Újra tervez és szabadon szárnyal a rácalmási kézmíves

Életútja Dunaújvárosban kezdődött, gyermekkora gyönyörű éveit töltötte testvéreivel és szüleivel városunkban. A Móriczba járt, amire máig büszke, mert remek volt a közösség és az osztályfőnök is, ma is tartják a kapcsolatot az osztálytársak, pedig van, aki Kanadában él. Egy ideig úgy tűnt, tanulmányait a közgazdaság területén folytatja majd, de rövidesen a kereskedelemben találta magát.

A szerelem a legendás Pont amatőr színjátszó együttessel érkezett, mind szakmai, mind a magánéletben egyaránt. Hagyta magát sodorni, igaz akkor még tudatlanul, csak úgy ösztönösen. Így sodorta az élet a Veszprémi Petőfi Színházba.

– Amatőrként sokat játszottam, nem akartam színész lenni, súgó akartam lenni, de az igazgató azt mondta, hogy az egy bizalmi szakma. Előbb ismerjem meg a társulatot, dolgozzak egy évet más pozícióban és egy év múlva térjünk rá vissza. Győri Franciska, Fehér Anna, Molnár Piroska – csak néhány név az abban az időben ott játszó nagyok közül, igai „mélyvizes” színházcsinálás volt, amit akkor megismertem, ekkor döntöttem el, hogy ha nagy leszek rendezőasszisztens leszek. Bár nem nagyon akartak engedni a fejlődés útján, mert jó súgóból kevés van, de amit elterveztem annak meg kell valósulnia, ezt jól példázza, hogy 2006-ban, amikor eljöttem Veszprémből, végül rendezőasszisztensként jöttem el.

A szép időszak végén apukája betegsége miatt hazajött, akkor már Rácalmáson volt a családi fészek. Az újratervezés során volt ideje kitalálni magát és a színészház utáni stresszoldó, levezető ékszerkészítés lett a fő irány, tovább fejlesztve kézműves, vagy inkább, ahogy ő fogalmaz – kézmíves lett. Létrehozta a Meseudvar márkanevet az alkotásait elkeresztelve.

– Amíg a kézműves a kezével dolgozik, addig a kézmíves, valami szép és míves dolgot alkot. Fontos, hogy a lelkem átkerül a tárgyakba. Ehhez idő kell, a másoláshoz kevesebb is elég, de az nem az én dolgom.

A rendezőasszisztens szemlélete a színházon túl is megmaradt, átlátni a helyzetet, és megtölteni tartalommal. Így jött létre kezdeményezésével Rácalmáson az Ágasfa hagyományőrző kör, ezért szervezett mesedélutánokat, és így lett része a Passiónak is, amikor rendező nélkül maradt a misztériumjáték. Közben szerelmes lett és férjhez ment, és bábszínész lányának és musical- és operettszínész vejének megszületett a gyermeke.

Már közel tíz éve ott van minden dunaújvárosi karácsonyi vásárban, az angyalkás adventi koszorú is az ő ötlete és keze munkája, csak mellékesen megjegyezném, hogy a nyugdíjazott angyalkák egy rácalmási trafik bejáratát ékesítik.

– Bár kereskedelmi iskolában végeztem és sok szakmai versenyen sikeresen részt vettem, azt akkor tinédzseres bosszú vezérelte – nem tudtam, hogy valaha itt a trafikban fogok dolgozni. Sokáig voltam önálló, ami nehéz, embert próbáló feladat. Alkalmazottként jobb helyzetben vagyok, nincsen rajtam a teher, hogy megint ki kell termelnem a lét árát, most megint van idő a kézmíves kísérletezésre, szabadon szárnyalhatok.

Emese unokája már a bölcsit kóstolgatja, de a lányának tett fogadalma szerint – mert gyerekkorában sokat nélkülözte őt édesanyaként – mint nagymama mindig rendelkezésére fog állni, s az ígéret kötelez és ő boldogan tesz eleget ennek is.