helyi arcok

2018.07.22. 08:00

Egy újvárosi „Híresember”, aki mindenhez ért

Szabó Dániel. Őszintén kétlem, hogy így sokan ismerik. Ha az mondom „Híresember”, mindenki tudja kiről van szó. Ő tipikusan olyan arc, akiről városszerte tudják, hogy kicsoda.

Morva Dávid

Szabó Dánielt a „Híresembert” van szerencsém jó néhány éve ismerni. Amikor megkaptam a feladatot, hogy olyan embert, embereket kell bemutatni, akik ízig-vérig különlegesek és lehetőleg újvárosiak, rögtön tudtam, hogy egyik első „áldozatom” Ő lesz.

Ha vele beszélget az ember, óhatatlanul is a Hegylakó című sorozat bevezetője ugrik be: „400 év alatt volt már katona, szerető és vándor.” – azzal a különbséggel, hogy főhősünk mindössze 37 éves. Dániel ugyanakkor legalább olyan gazdag életúttal rendelkezik már most, mint a filmbéli „Macleod”.

Dánielből Niel, majd NIL

Régóta ismerjük egymást, de szerintem eddig sosem kérdeztem meg, hogyan is lettél NIL?

- Tizenhat éves koromban kaptam a nevet, de kezdjük ott, hogy én már az óvodában megmondtam, hogy engem ne „Danizzanak”, mert nem ez a nevem.

Középiskolában a tanár szintén kihívott felelni „Dani gyere ki a táblához” – nekem sem kellettt több, természetesen nem mentem ki, mert nem Dani vagyok. Az osztálytársam aki mellettem ült, mondta akkor, hogy Dánielből úgy lesz Dani, ha levesszük az utolsó két betűt, mi lenne, ha az első kettőt hagynánk el. Ebből lett először „Niel”, egy időben így használtam, aztán kiesett az „e” és maradt a NIL.

Ez azért is vicces, mert zenész szerettem volna lenni, a nevemben pedig 3 zenei és 3 nem zenei hangvan. A „NIL” névben pedig pont a három nem zenei hang maradt benne.

Mi lett a feleléssel?

- Nem mentem ki, egyest kaptam. Ez a fajta lázongás végigkísérte a tanulmányaimat, később a főiskolán első évben megbuktam helyesírásból, szintén egy hasonló Dániel – Dani ellentét miatt, illetve akkoriban, a hosszú haj, és a fülbevaló is hozzám tartozott, ami szintén nem javított az esélyeimen a tanárnál.

Aztán a következő évben levágattam a hajam, kivetettem a fülbevalót, és átmentem. Ekkor már négyesre vizsgáztam helyesírásból.

A majdnem tanár

Rengeteg mindennel foglalkozol, de végzettséged szerint mivel kellene?

- Igazából, ha befejeztem volna a főiskolát, akkor most Magyar szakos tanár lennék. Minden megvolt az államvizsgát leszámítva. Akkor úgy éreztem, hogy ehhez nekem nincs kedvem, és abbahagytam a főiskolát. Ha akkor lett volna valamiféle motiváció, akkor most minden bizonnyal tanárként dolgoznék, de örülök, hogy nem így történt.

Legmagasabb iskolai végzettségem ilyenformán az érettségi, illetve van egy OKJ-s cipőjavítói vizsgám.

A főiskolán fotó: Facebook

Mi következett az iskola „nem elvégzése” után?

– Igazából már közben is történtek olyan dolgok, amik miatt végül a befejezés mellett döntöttem. Az utolsó előtti évben az akkori párom terhes lett, és megszületett az első fiam. Akkor el kellett mennem dolgozni, így az utolsó évet azt levelezőn csináltam.

Minden bizonnyal ezek az ingerek is arra sarkalltak, hogy aztán ne folytassam az iskolát, ugyanis a munkahelyemen jól éreztem magam, boldog voltam a családommal, révbe értem.

Postás, cipész, kulcsmásoló, rendező, korrektor

Ott tartunk, hogy abbahagytad az iskolát, a család és a munka azonban kárpótolt emiatt.

- Így van, a postán dolgoztam akkoriban csomagkézbesítőként, de akkor írtam meg az Élet-mentés című filmemet is. Utána el tudtam menni az akkori helyi tv-hez ami a D-TV volt 2002-ben illetve a „Hétközlap” című újsághoz, mint korrektor. Később írni is elkezdtem különböző témájú cikkeket.

Ez túl idilli állapotnak hangzik.

- Valóban, hiszen egy csapásra munkanélküli lettem. Mindenhova beadtam a jelentkezésemet, és az egyik nagy áruházban nyílt egy cipőjavító, oda kerestek embert. Ott kerek öt évig dolgoztam, nagyon meg is szerettem azt a légkört. Emiatt is volt az, hogy amikor a bolt megszűnt, nyitottam egy saját üzletet.

Nem érezted ezt visszalépésnek? Majdnem tanárként, cipőket sarkalni?

- Ne tudd meg hányan kérdezték meg, pontosan ugyanezt! De nem, abszolút nem. Soha nem éreztem problémának, vagy azt, hogy ettől én kevesebb lennék. Élveztem, kreatív voltam. Láttam az embereken a boldogságot, mikor bejöttek és rendbe raktam a cipőjét.

Igazából semmi különbséget nem éreztem aközött, hogy írtam a filmemet, dalszöveget vagy éppen regényt és aközött, hogy megjavítottam egy cipőt. Nekem ugyanaz a kreatív alkotói munka volt.

Teljes csőd, majd Skócia

Azt érzem, most ismét elérkeztünk a csúcsra, innentől pedig lefelé szokott vezetni az út.

- Nagyon jól gondolod, következett a teljes csőd, a kétségbeesés, kudarc, leépülés. Kezdődött azzal, hogy csődbe ment a cégem, folytatódott azzal, hogy amit elkezdtem forgatni film, az nem jött össze. A feleségemtől korábban már elváltam, de az akkori barátnőm is elhagyott, a zenekarom is kihalófélben volt.

A gyerekeim tartották bennem az erőt, de igazából velük sem volt olyan a kapcsolatom, amilyet szerettem volna. Már- már arra gondoltam, hogy kiszaladok a világból.

Mi volt a megoldás?

- Tényleg kiszaladtam belőle. Akkor döntöttem úgy, hogy szeretném megtudni, ki is vagyok valójában, mit érek egymagam. Nekivágtam egy 160 kilométeres gyalogtúrának a Skót felföldön.

Nagyon sokan támogattak. Egyedül teljesen biztos, hogy nem tudtam volna ezt megvalósítani. Minden cuccot úgy kértem kölcsön. A barátaim adtak sátrat, hátizsákot, tényleg mindent. Akkor derült ki számomra is hogy mennyien támogatnak és vannak mögöttem.

„Ha nem tudod feladni, akkor meg tudod csinálni.”

Ott kinn rájöttem, hogy milyen ember vagyok. Amikor csak magad vagy, és TE döntesz, ráadásul senkit sem kérdezhetsz meg ezek helyességéről.

Akkor történt meg az, hogy szétment a térdem és 80 kilométer után elsírtam magam, és azt mondtam:feladom. Majd jött a felismerés, hogy nem adhatom fel, nincs rá lehetőség. Végigcsináltam. Arra eszméltem rá, hogy sok ember azért adja csak fel a dolgokat, mert megteheti, mert van másik lehetősége. Nekem akkor nem volt, mert ha lett volna, biztosan feladom.

Természetesen mikor visszajöttem, rá kellett jöjjek, hogy a nagy felismerést leszámítva, minden maradt a régiben. Annyi különbséggel, hogy a mentalitásom azért jelentősen megváltozott.

Talán ennek is köszönhető, hogy felvettek a tv-hez dolgozni.

Együttesével nyitotta meg a 2017-es Rockmaratont fotó: Facebook

Ismét egyenesben

A mi ismertségünk igazából innentől datálódik.

- Igen, egy fatális véletlennek köszönhetően kerültem képbe. Bernáth Zsolt barátom már korábban említette, hogy a tv operatőrt keres. Egyik dolog követte a másikat, és végül úgy hozta az élet, hogy egy Pentele Ska Club koncerten találkoztam a helyi televízió egyik vezetőjével, Gyöngyösi Péterrel. Bemutatkoztam, és két nappal később sikerült elhelyezkednem az akkori DSTV-nél. Ezzel pedig kilábaltam az akkori, elég kaotikus helyzetemből.

Lassan megérkezünk a jelenbe.

- A tv után kerültem a Roma Nemzetiségi Önkormányzathoz, jelenleg is itt dolgozom, itt vagyok sajtós. Immár több mint 3 éve.

Vlogger, zenész, APA

- Szerencse, hogy hiperaktív vagyok -folytatja „NIL a HÍRESEMBER” amikor a jelenleg is futó projektjeiről faggatom.- Egyszerűen nem tudok egy dologra koncentrálni huzamosabb ideig. Azt érzem, hogy folyamatosan dolgoznom kell, tennem kell valamit. Jelenleg is van két zenekarom, az egyikkel 2017-ben Mi nyitottunk a Rockmaratonon, mellette vloggerkedem, emellett Erdős Violának is segítek ahol csak tudok. Ott vannak a fiaim, a barátnőm is...

Ha már a családot említetted. Hogyan viselik ezt a körülötted lévők?

- Korábban, „tizenpár” évvel ezelőtt, még aggódtam amiatt én is, hogy szétforgácsolom magam. Aztán kiderült, hogy mindez belefér, tudom és akarom csinálni.

Családom, illetve barátaim, akik ismernek tudják, hogy én ilyen vagyok, együtt élnek ezzel – csodálom is őket amiatt, hogy minden nyűgömet bajomat, ennyire jól viselik.

A párom is, akivel immár 3 éve együtt élek, a fiaim is szerencsére hozzászoktak ehhez, és a helyén tudják kezelni azt, ahogyan élek, és a dolgaimat intézem.

Rengeteg dologról beszéltünk. Nagyon sok mindenbe belefogtál, nagyon sok dolgot sikerült elérned, filmjeidet játszotta a helyi mozi, zenekarral léptél fel. Mégis, mire vagy a legbüszkébb?

- A fiaimra. A nagyobbik megnyerte a Fejér Megyei Diáknapokon a fődíjat megnyerte a filmjével, és ugyanezzel a filmmel Helikonon ezüstérmes lett, és készíti az újat, és már most sokkal-sokkal többet tud 15 évesen a filmezésről, mint én tudtam. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja.

A másik fiam 10 évesen szerezte a már említett filmhez a zenét. Igazából a két fiam – bár sosem erőltettem – lehet, hogy el fogják érni azokat a célokat, amiket én szerettem volna.

Én a gyerekeimre vagyok a legbüszkébb.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában