Nem az az építmény, amit szóval és képekkel be lehetne mutatni

Érdekes, hogy a torony terve már 1884-ben elkészült és Eiffel felajánlotta több országnak, így az USA-nak, Spanyolországnak és állítólag Magyarországnak is, de sehol sem láttak benne fantáziát. Ez akár igaz, akár nem, elgondolkodhatunk, hogy mi lett volna, ha az akkori budapesti városvezetés igent mondott volna egy ilyen ajánlatra.

A francia építőmérnök és gyáriparos, Gustave Eiffel a tornyot eredetileg Barcelonába tervezte, az 1888-as világkiállításra. Miután az ottani városvezetés visszadobta az ötletet, mert költségesnek és kissé irreálisnak tartotta, azután jött szóba Párizs. Eiffelnek nem volt egyszerű dolga, ugyanis a torony építésével párhuzamosan részt vett a francia Panama-csatorna tervezésében is, ami csúfos kudarccal végződött. Eiffelt itt komoly vádak érték, bűnbaknak kiáltották ki, és két év börtönre is ítélték, végül bizonyítékok hiányában mégis felmentették.

Hétszáz terv közül választotta ki a zsűri

A nagy francia forradalom századik évfordulója kapcsán a francia kormány egy nagyszabású, dicsőítő emlékművet képzelt el, és a világkiállítás megszervezésekor pályázatot írtak ki. Több mint hétszáz terv közül fogadta el a zsűri Eiffel ötletét 1886-ban. Az építkezés 1887. január 28-án kezdődött el, ami nem kis tiltakozást váltott ki a francia emberekben. Sokan Párizs leendő szégyenének nevezték, és a tiltakozók között volt Alexandre Dumas is. Többen a tragikus sorsú utcalámpának csúfolták, és az építmény a mai napig megosztja az embereket. A párizsiak állítólag csak „Csúfságnak”, ezzel szemben a turisták „Öreg Hölgyként” emlegetik.

Egy biztos, a párizsi Eiffel-torony a világ egyik legismertebb épülete és leghíresebb turistalátványossága. Évente közel hétmillió ember megy fel a tetejére, hogy gyönyörködjön a kilátásban. A francia fővárost nem nagyon lehet a torony nélkül elképzelni.

Az építkezés első fázisában hatalmas tölcséreket vájtak, majd szárítottak ki a Mars-mezőn, hogy a kőművesek hozzákezdhessenek az oszlopok alapozásához. Telepítették a négy, új rendszerű hidraulikus emelőt és gyakorlatilag a munka minden szakaszában feltaláltak valamit, ami gyorsabbá tette a munkálatokat. Építése hihetetlen sebességgel folyt, havonta 12 méterrel lett magasabb és ez volt a világon az első olyan építkezés, amelynek minden fázisát lefényképezték. A torony az antennával együtt 324 méter magas, súlya 10 100 tonna és 2,5 millió szegecs tartja össze. Három szintje van, az első szint 58 méter magasan van, ami 360 lépcsőt jelent, majd következik a második szint 116 méter, a maga 359 lépcsőjével, majd a harmadik emelet pedig 276 méter magasan van. Maga a torony 18 038 egyedi öntöttvas szerkezeti elemből áll.

A torony négyzet alapú és 1,6 hektáron fekszik. Eiffel a torony tetején egy kis lakást alakított ki magának. A tervek szerint négy különálló rácsos tartószerkezetként kialakított oszlop fut össze a csúcs felé, amelyet szabályos magasságokban merevítő gerendák fognak össze. A csúcs kilengése csekély, a legnagyobb szélviharokban sem haladja meg a magasság ezred részét. Eiffel mindent megtett, hogy a kiírt határidőt betartsa, így a munkásoknak kiemelt bért fizetett. Mivel időre elkészült a torony, a francia építőmérnök megkapta a Becsületrend lovagi címét, Franciaország egyik legnagyobb kitüntetését. 1889. május 15-én a tornyot megnyitották a nagyközönség előtt, amely el volt ragadtatva nemcsak a kilátástól, hanem a teljesen újszerű hidraulikus felvonóktól is, amelyek nagyon gyorsnak számítottak abban az időben. Tíz év múlva viszont kicserélték a lifteket, amelyek egészen a ´80-as évek végéig működtek (érdekessége, hogy a magyar származású Korda Dezső tervezte).

Gustave Eiffel 1923-ban hunyt el. Idős korában egészen haláláig köztisztelet övezte. Érdemes megemlíteni, az Eiffel-torony terveit a közhiedelemmel ellentétben nem ő, hanem a svájci Maurice Koechlin és munkatársai készítették, tőlük vásárolta meg a terveket Eiffel és 1884. szeptember 18-án szabadalmaztatta.

1909-ben le akarták bontani, de a tetejére épített rádióállomás megmentette a pusztulástól. Az első világháborúban a francia katonák innen hallgatták le a németek üzeneteit, még a második világháború idején Párizs német megszállásakor Hitler legszívesebben felrobbantotta volna és fegyvereket készíttetett volna belőle, de terve szerencsére nem sikerült. A háború után műemlékké nyilvánították, így az „Öreg Hölgy” megmenekült. Azóta rendszeresen karbantartják, hétévente átfestik, ehhez 15 hónapra és hatvan tonna festékre van szükség. A munkát 25 hegymászó végzi, akiknek le kell küzdeniük egy optikai csalódást is, ugyanis ha azonos színnel festenék le, akkor az alsó rész világosabbnak, a felső sötétebbnek hatna. Így három árnyalattal mázolják. Az éjszakai megvilágítást háromszáz speciális égő szolgálja, amelyek a festékkel kölcsönhatásban aranyra színezik.

Budapestre egy nagyobb „testvért” álmodtak volna

Állítólag Eiffel hazánknak is felajánlotta tervét, de elutasították. Néhány évvel később egy Húsz Albert nevezetű mérnök-vállalkozó azt tervezte, hogy az Ezredévi Kiállítás szívében felépíti a legendás francia torony felnagyított mását. 1895 májusában kérvényt nyújtott be a Sétatereket Felügyelő Bizottsághoz és csupán egy kisebb területet kért a Városligetből. Az általa tervezett torony öt emelet magas, emeletenként 100, vagyis összesen 500 méteres lett volna, 176 méterrel magasabb, mint párizsi „testvére”. További viszonyítási alapot adhat a Hősök terén álló, Milleneumi emlékmű Gábriel arkangyalt ábrázoló szobra, amely oszlopával együtt 41 méter magas, azaz a városligeti Eiffel-torony első emeletének a feléig sem ért volna. A tervet egyhangúan utasították el, annak ellenére, hogy a vállalkozó saját tőkéjéből építette volna meg a tornyot, ami az akkori számítások szerint 2,5 millió forintot tett volna ki. (Összehasonlításul a nyolc évvel korábban átadott Operaház építési költsége 2,2 milliót tett ki.) A tervről még a korabeli francia lapok, a többi közt a Figaro is beszámolt, de senki sem firtatta, honnan állt rendelkezésére Húsznak ez a hatalmas összeg. A válasz a mai napig ismeretlen, de kiderült, azokban az években Húsz négy társával együtt kínos zsarolási ügybe keveredett és csak nagy nehézségek közepette kerülte el a börtönt.

Végül: fontos, hogy az Eiffel-torony nem az az építmény, amit szavakkal, vagy akár képekkel be lehetne mutatni, lehetőség szerint látni kell a helyszínen, mert valóban csodálatos, még akkor is, ha napjainkban sok embernek nem nyeri el a tetszését.

Felhasznált irodalom:

expertin.blog.hu. hu.wikipedia.org/wiki/Eiffel-torony.netkoffer.hu/14-erdekesseg-az-eiffel-toronyrol/. www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-varosligeti-eiffel-torony-tortenete/. bpromantikaja.blog.hu. konstrukt.blog.hu.

A tábornok nem teljesítette a parancsot

1944. július 20-án Von Stauffenberg gróf, ezredes, a Hitler-ellenes összeesküvők vezetője sikertelen merényletet kísérelt meg a Führer ellen, a rastenburgi főhadiszálláson. Utána a sorozatos vereségek hatására már leépülő félben lévő Hitler mániákussága még jobban elhatalmasodott; makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlen talpalatnyi terület sem kerülhet épségben az ellenség kezére. Ezért megparancsolta Párizs német helyőrség-parancsnokának, Von Choltitz tábornoknak, hogy aknázza alá és robbantsa fel a francia főváros összes híres történelmi emlékművét. Párizs nem kerülhet az ellenség kezébe, kivéve, ha már teljes törmelékként hever” – harsogta a Führer, személyesen felelőssé téve Von Choltitzot őrült utasításának maradéktalan végrehajtásáért. 1944. augusztus 25-én azonban a tábornok Hitler parancsával szembehelyezkedve, letette a fegyvert a francia fővárosba benyomuló szabad francia erők előtt, megmentve ezzel Párizs felbecsülhetetlen műemlékeit a pusztulástól.