2018.02.24. 15:00
Angyalka élettánca
Andrea ajánlotta Eszter figyelmébe Anitát, aki az interneten talált rá a „lélektáncra”, ami kíváncsisággal töltötte el, hiszen maga is az évek alatt a tánc legkülönfélébb válfajait sajátította el.
A fiataloktól kezdve az egykori legendás táncosokig csaknem 250-en lépnek színpadra a Vasas jubileumi gáláján Fotó: Ady Géza
Nem sokkal utána Budapesten részt vett a módszer magalkotójának, Semsei Angelikának a foglalkozásain, majd Erdélyben a LEMangURIA táborban, hogy azután ő is oktassa. A LEMURIA ősi civilizációt, az „ang” fehér fényt jelent.
Az első alkalommal Anita visszament a kezdetekhez: Őseink a táncot használták különböző rituálék eszközeként, például a szülést, esőidézést, vadászatot megelőzően. Úgy vélték, hogy a tánc a mindenséggel való kapcsolatuk kifejezője. Genetikai tudatunkat fizikailag a mozgásunk tükrözi, és őrzi ősiségünkkel való kapcsolódásunkat. A „szabad tánc” közben felszínre kerülnek érzéseink, amelyek által megismerjük énünket. Közben választ kapunk arra, hogy milyen viselkedés-programok irányítják kapcsolatainkat, életeseményeinket.
Egy foglalkozáson Angelika ÉletTánc könyvéből olvasott fel: Testünk tükörként mutatja a lélek helyzetét, mi pedig megtanuljuk e testi jelzéseket lefordítani, ugyanúgy, mintha egy új nyelvet sajátítanánk el. A tánc segít a változásban. A megértések nyugalommal és erővel töltenek meg. A szabad mozgáson alapuló lélektánccal félelmeink feloldódnak, a mozgás segít a kikapcsolódásban. Gátlásaink oldásával kinyílik előttünk a világ. Martha Grahamt idézve: „A tánc a lélek rejtett nyelve.”
Egy újabb összejövetelen a ritmus fontosságát értették meg: Minden létező áramlását, növekedését, csökkenését a természet ritmusai befolyásolják. A Hold ciklusai, az évszakok változásai, az ár-apály változások, mind tartalmaznak növekedési és csökkenési fázist. Az emberi élet is ugyanígy működik. A változás örök rendjének befogadása megbékélés a világgal, és örömteljes találkozás önmagunkkal. Amikor saját ritmusunkban tudunk létezni, harmóniában vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy kizárunk magunkból minden más ritmust, hanem, hogy rátalálva a sajátunkra, tudjuk azt kapcsolni a különböző ritmusokhoz. Ritmusunkat a lelkünk, a tudatunk és a fizikai testünk határai szabják meg.
A haladó foglalkozásokon a szellemi állapotuk tudatos erősítésére koncentráltak: Tudatos mozdulatokkal erősítjük a szellemi állapotunkat, ami visszahat a test fizikai állapotára. Összehangolva testünk és tudatunk, kiegyensúlyozottakká válunk testben és lélekben. Ha a test és a tudat összhangban vannak, eltűnnek a félelmek, a kételyek. Kialakul az önbizalom és a bátorság. Energikusabbá válunk, kiteljesednek és növekednek képességeink, tisztánlátásunk erősödik, az életvezetésünk tudatossá válik.
Eszter hitte is meg nem is a tánc mindenhatóságát, így rajta nem múlott, hogy minél többen megismerjék ezt a keleti és nyugati filozófiákból megalkotott „élet táncot”.
A kezébe nyomott szórólapokon ez állt: Aki vállalja saját mozdulatait, hibáit, erényeit, képességeit, aki változtatni szeretne az életén, megismerni kapcsolatait, szüleit, gyermekeit, berögzült sémáit, aki önbizalomra vágyik, és arra, hogy mások is bízzanak benne, aki szeretné feloldani magában a feszültséget, tanulásra vágyik, ismeretre a bennünk és körülöttünk lévő világról, aki kreativitásban, döntéseiben erősödni szeretne, önkifejezésben letisztulni, félelmeivel szembenézni és belőlük tanulni, aki harmóniát, egyensúlyt, szeretetet és boldog életet szeretne teremteni, annak itt a helye!