A skála két végén: az ideális és az elsárkányosodott nő

Gyerekkoromban fel voltam háborodva azon, hogy miért lánynak születtem és miért nem fiúnak – árulja el titkát Ildikó. – Úgy éreztem, a fiúk sokkal több kiváltságot élveznek és sokkal több lehetőségük van az életben. Aztán rájöttem, hogy nőnek lenni jó! A terhesség alatt imádtam, hogy együtt élek a gyermekemmel. Háromszor volt részem abban az élményben, amit a férfiak nem tudnak átélni, amire csak mi, nők vagyunk képesek. Ezzel helyre is billent a lázadó lelkem egyensúlya. Ugyanakkor azt is tudom, hogy még mennyi mindennek kell változnia ahhoz, hogy egyenrangúvá váljunk a férfiakkal. Ezért is fogott meg a „Nőnek lenni jó!” pódiumbeszélgetés-sorozat.

Ildikó az interneten talált rá olyan nőkre, akik sokat tettek a női emancipációért: – Elindítottam egy sorozatot a weboldalamon. Láttam egy-két képet a régi korok női kiválóságairól, ez adta az ötletet, hogy még többet foglalkozzam a témával. A fényképeket szövegekkel egészítettem ki, többféle dolognak néztem utána, a sport, a szépségápolás, a közéleti szerepvállalás, a művészet és a többi témában. Így találtam rá, hogy miként értekezett Madách Imre egy helyütt arról, hogy a nők ugyan korábban érnek testileg, de szellemileg a gyerekek szintjén maradnak. Ehhez a felfogáshoz tartotta magát mindaddig, amíg egy művelt asszony vitába nem szállt vele, végül Madách elnézést kért tőle.

Nem vagyunk egyformák, a nő nő, a férfi férfi: – A nőiességemben akarok kiteljesedni, a nőiességemben várom el azt, hogy engem egyenrangú nőnek tekintsenek a munka világában, a közéletben, az élet bármely területén.

S, hogy miért éppen a Szépülj velem! szlogent választotta a kozmetikai és életmód szolgáltatásai mellé?

– Amikor a weboldalamat kezdtem szerkeszteni, azon gondolkodtam, mi az, ami leginkább kifejezi a tevékenységeimet. A kozmetikámban és a rekreációs mozgásoktatásban segítek a nőknek abban, hogy testileg-lelkileg elégedettek legyenek magukkal. A kozmetika sem csupán a szépítkezésről, hanem a lélek ápolásáról is szól: egy kozmetikusnak bizonyos értelemben pszicho­lógusnak is kell lennie. Van, amikor beszélgetni kell a vendéggel, máskor meg kell hallgatni őt, bizonyos helyzetekben viszont jobb csöndben maradni.

Arra kérem Ildikót, segítsen elhelyezni egy képzeletbeli skálán a gyakorlatában előforduló nőtípusokat: – Az ideális nő öntudatos, kedves, megértő, segíti a többi nőt, ha egy helyzetben nem érzi jól magát, képes és mer abból kilépni, azon változtatni. A kevésbé ideális nő nem annyira céltudatos, nem annyira törekvő, de azért támogató. A nő alaptermészete, hogy szeret, segít, támogat, az anyai ösztönünk erre rendeltet minket. Vannak nők, akik félnek változtatni, olyan szituációban élnek, amelyben nem érzik jól magukat, mégsem mernek kilépni belőle. Nincs önbizalmuk. Nincs olyan nő, aki ne legyen olyan erős, hogy ne tudjon változtatni a sorsán, de vannak, akik félnek. Ezt a félelmet kellene leküzdeniük.

Az önzőségről Ildikó a következőképpen vélekedik: – Az önzőség is az önbizalomhiányból ered. Az önző nők is egy rossz helyzetben vannak, ezen nem feltétlenül az anyagiakat értem. Lehet, hogy nem kaptak elegendő támogatást, és ezért alakult ki bennük egyfajta ellenségesség. Az a baj, hogy ezeknek a nőknek segíteni sem nagyon lehet. Beleragadnak egy önsajnálatba, s emiatt válnak ilyenné: ha nekem nem jó, másnak se legyen jó.

Ennek a bizonyos skálának másik végén, talán az elsárkányosodott nők foglalhatnak helyet: – Egy leendő anyóst sminkeltem a fia esküvőjére. Arra kért, hogy nagyon-nagyon szépre csináljam, mert szebbnek kell lennie, mint a menyasszonynak. Kiráz a hideg még most is, ha eszembe jut. Szegény gyerekek, remélem, jó messzire költöztek tőle. Szerintem akkor válik sárkánnyá egy nő, ha nem tudja elengedni a gyerekét. Ha ő ezt fájdalomként éli meg, és úgy érzi, hogy elveszik tőle, és nem úgy éli meg, hogy kapok még egyet, lesz egy menyem, lesz egy vőm, akit szerethetek, támogathatok, akkor nagy a baj. Ők valóban önző emberek, mert ki akarják sajátítani a gyereküket.

Nem hagyhatom ki, hogy ne kérdezzem meg: Milyen az ideális anyós? – Támogató, megértő, kedves, mint az ideális nő – feleli nevetve Ildikó.

Az Aranyhordó Pódiumbeszélgetések első alkalmával a szerepekről, a szerepek összeegyeztethetőségéről, a másodiknál a harmóniáról és diszharmóniáról, a harmadik alkalommal a szépségről és a szeretetről eset több szó. Menjünk végig ezeken a kategóriákon: – A női szerepeket és a társadalmon belüli szerepeinket nagyon jól össze lehet egyeztetni – gondolja újra a hallottakat. – Meg kell találni az egyensúlyt köztük, és nem kell, hogy az egyik a másik rovására menjen. A harmónia az, ha meg tudom teremteni az egyensúlyt köztük. Diszharmóniához vezet, ha a gyerekekre nem jut elég idő, ha az anya túlságosan a munkájára koncentrál, és közben nem érzi jó anyának magát, emiatt nem érzi jól magát. Ha pedig csak a gyerekekre koncentrál, akkor meg hiány­érzete támad amiatt, amit nem ért el a karrierjében. A házasságok azért is mennek tönkre, mert a férfiak nem tudják elfogadni a megosztott női szerepeket. A nők abban hibásak, hogy sokan elveszik a férfiaktól a szerepeiket, dominánssá próbálnak válni. Meg kell hagyni a férfiaknak a hagyományos, az óvó, biztonságot adó szerepeiket. Ami pedig a környezeti kultúra esztétikai szempontjait illeti, nekem szerencsém volt, mert mind az általános, mind pedig a középiskolában olyan rajztanáraim voltak, akik segítettek kibontakoztatni a kreativitásomat és a szépérzékemet. Pálfalviné Csasztka Ilona órái a gimnáziumban élményszámba mentek. Ahhoz, hogy jól érezzem magam, a szépségre és a színek harmóniájára is odafigyelek. Azt szeretném, hogy ne csak szépülni jöjjenek hozzám a vendégek, hanem az igényes környezetben érezzék jól magukat.