Esőáztatta, mégis jókedvű, borkóstolós Márton-nap volt

Minden más problémát megoldott Pataki Dezső, a Művelődési Központ igazgatója, csak az esővel nem bírt. Azt mondta:

– Leszögezem, nem én intéztem ezt a nagy esőt. Jó időt rendeltem. Persze megfejtettem az okát. A ma délután itt koncertező, és egyébként kitűnő Szaggató zenekart soha többé nem fogjuk meghívni, mert legutóbb akkor maradt el a rendezvény az ítéletidő miatt, amikor itt akartak fellépni! Most megint ugyanott tartunk: szakad az eső. Pedig nem londoniak, és egyébként is szeretem őket, de esik. Ki más tehet róla, mint ők! – mondta nevetve. A viccet félretéve, a rossz idővel dacolva minden programunk megvalósult, kivéve az esti lampionos felvonulást. Nagyon örülünk annak, hogy helyből és meglepően nagy távolságból is érkeztek hozzánk. Sokan megnyitották a kapuikat a vendégek előtt, mi pedig hozzátesszük a magunk programját.

Szent Mártonról való megemlékezéssel és az új borok megáldásával kezdődött ez a varázsos délután. Ezt az eseményt a helyi Szt. Rókus Borlovagrend rendezte meg. Az új borokat Szabó Oszkár atya, Dunaföldvár plébánosa áldotta meg.

– A hivatalos ceremónia után azonnal felnyitottuk a palackokat és megkóstoltattuk az odaérkezőkkel. Azt gondolom, hogy a Márton-napnak ez az egyik fontos célja. Most mindjárt megmondhatták róluk a gazdák egymásnak a véleményüket. Földváriként nekem is vannak boraim. A kóstolók rosszat nem mondtak rá, ami remélem, nem arról szól, hogy erősebb vagyok náluk – mesélte jókedvűen Dukai István.

Gallai József egy egész sor kóstolni valót hozott a pincéjéből.

– Főleg tokaji szortiment van a kosaramban. A tavalyi és az idei évjáratból is hoztam, ezek furmint és hárslevelű fajták. Van ott egy ismerősünk, akinek a segítségével hozzájutunk az alapanyaghoz. Ezt a kollekciót a barátokkal fogyasztjuk el.

Simon Imre is egy új borral érkezett:

– A családunk számára ez egy újfajta szőlőből, a Pátriából, a vejem elképzelése szerint készült. Még ismerkedünk vele, mert ez az első termése. Nekem tetszik. Egy kis kannával hoztam belőle, hogy a pincesorra érkező barátokat megkínáljam belőle.

Tóthéknál is nagy volt a vendégjárás. Tóth István cukrászmester ezen a napon is kitett magáért. A kiváló boraival büszkélkedett a rendre cserélődő vendégeinek:

– Nálunk volt az első telt ház, aminek nagyon örülök. Szeretettel vártuk a rossz idővel dacoló vendégeinket. Úgy gondolom, hogy az lenne a legjobb, ha minél több pince kinyitná a kapuit a legközelebbi Márton-napi eseményen.

A mai napon egy új tokaji hárslevelűt kóstoltunk és összehasonlítottuk a tavalyi testvérével. Mellettük egy új villányi oportót, mellé pedig egy villányi cabernet savignon – merlot couvee-t. Remélem, hogy nemcsak a boroknak, hanem a vendéglátásnak is szólt a látogatóink öröme!

A kiváló borokhoz a harapnivalót Magyar János készítette. Elmondta:

– Ezen a napon normál esetben a borokhoz libazsíros, lilahagymás kenyeret kínálunk, amit én is imádok. Ma különleges módon készítettük el. A libazsírba apróra felkockázott libamellet, kapribogyót, snidlinget, mustárt, citromhéjat, és pár csepp citromlevet is kevertünk. E mellé primőr paprikát, paradicsomot, és újhagymát is kínáltunk.

Az első vendégeik Kiskunhalasról érkeztek. Raffai Zoltán: – A facebookon olvastuk az invitálást erre az eseményre. Érdekesnek tűnt, fogtuk a bögréinket, és útnak indultunk. Nem csalódtunk. Kiváló a rendezvény, a társaság és a borok finomak.

Szegedi Erika: – Nagyon jó a program és csak azt sajnálom, hogy nem hoztunk libát magunkkal a versenyre! Nem gondoltam, hogy ilyen csodálatos vendéglátással fogunk találkozni. Örülünk, hogy eljöttünk!

A Rácz Zoli igazi sátras, nagy vendégséget tartottak a pincéjük előtt: – Az idén Villányból hoztunk olaszrizling szőlőt, amiből szenzációs murci készült. Ezt szakszerűen teszteltük az itteni AztaKeservit egyesület hozzáértőivel. Lehet, hogy egy-két pohárral többet kóstoltunk, de azonnal megszerveztük ezt a grandiózus eseményünket. Az ő facebookos meghívásukra meglepően sokan jelentkeztek, nem is tudjuk mindenkiről, hogy kik és honnan jöttek, de jó hangulatban töltjük az időt. A libákat a gyerekek örömére hoztuk el magunkkal. De a városi bajnokságon sportszerűségből nem indulunk velük. Ezek túlképzettek, és az F–1-es kategóriába tartoznak. Ennek ellenére karácsonyra nagy valószínűség szerint a sütőben landolnak.

Az AztaKeservit egyesület a földvári események alkotó résztvevője. A képviselőjük Ferenczi Zsolt.

– Egy komoly tanácskozáson Zoliék fölvetették, hogy mit szólnánk, ha ezen a napon megnyitnák ezt a pincét?! Miért ne, csatlakoztunk és munkához láttunk. Járfás József, a Jafiék bevállalták a kajákat, a Zoliék az italokat, mi pedig hírt vertünk neki és a sátorépítésbe kezdtünk a Vajai Pityu segítségével. Reggel óta matatunk itt a helyszínen, azóta folyamatosan betérnek hozzánk a mindenfelől érkezők.

Nem csak a fiataloké volt ez a nap! Wolner Istvánné Marika néni a húgával Tóthné Éva nénivel is a vendégeket várták:

– Valamikor régen Zemplén megyéből, Sárospatak közeléből, az erdő alatt meghúzódó Károlyfalváról költöztem ide Dunaföldvárra. Néhány év alatt befogadtak az itteniek, mára már én is idevalósinak érzem magamat.

Kész szerencse, hogy a ludak három közegben is otthon érzik magukat, így azokat remélhetőleg nem zavarta a futamok alatti csúnya felhőszakadás. Elismerve jelentjük, hogy a bajnokot, Ignácz Krisztiánt a helyi általános iskola hetedikes tanulóját, aki egyúttal tanodás is, szintén nem hozta zavarba. Szép teljesítmény volt, gratulálunk hozzá!