„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket… mert ilyeneké az Isten országa!”

2019.12.27. 17:30

Mit mondjunk a gyereknek – a református lelkész szerint

Jött a Mikulás, a Jézuska, és az angyalka érkezését vártuk. Mit szokás mondani gyermekeinknek a karácsony kapcsán? Fodor István református lelkész gondolatait osztjuk meg.

Török Tímea

Fotó: LI

A szülők látni akarják a csodálkozást, az őszinte izgalmat és örömöt a gyermekük szemében, amíg még ártatlan csodálattal tudnak várni, és „igazán ünnepelni.” Sok szülő célja az, hogy az illúziót kiépítsék és fenntartsák, a gyermeküknek adjanak egy varázslattal teli időszakot… és eközben láthassák az apróságot, ahogy a karácsonyfa fényeiben valami igen nagy spirituális élményt él át. Erre a feltétlen nyitottságra, és csodálkozásra való készségre mondja Jézus, hogy „ilyeneké” az Isten országa.

Megjött a Mikulás, a Jézuska, esetleg az angyalka érkezését vártuk? Mit mondtunk a gyermekeinknek a karácsony kapcsán? A szülők látni akarják a csodálkozást, az őszinte izgalmat, és örömöt a gyermekük szemében, amíg még ártatlan csodálattal tudnak várni, és „igazán ünnepelni.” Sok szülő célja az, hogy az illúziót kiépítsék és fenntartsák, a gyermeküknek adjanak egy varázslattal teli időszakot. A gyerekek gondolkodása azonban még nem tényeken alapul, nem is objektív. Sokkal inkább érzelmi alapon működik. Ezért fontos nekünk, szülőknek, hogy minél tovább megőrizzük ezeket a boldog gyermeki illúziókat. Fodor István református lelkész gondolatait osztjuk meg olvasóinkkal.

 

Szentesti trükk: A gyerekek hosszas várakozás után kinyitották a nappali ajtaját, meglátták a fát, de alatta még nem volt ajándék… leültek, hogy elfogyasszák együtt a szentesti vacsorát. Tudták, ezalatt fognak megjönni az angyalkák, hogy meghozzák az ajándékokat. Amíg a család eszegetett, apukának fontos dolga akadt… és egy rövid időre eltűnt. Aztán megjött, és minden folytatódott tovább. Aztán a vacsora után ahogy benéztek a másik szobába, hirtelen meglátták, hogy megérkeztek a csomagok! Itt voltak! Itt voltak az angyalkák!

Bizonyára ezernyi hasonló trükkel él minden család, hogy a misztikumot, a varázst fenntartsa és táplálja. Meglepően egyszerű ötletek is nagy hatást tudnak gyakorolni a gyermekekre, fantáziájukra…

De vajon mi hazugság, és mi nem?

Egyes pszichológusok állítják, hogy tilos bármi olyanról beszélni, amit a szülők nem tartanak teljesen igaznak. Azaz, ha felnőttként nem gondoljuk, hogy a jótevő Mikulás jönne a csizmába tenni az ajándékot, akkor ne beszéljünk erről a gyerekeknek. Az ilyen hideg racionalizmussal kivennénk a varázslatot a Mikulás ünnepéből, vagy az ajándékhozó angyalkákat is száműznénk.

Astrid és kisfia, Andriska a karácsonyi készülődés részeként a templomba is ellátogattak
Fotó: amatőr

Vajon a varázslat hazugság?

A fejlődéslélektan szerint viszont igenis szabad a fantáziával élni, Mikulásról beszélni, vagy olyan módon részt venni a gyermek életében, hogy annak varázslatosságát gazdagítsuk, megőrizzük. Azt hiszem, ez az egészséges hozzáállás, ahol a szülő is néha tud játszótárs lenni, a fantáziájával aktívan játszani, akár megtanítani a képzelet erejére a gyermekeket, akiket a digitális világ egyre inkább megfoszt a képzelet világának mérhetetlen szépségétől! (A képzelőerő – mint kompetencia – eredménye egyébként az analitikus gondolkodás, a modellezés, később a (helyzet) elemzőképesség.)

Mi a helyzet a karácsony ünnepével?

Keresztyén szülőként komoly problémát jelent, ha a Jézusról és Istenről szóló bibliai történetek és lelki tanulságok is mesévé fajulnak. – Bár ugye használjuk az „elmeséljük” szót, de jó tisztázni, hogy ezt mi hisszük, mert a megtestesülés karácsonyi csodája a keresztyénség központi tartalmát rejti: Jézus személyét, aki Isten testben, köztünk.

Tehát ha nem akarjuk, hogy gyermekeink felnőve a Mikulással együtt a hitüket is a kukának támasszák, akkor…

Javallott kerülni a Kisjézusról szóló fantázia gyártását, mint aki „hozza az ajándékokat…” ezzel ő is egy szintre kerül a Mikulással, így előre gyengítjük a Jézusba vetett hitüket. Ehelyett nem rossz azt mondani, hogy az angyalok hozzák az ajándékokat!

Általánosságban is jó Jézust nem gyermekként emlegetni, ha hiszünk benne. (Református énekünk is így szól: „Kit az igaz szeretet a Jézushoz elvezet” míg egyéb verziókban a „kis Jézushoz vezet” hallható.)

Továbbá a gyermekeknek hallaniuk kell, hogy a szüleik mikor és milyen kritikus pillanatokban beszélnek Istenről és Jézusról. Milyen valós értékeket és erőt képvisel a hit a szülők életében… ezt viszont csak szavakkal lehet megtenni.

Egyesek azt mondják, hogy ők igyekeznek jó példát mutatni, ezzel mindent megtettek ahhoz, hogy gyermekük jó keresztyén legyen. Azonban ha a tetteink miértjére nem világítunk rá, akkor lehet hogy erkölcsösséget tanítottunk, de nem feltétlen keresztyénséget. Szavak nélkül, valamint hitünk megvallása nélkül nem lehet a gyermeket „keresztyén szellemben” nevelni. Igenis fontos, hogy mit beszélünk. Ebben helye van – kell is – a fantáziának, varázslatnak; de helye van az ettől élesen elválasztott élő Istenről szóló hiteles beszédnek, hitvallásnak is – hangsúlyozza Fodor István.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában