, ilyen szövegértő és szövegalkotó gyakorlatokkal, kitekintő, asszociatív anyagok tananyagba történő beemelésével foglalatoskodom a többi között, és ebben komoly megerősítést jelent a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógus Kutatói Pályadíja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában