Makacs és kitartó lett, ragaszkodik a céljaihoz, megtesz mindent azokért

2019.11.10. 11:30

Csukott szemmel és tapsolva ért be a célba a maratonon

Több mint 42 kilométer, ráadásul futva. A maratoni távot teljesítők szinte emberfeletti teljesítménye mindig is lenyűgözött. Bányainé Székely Erika tudatosan építette fel versenyprogramját…

Varga Zsófi

Fotós: ZSEDROVITS ENIKO

Fotós: ZSEDROVITS ENIKO

Bányainé Székely Erika mindig egy kicsivel többet teljesített, aztán idén, a Spar Budapest Maratonon lefutotta élete első maratoni távját.

Az első kilométerek

– Többször nekiálltam futni felnőtt fejjel, de mindig bedagadt a térdem, valószínűleg a rossz cipőválasztás miatt. A motiváló tényező az volt, hogy kertes házba költöztünk, és a fürdőszobában jó helyen volt a tükör. Ahogy nézegettem magam, láttam, hogy valamit kell kezdenem magammal, változtatni kell. Odafigyeltem az étkezésre és rövidebb távo­kat futottam. Először még csak pár száz métereket tudtam megtenni, boldogan újságoltam a munkahelyemen, hogy már a másfél kilométert is lefutottam. Akkoriban még nem volt semmilyen aktivitásmérőm, kocsival mértem le a távot és meglepetten láttam, hogy ez bizony csak 800 méter volt. Akkor döntöttem el, hogy megcsinálom ezt a másfél kilométert, és annyira kezdtem élvezni a futást, hogy egymást követték a hosszabb távok és meredekebb lejtők. A mindennapjaim részévé vált, már hiányzott, ha kihagytam egy-egy alkalmat. Közben beszereztem a téli futáshoz is a ruhát, azt hiszem már mondhatom, hogy ez életformává vált.

– Otthon konfliktusok voltak, hogy sokat vagyok távol, annyit megyek futni. Egy év alatt 15 kilótól szabadultam meg, amit tudok is tartani, ezért nem is volt kérdés, hogy folytatni fogom. Jól érzem magam a bőrömben, ám ahogy egyre hosszabb távokat futok, egyre nehezebb összehozni a családot, munkát és a sportot.

– A futás mellé kellett egy másfajta mozgásforma, főleg a hosszabb távok miatt, hogy a törzs, a láb- és karizom jobban bírja a terhelést, így elkezdtem erősíteni. Először zumba strongra jártam, aztán kettlebell-re váltottam, ahol súlyokkal dolgozunk, így a kisujjamtól a fejem búbjáig minden izom megfeszül.

– A programkínálat bőséges, egész évben, minden hétvégén van legalább 4-5 rendezvény. Legközelebb egy teljesítménytúrán indulok a csoporttal, ez november 23-án lesz és Zsámbék környékére megyünk. Készül a jövő évi versenynaptáram, az időtényezőtől függ, melyikre tudok menni. Szeretek erdőben futni, jó, ha mozgalmas a terep. Az ilyen versenyekre helyben nem tudunk készülni, mert a környék adottságai nem teszik lehetővé. Idén a Kékes-csúcsfutást is teljesítettem, amely meredek, sokszor embert próbáló volt. A versenyprogramban van egy sorozat, ahol volt olyan rész, amin egyedül indultam. Féltem, hogy eltévedek, mert erre képes vagyok bárhol, bármikor. Úgy voltam vele, hogy ha ezt megcsinálom, akkor bármire képes vagyok… Teljesítettem, ez egy 30 kilométeres, emelkedőkben gazdag táv volt.

Bányainé Székely Erika idén futotta le élete első maratonját
Fotó: Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap

Út a maratonig

– 2015 őszén kezdem futni, és 2017. november 26-án futottam az első félmaratont. Ez jobban megviselt, mint most a maratoni táv teljesítése. Nagyon elfáradtam, előtte 16-18 kilométereket futottam csak. 16 kilométernél elértem egy falhoz, azt éreztem, hogy fizikailag képtelen vagyok tovább futni és lefekszem a földre magzatpózban, és ott maradok. A futóbarátnőm ott volt mellettem, mondta, hogy ne csináljam, menni fog. A biztató szavakra összeszedtem magam és folytattam. Fújt a szél, hideg volt és sáros volt minden. Végül befutottam a célba, és eddig ezen a távon egyszer sikerült csak jobb idővel végeznem. Nagyon kimerültem, lefeküdtem, és órákig remegtem a takaró alatt otthon. Gyomorproblémákkal küzdöttem, ezért kezdtem el tudatosan azzal foglalkozni, hogy futás közben mit ehetek, ihatok.

– Soha nem gondoltam rá, hogy hosszabb távon induljak. Egyszer mondták a futótársaim, hogy neveznek a maratonra, s kérdezték, miért nem indulok. Azt válaszoltam, ahhoz hogy felkészüljek legalább 3-4 órát kellene hét végén futni. Egyik barátnőm mondta, hogy lefutja velem, én pedig beneveztem. A versenyeimet is úgy állítottam össze, hogy segítsék a felkészülést, olyanokat választottam, hogy kihívást jelentsenek. A nevezést úgy adtuk le, hogy együtt futjuk végig a távot. 4 óra 47 perc alatt teljesítettem a maratont. Azt mondtam akkor, hogy soha többet. Azóta visszavettem a tempóból, akkor megyek futni, amikor kedvem van hozzá, nem erőltetek semmit.

A frissítés volt a legnehezebb, mert nem szeretem az édességet futás közben

– Rátaláltam egy paradicsomos zselére, ami bevált, illetve sótablettát szoktam magamhoz venni. Van egy tízszeres ironman ismerősöm, vele viccelődtem, hogy a legjobb lenne ilyenkor egy kis töpörtyű, kolbász vagy szalonna, egy kis paradicsommal, olívabogyóval. Úgy építettem fel a maratont, hogy frissítőtől frissítőig futok, ez nagyon jól működött az első 33 kilométerig, aztán 37 kilométernél volt egy mélyrepülés, ott elfáradtam és vártam a frissítőt, ami nem érkezett. Ez a szakasz egy emelkedő volt, és a futótársam biztatása sokat segített, a várva várt frissítőhöz is elértünk. A maratoni táv végénél olyan stílusú zene szólt, amit nagyon szeretek, pár másodpercig csukott szemmel, tapsolva futottam, majd elérkezett a nagy pillanat és beértem a célba.

Hogyan kezdd

– Nem szabad azonnal nekiesni futni, ha súlyproblémával küzdünk, akkor arra kell törekedni, hogy először lemenjen pár kiló. A sétát és kocogást felváltva kell végezni, és figyelni kell a szervezet jelzéseire, hogy mennyit bír. Elsőre nem kell nagy célokat kitűzni, ha nem sikerül teljesíteni, nem szabad elkeseredni és feladni. Rövidebb távra, azaz 1-2 kilométerre is sok edzéstervet lehet találni az interneten, ami segít az elején. A cél az, hogy a futás rutinná váljon, azért nem kell minden nap futni. A jó társaság is sokat segít, motivál, van egy kutyám, aki gyakran eljön velem futni, van egy futóhámja, nekem pedig egy beülőm, rugós pórázom, így biztonságosan és kényelmesen tudunk haladni.

Mit adott a futás?

– Makacs és kitartó lettem, ragaszkodom a céljaimhoz, és megteszek azokért mindent. Szerintem ez egy nagyon jó eszköz a kezemben, kimegyek a természetbe, gyorsan – vagy egy meredekebb emelkedőre lassabban – futok, hazamegyek és már meg is nyugodtam. A gyermekeimmel is türelmesebb vagyok.

Együtt a családdal

– A munka miatt nagyon korán kelek, így van ez hétvégén is. Fél hat körül elindulok, hogy 11 órára hazaérjek, majd lenyújtok és nekiállok főzni. Ott van a családom, róluk gondoskodni kell, nem ahhoz vannak szokva, hogy eszünk egy szendvicset ebédre. A legkisebb gyermekem most kezdte az első osztályt, neki is rendszerességre van szüksége, hogy jól működjön az agya és tudjon teljesíteni az iskolában. Ő is sportol, igaz nem mindennap, de próbálom bevezetni a mindennapjaiba a mozgást. Az iskolában birkózik hetente háromszor és úszni is jár. A legnagyobb már 18 éves, saját maga szervezi a sportprogramjait. Évente pár alkalommal családi futáson veszünk részt, együtt sportolok a gyermekeimmel. Mindenki a saját képességei szerint, tempójában fut, a párom a menedzser ilyenkor, jön velünk autóval, ha kell frissít, fényképez, fogja a kabátokat és nagyon büszke ránk. Úgy választom ki ezeket a programokat, hogy befutó érmes versenyek legyenek, tehát helyezéstől függetlenül mindenki kap érmet a célban, a sikerélmény garantált. Ha egyedül versenyzek, akkor hazaérkezés után az első dolgom, hogy az érmet a kisfiam nyakába rakom, ezzel motiválom.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában