Egészségesnek és boldognak lenni testben, lélekben egyaránt

Szakértők szerint egyértelmű, hogy a mentális állapotunk, közérzetünk is alapvető része egészségünknek. A legtöbb ember azonban erről nem feltétlenül vesz tudomást, ők úgy vélik, ha éppen nem fáj semmijük, ha nem találnak náluk fizikai elváltozást, egészségesek... Ezt felismerve a változtatás igényével a Lelki Egészség Világszövetsége 1992-ben kezdeményezte azt, hogy legyen a mentális egészségnek is világnapja.

Hazánkban 1994 óta emlékeznek meg arról, hogy a lelki betegségben szenvedő emberek ugyanolyan emberi méltósággal rendelkeznek, mint bárki más – őket is megilleti az egyenlőség minden joga.

Egy régebbi beszélgetés emléke villant fel, mert manapság a szavazófülkékből kijőve különösen aktualitását érzem annak, hogy erről beszéljünk. Elvek, világnézeti meg­győződések, politikai hovatartozás miatt sokan magunkat különbnek tartva, büszkeségtől és haragtól motiváltan falakat húzunk. Természetesen azt a falat mindig a másik húzza – én nem vagyok ellenséges… Sokkal inkább talán az van, hogy mindkét oldalon gondozzuk, vakolgatjuk, és építgetjük azt. Akit a széthúzás és harag éltet, az úgyis tovább megy majd ebben az irányban, de vannak, akik az ilyen helyzeteken igazán elszomorodnak.

Fodor István református lelkésszel beszélgettem a lelki egészség világnapja kapcsán.

– A lelki egészség négy alapvető részből áll, a testi, lelki, szellemi és a kapcsolati egészségből. Ezzel a négy egyszerű elemmel kell zsonglőrködni, persze fontos, hogy elegendő időnk legyen, csak gondoljunk bele, mikor volt időnk például utoljára olvasni, mennyi időt tudunk így a szellemi egészségünkre fordítani. Manapság a testi egészséggel foglalkozni, sportolni divatos dolog, a lelki egészséggel is foglalkozunk ki-ki hitvallása szerint keresztényként, vagy a keleti filozófiákkal, spiritualitással. A kapcsolati egészség a legtöbbünk számára a legnagyobb kihívás. Ha konfliktussal nézünk szembe, sajnos a válaszok ebben a tekintetben az evolúciós reakciók, a „hüllő agy” adta menekülés, vagy a harc („fight or flight”).

Ezek egyike sem oldja meg valóban a problémáinkat, ugyanis a megoldás felé tett lépések ennél bonyolultabbak. Sokat emlegetik, és érdemes is fejleszteni ezért a „megküzdési stratégiáinkat”, azt, hogy mi mást tehetünk, ha épp nem akarunk elmenekülni a konfliktustól, vagy a másik ellen küzdeni. Ugyanis a közös probléma – a konfliktus gyökere – ellen kell küzdeni. Ebben az esetben a legjobb, ha egy segítőt vonunk be a probléma megoldásába, aki rámutathat a mögöttes motivációinkra, vagy akár segíthet fejleszteni a megküzdési stratégiáinkon. Segítő címszó alatt gondolok itt lelkészre, pszichológusra, vagy akár egy mentálhigiéniás szakemberre. Lehet elmenekülni is a bajok elől, amelyre a nők is és a férfiak is képesek. Barkácsolni éjjel-nappal, vagy a háztartást patikává varázsolni – egyaránt menekülés, én ezt látom manapság a legnagyobb gondnak – fejtette ki a református lelkész.

– A sokat hangoztatott közhely, hogy az idő majd mindent megold közhely is félre visz a megoldáshoz vezető útról, sőt idővel a gondok csak halmozódnak, erős frusztrációk alakulhatnak ki. A szakértők azt mondják, hogy ezek a negatív gondolatoktól borulhat fel a lelki egészségünk, így alakulhatnak ki pszichoszomatikus betegségek vagy pszichés betegségek, mint a depresszió vagy a skizofrénia.

– Igen, épp ezért elemi szükségletünk, hogy az alapkérdésekre képesek legyünk megadni a választ. (Ezeket a lelki válaszokat azonban legtöbbször nem a tudomány, hanem a spiritualitás tudja csak megadni.) Gyakran elfáradtunk, ezért a legnehezebb időszakokban van a legnagyobb szükségünk a hitre, hogy elhiggyük, „lehet jobban”, hogy elérhetjük a válaszokat, a megoldásokat. Gyakran azonban a hitetlenség gátol bennünket ebben. Pedig van segítség.

Sokat számít, hogy egy-egy konfliktusos helyzetben asszertívak tudjunk lenni. Mondjuk ki az érzéseinket, azokkal nem lehet vitatkozni, ne a másikat degradáljuk! Azonban az érzelmeink elmondásához kell, hogy rendelkezzünk szókinccsel, hogy képesek legyünk megértetni magunkat, de ugyanilyen lényegesek a megküzdési stratégiáink is. Az embernek elsősorban önmagával kell szembenéznie, amikor magára marad a gondolataival, érzéseivel, akkor tudatosul bene, hogy kicsoda ő, és milyen ember valójában. Ezért viseljük nehezen a magányt. Nehéz feladat szembenéznünk önmagunkkal, az egyik legnehezebb, de az önismeret úja már csak ilyen rögös...

A másik jellemző a saját magunk, vagy a társadalom bélyege. Ha ujjal mutogatunk valakire, aki „problémás” „labilis” – ilyenkor magunkat védjük, de eközben a másik embert elmagányosítjuk a bajában. Ugyanis amikor úgy gondolom, velem van a baj, defektes fickó vagyok, tőlem félni kell – ugyanezt a bélyeget vagyok kész magamra sütni. Nehéz segítséget kérni, a megbélyegezettségtől való félelmet legyőzni. Pedig minél később kérünk segítséget, annál nagyobb lehet a baj. Különösen is fontos a lelki egészség világnapján, hogy belegondoljunk, hogy mennyire fontos az elfogadás egy-egy gyógyulás folyamán! Adjuk meg ezt egymásnak, ha mentális nehézségekkel küzd valaki a közelünkben! És óvatosan bélyegezzük egymást…!

A mai világban sokan kényszerülünk álarcot viselni, mert úgy érezzük nem szabad kimutatni a sebezhetőségünket, a valódi érzéseinket, hogy felvértezzük magunkat a külvilággal szemben. Ez is egy túlélési stratégia lenne?

– Igen, de a négy fal között, mikor az ajtó becsukódik mögöttünk, teljesen mások leszünk. Az evolúciós szemlélet visszafog, hogy ne is gondoljak magamra gyengeként. A magamhoz, magunkhoz való őszinteség fontos, kevésbé a kifelé forduló álarc vetítése. „Az vagy igazán, aki egyedül vagy”!

Nem baj, ha sírunk, ha megéljük a fájdalmat, hiszen ettől vagyunk igazán emberek, érző lelkek. De a sok sírás is rossz jel, azonban még rosszabb, ha valakire soha semmi nincs hatással, mert az a kiégettséget, érzelmi űrt jelenti. Létfontosságú, hogy embernek kell maradnunk, meg kell ismerni önmagunkat, hinnünk kell önmagunkban. Ismerjük fel és élvezzük az élet apró örömeit, a családot és az emberi kapcsolatokat, mert mindezek az anyagi javaknál sokkal nagyobb jelentőségűek.

– Meg kell teremtenünk a lélek, a szív, a szellem és a test együttes harmóniáját. Ha ez sikerül, akkor egészségesek és boldogok lehetünk testben és lélekben egyaránt még az ilyen nehéz időszakokban is.