Gasztronómiai élmények tárháza Dunaújvárosban

Kíváncsiság

Ez alkalommal nem az elismert és sikeres cég- és sportvezetőként, jeles közéleti emberként, hanem vendégként beszélgettünk Vass Zoltánnal.

– Egy ilyen rendezvényen első helyen vendég vagyok és utána a felelős beosztású ember. Ezek az összejövetelek az igazán nekem valók. Leereszteni, felfrissülni, akár otthon esténként, a hétvégenként, vagy a hasonló rendezvényeken, nagyon fontos dolog.

Kedves ismerősök jóvoltából lehetek itt, akik tudták rólam, hogy szívesen veszem az efféle programokat, mivel borszerető ember vagyok. Kíváncsian vártam a mai nap ételsorát is, hiszen nagyon szeretek megkóstolni mindenféle új ízt, és elkészítési módot.

Érdekes volt megismerkednünk a híres Maurer-féle borokkal. Különleges élményt adott ez a kóstoló. Nemcsak a kiváló ízvilága miatt, hanem a borvidék történelmének megismerése okán is. A magamfajta borivónak fontos dolog, hogy minél szélesebben megismerjem, hogy hol tart ma a borvilág tudománya.

Harmónia

Tilinger László egy amerikai vállalat közép-európai felelős vezetőjeként, az utazásai során ismerkedett meg a különböző nemzetek konyháival és vendéglátásával.

– Az éttermekben a harmóniát keresem. Attól kezdve, ahogy megérkezek és meglátom a portát, akkor legyen kedvem oda bemenni, és belépve, egyből találkozzak azzal az érzéssel, hogy itt én vagyok a fontos, a vendég.

Jó szándékkal azt mondhatom, hogy a hazai vendéglátás közeledik az európaihoz, de még sok tanulnivalónk van. Igényességben vagyunk lemaradva. Nem a túlteljesítés lenne a cél, hanem az, hogy bizonyos standard dolgokat fixen tudjunk hozni. Az árszínvonalunk teljesen torz, ugyanis a ma este kínált ételeket ennyiért sehol a világon nem kaphatnánk meg. Tehát körülbelül a negyede a ha­sonló színvonalú európaiaknak.

Örültem ennek a rendezvénynek. Mindenféle ital fogyasztásának megvan a maga szertartása, és ha ezeket komolyan vesszük, akkor egy társasági esemény lesz belőle. És itt szólok a mértékletességről, ami evésben-ivásban az egyik legfontosabb dolog a világon.

Fenomenális

Pribil Sándor ezen az eseményen mellőzte a köztiszteletben álló szerepét és a vendégébe bújt.

– Azt gondolom, hogy mindenkinek van az életben munkája, feladata. Egy másik dolog, hogy itt nagyon jó vendégnek lenni. Amikor valaki belép ide, teljesen mindegy, hogy az élet melyik területén dolgozik, és ott mit csinál.

A sokadik borvacsorán vagyok itt, mert ez egy igazi kulináris élményt is hoz nekünk. Mellette számomra nagyon fontos a borászok ismeretterjesztő előadása, amik között egészen kivételesen magasra kell értékelnünk Maurer Oszkár produkcióját. Csodálatosan kötötte össze a történelmi eseményeket az adott borfajtákra vonatkozó ismeretekkel. Ezt a nagyszerű italokkal összehangolt fenome­nális vacsorával együtt, csak elismerően lehet értékelni.

Nagyon mértékletesen, de borivó ember vagyok. Egy ilyen eseményen kis adagokat kóstolunk, ezért az első hallásra a soknak tűnő hatféle bor mértéke, összességében igen csekély lesz. Nemcsak itt, hanem a hétköznapokban is nagyon fontos a mértékletesség.

Vendégvárás

Mintha egy amerikai filmből lépett volna ki. Hibátlan megjelenés, imponáló lendület, derű és elegánsan udvarias stílus. Egymás után lép az asztalokhoz, ahol tőle és a mondandójától fölpezsdül a hangulat. „Remélem, nálunk is megáll egy kis időre!” gondolhatják a vendégek, akik nem várják hiába. Ez a férfi Horváth Attila a házigazda, a Kiskohász vendéglő tulajdonosa.

– Boldog izgalommal tölt el a vendégek fogadása. Fontos, hogy kellemesen, otthon érezzék magukat nálunk. Minden tőlünk telhetőt szeretnénk megadni a számukra az itt-tartózkodásuk idejére.

Ezen az estén szinte mindenki a személyes ismerősöm is volt, akiknek jó volt a társaságához csatlakozni egy kis időre. Ezek a pillanatok erőt, biztatást adnak a munkámhoz, és persze néha barátságos, kendőzetlen kritikát is. Abból is tudok építkezni, hiszen segítségnek szánják és én is akként fogadom.

A művész

A szakma modern módszereinek a felhasználásával, merész fantáziával, magabiztosan várta az újdonságokra vágyó vendégeit Szabó György, a Kiskohász vendéglő konyhafőnöke.

– Az ilyen készülődés úgy történik, hogy „rákóstolunk” ezekre a borokra, és a tapasztalatok nyomán az én szám íze és az elgondolásaink szerint próbálom az ételeket mögéjük állítani. Hál’ Istennek ez a módszer eddig bevált, hiszen a vendégeink igazolták, hogy nem nagyon fogtam mellé, mivel élvezettel fogyasztották az ételeinket. Szabadon engedett fantáziával vártuk őket.

Ilyenkor a mennyiségek is változnak, hiszen például ezen a napon hat fogást kínáltunk a számukra.

Kilesni a vendégeket, hogy vajon ízlik-e nekik a kínálat? A visszaérkező tányérokat szoktam megnézni. Azok sok mindent elmondanak a fogások sikeréről…