Jótékonysági papíremlékek az első világháborúból

A Hamburger Hungária Látogatóközpontjában található Magyar Papírmúzeum legújabb időszaki kiállítása a felkért előadók kutatómunkájára épül, reprezentálja azt a gazdag tárgyi, elsősorban papíralapú emlékanyagot, amely hamarosan hiánypótló kötetbe rendeződik.

A május 28-i konferencia levezető elnöki teendőit dr. Závodi Szilvia, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos titkára látta el. A húszperces előadások az első világháborús adományjegyek, az Auguszta-Alap, a Hadsegélyező Hivatal jótékonysági célú kiadványai, jótékonysági bélyegek az Országos Széchenyi Könyvtár első világháborús gyűjteményéből, jótékonysági célú képeslapok, jelvények, egyéb papíralapú emlékek témái köré szerveződtek. Bedő József, dr. Kreutzer Andrea, Tóth Orsolya, Samu Botond, dr. Szoleczky Emese, dr. Sallay Gergely, Pelbárt Jenő és Facsar Mihály előadók neveivel ismét találkozhatunk akkor, amikor kezünkbe vehetjük a „Nagy Háború” jótékonysági akcióinak papírdokumentumokat tartalmazó, a pályázat keretében elkészülő kötetet. Az alábbiakban a konferencián elhangzott, illetve a kiállításon szereplő tudásanyagból szemlézünk.

A nagy háború

Az első világháború 1914 és 1918 között Európából induló, globális háború volt, amely a korabeli gyarmati- és érdekeltségrendszer újrafelosztásával végződött. A szerbiai Szarajevóban Gavrilo Princip 1914. június 28-án meggyilkolta az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot és annak feleségét. Július 25-én az uralkodó Ferenc József elrendelte a haderő mozgósítását, majd július 28-án hadat üzent Szerbiának. Az osztrák–magyar–szerb fegyveres konfliktus – néhány nap alatt – kontinentális, majd világháborúvá szélesedett. A szövetségi rendszerek kölcsönös kötelezettségei miatt az európai nagyhatalmak sorra hadba léptek. A trianoni ­Magyarország  területén élő 7 606 971 főből (1910) az I. világháború során katonaként meghalt 116 762 fő, eltűnt 41 419 fő, megsebesült 367 673 fő, hadifogságba esett 174 427 fő, megrokkant 39 313 fő. A magyar férfiak közül minden ötödik meghalt, megsebesült, megrokkant, fogságba került vagy eltűnt.

Az Auguszta Gyorssegély Alap

Auguszta főhercegnő (1875-1964) fővédnökségével alakult meg az Auguszta Gyorssegély Alap 1914. augusztus 1-jén, egy budapesti hölgybizottság kezdeményezésére. Első akciója az „Aranyat Vasért!” felhívással augusztus 11-én jelent meg, amit sokan pénzen váltottak meg. Hamarosan kinyomták az Auguszta-bélyeget, elkészült augusztus 6-án az Auguszta-garas, a Hadi emlékérme (az egykoronástól egészen a tízkoronásig) – a „nyomor és a bánat enyhítésére”. A „Füsttelen nap” bevételeit a rokkant katonák javára juttatták el. Útjára indították az Auguszta kórház-vonatot. Az Auguszta-hajó bevételeiből – 1916 májusa és szeptembere között – szintén a rokkant katonákat segítették. Az Auguszta Naptár a régi kalendáriumok hagyományaihoz nyúlt vissza, szórakoztató olvasmányokkal. A rokkantak otthonának épülő „Nemzet Háza” végül nem készült el. Nyomtattak és árusítottak 10 és 20 filléres Mikulás-bélyeget, mi másért, mint hogy a Mikulás-ajándéknak históriai értéket adhassanak a lehetőséggel élőknek.

A Hadsegélyező Hivatal

Uralkodói rendeletre 1914. augusztus 14-én Bécsben és Budán a Honvédelmi Minisztériumban létrejött a Hadsegélyező Hivatal. Az önkéntesek, főként a katonák családtagjai, segítették az ott folyó munkát. Jótékonysági kiállításon pénzt gyűjtöttek, további készpénzgyűjtéshez közterekre és háztartásokba perselyeket helyeztek el, előbbihez a 42-es lövegből átalakított nagyméretű persellyel. Három éven át szervezték a vöröskereszttel közösen a „Katonák karácsonya” gyűjtőakciót. Ugyanígy húsvétkor is a katonák megajándékozásához kérték a lakosság segítségét. További gyűjtőakcióik voltak: „Mindent a hadseregnek!” „Meleg ruha”, „Fehérnemű”, „Törülköző”, valamint „Téli óvóruházat” készítését várták a lakosságtól. Textilhulladék-, gyógynövény-, barackmag- és szilvamag­gyűjtési akciókat szerveztek, utóbbiakat gyógyszeripari alapanyagokhoz. A fagyos időjárás ellen, az őrségben álló katonáknak az önkéntes asszonyok szalmacipőket készítettek. A Nemzeti Áldozatkészség Szobrának felállításáért gyűjtöttek. A hadifénykép- és hadirepülőgép kiállítások, különböző kiadványok bevételei is jótékony célokat szolgáltak. A hadsegélybélyegek, a levélpapírok, a borítékok, a lebélyegzett számlák (10 filléres, dombornyomásos bélyegzővel) bizonyságul szolgáltak a lakosság áldozatkészségéről.

Adományozó lelkülettel

A kereskedők önmegadóztatása azt jelentette, hogy a fizetett érték 2 százalékáért a vevő kapott egy bélyeget, amit külön erre a célra kiadott levelező lapra ragasztott fel. Készültek szállodai és vendéglői jótékonysági bélyegek, hadi emlékbélyegek, műnyomatok az uralkodó ház tagjairól, például Benczúr Gyula Ferenc József portréjáról, vagy éppen az „Imádkozik a király” emléklap id. Ferenc Józseffel. Az egyéb használati tárgyak között említhetjük a „Hadi beszédek” könyvsorozatot, és a „Hadi album naptárt”. A külföldi segélybélyegekre példa a cseh változat, 1915 karácsonyáról: hómezőn menetelő angyalkával.

A Magyar Vöröskereszt számtalan jótékonysági rendezvény, gyűjtés testvérszervezeteként jelent meg a betegápolás, az eltűnt katonák felkutatása, az ápolónők képzése, a tábori kórházak működtetése, a betegszállító vonatok fenntartása mellett, illetve ezekért.

A Pécsi Harctéri Kiállítás mintájára szervezték meg a Nagyváradi Harctéri Kiállítást 1914. november 8. és 26. között, hadsegélyezési célokra, hozzá hasonlóan a Baba kiállítást 1914. december 6-tól. Az Országos Mozinapot 1915. május 19-ére időzítették, több mint 300 moziban előadásokat tartottak, ezt is azért, hogy a bevétel a jó ügyet szolgálja. A Trencsényi ezredhez bevonult művészek alkotásaiból helyben kiállítást rendeztek. A Tordai Rokkant Alap javára Diák-estélyt tartottak 1916. február 12-én és 19-én. Nyoma maradt a margitszigeti hadikiállításnak, illetve a Hidász ünnepélynek is, amelyet a budapesti hidász özvegy- és árvaalap javára tartottak.

Jótékonysági célú képeslapok

Rendszerezve a jótékonysági célú képeslapok fajtáit, azok típusai a következők: Ezredkiadású lapok az özvegy- és árvaalap javára. Alakulat jelvényekkel, a fém változatokkal, a jellemzően azonos méretben, gyakran dombornyomással díszített lapok. Csataképes kártyasorozat. A Magyar Vöröskereszt Egylet Szeretetadomány Osztálya által kiadott levelezőlap – a királykoronázás alkalmából. A pasaréti Lövészárok sorozat. A m. kir. debreceni 3. honvéd gyalogezred – Papp Aurél rajzai, a m. kir. 10 miskolci honvéd gyalogezred képeslap-sorozata, fényképes tábori levelezőlapjai. A 19. pécsi gyalogezred rokkantalapja javára: Biczó András képei („Ne sírjatok magyar lányok, visszatérünk hozzátok…” kísérő szöveggel) és még sorolhatnánk.

A jelvények a propaganda és a jótékonyság szolgálatában jelentek meg, növekvő példányszámban és egyre bővülő választékban. Elkészült a Hadsegélyező Emlékérem (1914, 1915, 1916). Divatba jöttek a hazafias ékszerek és jelvények. A tervezők között ott szerepel a dunapenteleiek számára jól csengő Berán Lajos neve is. A Nemzeti Áldozatkészség Szobra kínálta a Nemzeti Áldozat Jelvénye ötletét, 50 fillér, 1, másfél és 2 korona értékben. Az Auguszta plakett az Auguszta Alapnak a hadi emlékérme lett, alapanyagául az oroszoktól zsákmányolt ágyúk szolgáltak.

Ajtószög, sapkajelvény és Kober-féle kártyák

Az otthonok bejárati ajtajára helyezték a két lyukkal átütött fémlemezkét, amely a hazafias magatartás jelképe lett, és az árából befolyt összeget a rokkant katonáknak címkézték. Nem hivatalosnak számítottak a katonai sapkára kitűzhető jelvények, amelyek 1915-től terjedtek el, „tábori divatként” hódítottak, s váltak a túlélés szimbólumaivá, „túlélési mutatóvá”, számuktól és típusuktól függően. Kober Leo hadifestőt 1917-ben megbízták a hadikártya elkészítésével, amelynek 32 lapjára különböző hadi események, hadvezérek, uralkodók kerültek, a hátlapján olvasható „Az elesett hős özvegyek és árvák javára…” felhívás. A megjelenés 100. évfordulójára, az elmúlt esztendőben újból kiadták az emlékkártyát.

A „Jótékonysági papíremlékek az első világháborúban” című, a konferencia napján nyílt időszaki kiállítás segít az eligazodásban olyan fogalmak meghatározásánál, amelyek lassan az emlékezet homályába vesznek. Így definiálják az „adománybélyeget”, amelyek különböző változatain ismert művészek alkotásai jelentek meg. A „megváltási jegyek” az azokon feltűntetett jótékonysági akcióval kapcsolatos tevékenység vagy gyűjtött dolgok pénzbeli megváltására vonatkoztak. Az I. világháború idején a hadi költségvetéshez közel 3 millió koronával járultak hozzá az eladott „sorsjegyek”. Ugyanígy megtudhatjuk, mik voltak a „számolócédulák”, a „különleges adományjegyek”, milyen célokat szolgáltak a „tábori levelezőlapok”. És végül, de nem utolsósorban, némi magyarázatra szorulnak a „felülnyomott képes levelezőlapok”, amelyről mindent megtudhatnak, ha felkeresik a Magyar Papírmúzeum december végéig látogatható tárlatát.