Az amerikaiak kivonultak a Long Binh bázisáról, így befejezték a háborút

2019.11.21. 15:00

Az északiak megszegték a békeszerződést, elfoglalták délt

A vietnámi háború alapvetően a francia gyarmati hadsereg 1954-es vereségével kezdődött, amikor is az ideiglenesen kettéosztott Vietnám újraegyesítését célozták meg, immár a nagyhatalmak beavatkozásával. A Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnámot támogatta, az időközben beavatkozó Amerikai Egyesült Államok pedig Dél-Vietnámot. Az amerikaiak a délnek utalt segélyekért cserébe politikai reformok végrehajtását is követelték.

Farkas Lajos

A konfliktust még az is tetézte, hogy Peking és Moszkva a délkelet-ázsiai befolyásért még egymással is versengett. A Koreában történt amerikai kudarcok és a felemás eredmények pedig oda vezettek, hogy Amerika katonailag lépett fel Indokína területén, mert meg akarta őrizni ottani presztízsét.

Elkezdődik a vietnámi háború

A szárazföldi hadműveletek kezdetben Dél-Vietnámban, továbbá Kambodzsa és Laosz határ menti területein folytak. Az amerikai katonai tanácsadók által kiképzett dél-vietnámi hadsereg csapatai megpróbálták felszámolni az esőerdőkben és a kiterjedt földalatti alagútrendszerekben bujkáló gerillák csapatait. A kommunista gerillák száma azonban folyamatosan nőtt, így az amerikaiak úgy döntöttek, hogy harcoló katonai egységeket is küldenek a térségbe. A gerillákat segítették az északi hadsereg katonái is, akik többször megpróbálták ellenőrzésük alá vonni a déli országrészt is. Az USA légicsapásokkal válaszolt, majd a teljes észak-vietnámi ipart lerombolták, a szovjet és kínai gazdaság, valamint katonai támogatás miatt azonban ez nem rengette meg komolyabban az országot. Az amerikai katonákat megviselte a szárazföldi harc, mert nem szoktak hozzá a gerillák elleni küzdelemhez, amelynek zöme az ázsiai ország dzsungelében folyt, továbbá a kommunista lázadók erős támogatói rétegre leltek a szegény vietnámi parasztság körében. Így képesek voltak beolvadni a civilek közé, az amerikaiak pedig nem voltak képesek megkülönböztetni a polgári lakosságot a vietnámi ellenállóktól.

A vietnámi gerillaharc

Az észak-vietnámi hadsereg is többnyire gerillatámadásokat alkalmazott, így támogatva déli lázadó szövetségeseit. A vietnámi ellenállók kihasználták országuk természeti adottságait, így a sűrű őserdőket, hegyeket, sziklabarlangokat és sebes sodrású folyóikat használták fel természetes fedezékekként. Az amerikaiak a kor legmodernebb fegyvereit vetették be, de alábecsülték az ellenfél harciasságát és kitartását. Helyzetüket rontotta a hatalmas hőség és helyi betegségek megjelenése, így nem csoda, hogy az amerikai harci morál egyre csak romlott. A vietnámi oldalon nagyon sok harci veterán is küzdött, ők harci tapasztalataikat még a második világháborúban a japánok elleni felszabadító harcokban szerezték, katonai tudásuk nagy segítséget jelentett a franciák, majd később az amerikaiak elleni harcban. A déli katonákat nem jellemezte az a harci szellem, mint az északiakat, a dél-vietnámi tisztek egyszerűen nem voltak hajlandóak páncélos járműveikkel és katonáikkal támadást indítani, csak kizárólag tüzérséggel és bombázással kívánták a helyzetet megoldani. Közben Dél-Vietnámban humanitárius katasztrófa fenyegetett, mert a falusi lakosság nagy tömegei menekültek a harcok elől a nagyobb városokba. A vidéki területeket az amerikai és dél-vietnámi hadsereg nem tudta megfelelően ellenőrizni, csak a nagyvárosokat, mint a fővárost Saigont tudták kézben tartani. A vietnámi ellenállók minden eszközt megragadtak, hogy ellenfeleiket gyengítsék. Mezőgazdasági eszközökből, hétköznapi tárgyakból is igyekeztek fegyvereket és csapdákat készíteni.

Az amerikai hadsereg a háború első éveiben még kisebb elitegységeket, köztük a híres zöldsapkásokat küldte Vietnámba, hogy képezzék ki a dél-vietnámi hadsereget. Később Kennedy elnöksége idején egyre nagyobb számban küldtek harcoló alakulatokat Délkelet-Ázsiába.

Szolgálati idejük sokuknak egy évre szólt mindössze, azt követően pedig új katonákkal cserélték fel őket, ennélfogva a vietnámi fronton egymást követték a tapasztalatlanabbnál tapasztalatlanabb amerikai újoncok. 1961-ben megbukott a Kennedy által szorgalmazott kubai disznó-öböli akció, így az elnök sokáig töprengett a Dél-Vietnámnak nyújtandó segítségről. Óvakodott a hadsereg vietnámi bevetésétől, de nem akart gyengének sem tűnni belpolitikai ellenfelei előtt. Utódja, Johnson elnök folytatja a vietnámi háborút és több tízezer amerikai katonát küldött a térségbe. Az amerikaiak mellett ausztrál egységek is harcoltak, a vietnámi háború során körülbelül 60 000 ausztrál katona teljesített ott szolgálatot. 1965-ben már körülbelül 185 000, még egy évvel később már 425 300 amerikai katona állomásozott Vietnámban. 1968 végére ez a szám már elérte az 536 ezer főt. A harcok átterjedtek a szomszédos Kambodzsa és Laosz területeire is.

A CIA helyi irodájának tetején hosszú sorban várták a vietnámi politikusok, ügynökök, kollaboránsok, hogy feljuthassanak egy helikopterre, ami a partok közelében cirkáló hajókra menekíti őket. A nagy kapkodásban a dilettáns diplomáciai testület rengeteg titkos iratot elmulasztott megsemmisíteni, ezzel sok ki nem menekített, Amerikához lojális vietnámi és helyi CIA-ügynök vesztét okozva

Az USA és a háború

Az Amerikai Egyesült Államokban egyre nőtt a háborút ellenzők tábora, a vietnámi háború elleni tüntetések szinte mindennapossá váltak. Az időközben folyamatosan fejlődő híradások szintje lehetővé tette, hogy az amerikai társadalom szinte élőben követhesse a vietnámi borzalmakat, ez is csak fokozta a háború elleni közhangulatot. Számos közismert egyéniség, mint pl. Martin Luther King is felemelte szavát a háború ellen, Muhammad Ali pedig vallási meg­győződése végett, megtagadta a katonai szolgálatot Vietnámban, ezért visszavonták ökölvívói engedélyét és 5 év börtönbüntetésre ítélték.

A Ho Si Minh vezette Észak-Vietnám is arra törekedett, hogy legalább addig kitartson, amíg az elhúzódó háborút az amerikai társadalom is megelégeli. Arra a lapra játszottak, hogy a háború következtében az amerikai kormányzat megbukik, vagy a lakosság nyomására a Fehér Ház beszünteti a harcot. Közben a háttérben folyamatosan zajlottak a nyílt és titkos tárgyalások a harcoló felek között. Az amerikaiak Vietnám déli részének függetlenségét szerették volna elérni, de az északi fél erről hallani sem akart. A kommunisták azt követelték, hogy minden idegen katona hagyja el az országot, majd az követően tartsanak választásokat az ország jövőjéről.

1969. szeptember 2-án, 79 éves korában, szívroham következtében meghalt Ho Si Minh észak-vietnámi vezető. 1972. március 30-án az északi hadsereg 120 000 katonája és több ezer déli gerilla összehangolt offenzívát indított három hullámban. Az első Dél-Vietnám északi tartományait foglalta el, a második az ország középső hegyvidékén át a tengerpart irányába tört előre, a harmadik pedig a Saigontól északra fekvő területeket célozta meg. Ekkor már mindössze 70 ezer amerikai katona állomásozott Vietnámban, a déli hadsereg katonái pedig demoralizálódtak. 1972. november 11-én az amerikai hadsereg kivonult a Long Binh bázisáról, és ezzel véget ért az amerikai részvétel a vietnámi háborúban.

A párizsi békeszerződés

Az USA Dél-Vietnám tudta nélkül titkos tárgyalást folytatott az északiakkal, majd Párizsban, 1973. január 27-én aláírták a békeszerződést, ezt követően az Amerikai Egyesült Államok kivonult Vietnámból. A békeszerződés aláírása után felállítottak egy nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot, amelynek feladata a megállapodás végrehajtásának az ellenőrzése volt. A bizottságnak tagja volt Kanada, Lengyelország és Indonézia mellett Magyarország is. Működését katonai és diplomáciai incidensek, sorozatos botrányok kísérték, majd kudarccal végződött, de e szolgálat közben sajnos több magyar katonatiszt is az életét veszítette.

Az amerikai támogatás nélkül maradt Dél-Vietnám katonailag meggyengült és az északiak a párizsi békeszerződésben vállalt kötelezettségeiket megszegve, lerohanták a déli országrészt, elfoglalták annak fővárosát Saigont, majd a két országrész 1976-ban Vietnámi Szocialista Köztársaság néven hivatalosan is egyesült.

A vietnámi háború hatása

A vietnámi háborúban egyes becslések szerint 3 millió ember is életét veszítette, de erről pontos adatok nincsenek. Az amerikaiaknak több mint 58 ezer katonája esett el. Az ausztrálok 500 katonát veszítettek, az új-zélandiak 37-et, a dél-koreai elesettek száma 4407 fő. Sok amerikai katonának volt vietnámi felesége, barátnője vagy szeretője. Az ezekből a kapcsolatokból született gyermekeket anyjukkal együtt, a későbbi kommunista hatalom megbélyegezte és kitaszította a vietnámi társadalomból.

A háború emléke hosszú időn át jelen volt az amerikai társadalomban, amelyet nagyon nehezen tudtak feldolgozni. Amerika a háborúval kapcsolatos közvetlen költségeit a szakértők, 140 és 180 milliárd dollár közé teszik. A vietnámi háború következménye volt még, hogy az USA-ban 1973-ban eltörölték a sorkötelezettséget.

Amerikának nem volt különösebb gazdasági-politikai érdeke abban, hogy részt vegyen a vietnámi háborúban, a kommunista előretörést igyekezett ezzel a térségben elhárítani.

Felhasznált irodalom

Szegő Iván Miklós: 50 éve ért véget a Dien Bien Phu-i csata.

Győri Sándor, Szarvas Péter: Harcok és győzelem Vietnámban.

Harminc éve ért véget a vietnámi háború. Múlt-kor/Panoráma.

Snoj Péter: Tények és legendák a vietnami háborúról.

Dömötör Géza: Engedd, hogy béke legyen!

Feith László: A legyőzhetetlenség mítoszának vége.

Vo Nguyen Giap: A népi háborúról

Kivonulás presztízsveszteség nélkül

Az amerikai vezetés már 1968-ban eldöntötte, hogy kivonul a térségből, de mindezt a lehető legkisebb presztízsveszteséggel szerette volna elérni. Hivatalba lépése után Richard Nixon elnök az amerikai csapatok Vietnámból történő fokozatos és lassú kivonulását határozta el. 1969. április végére a Vietnámban tartózkodó amerikai csapatok létszáma már elérte az 543 400 főt, amely a legnagyobb volt az egész háború során, majd 1969 júliusában az Amerikai Egyesült Államok megkezdte a fokozatos kivonulást. Az év végéig 65 ezer fővel csökkent a Vietnámban állomásozó amerikai haderő létszáma.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában