Azari Zsolt nem látott magyar gólt a világbajnokságon

Az elmúlt tíz napban csak a magyar válogatott csoportját követtük figyelemmel, most itt az ideje hogy összképet nézzünk. Kedd este két meccsel befejeződött a világbajnokság csoportküzdelme, utolsónak Ausztria jutott a legjobb nyolcba.  

Világbajnokság dunaújvárosi szemmel is

Az már korábban eldőlt, hogy a B csoportot Svájc nyerte, szerencsére, mert ez a magyar válogatott A-csoportban maradását is jelentette. Az Egyesült Államok lett a második, Csehország a harmadik. A negyedik helyről a házigazda Dánia és Németország csatája döntött. A két csapat nagyot küzdött és inkább ez dominált, mint a gólszerzés. Nem is esett sok találat a meccsen, egészen pontosan 39 perc és 14 másodperc telt el, amikor a németek Geibel révén vezetést szereztek. A jégkorongban ez sovány előny, ilyet – főleg ezen a szinten – még kivédekezni sem lehet. 
Nem is lehetett, az 50. percben a Winnipeg sztárja, Nikolaj Ehlers egyenlített. Nagyon nagy csata folyt a győztes, és negyeddöntőt érő gólért, de 60 perc alatt nem sikerült döntést hozni. Sőt, a hosszabbításban sem, így végül büntetők döntötték el a továbbjutást. Ebben pedig a dánok voltak jobbak. A németek négyet is kihagytak, Olesen és Blichfeld a dánok részéről belőtte, végül ez döntötte el a továbbjutást. A dánok végül csak megcsinálták. A magyarok elleni meccs előtt még a kiesés réme is megfordult a dánok fejében, majd 8-2-re vertek minket, és onnan nem volt megállás. Teljesítették az álmukat, bejutottak a negyeddöntőbe, ahol Kanada lesz majd az ellenfél. A stockholmi csoportból a franciák estek ki, akik 3-1-re kikaptak a sorsdöntő mérkőzésen Szlovéniától. Ez az eredmény egyben azt is jelenti, hogy a divízió I/A-ból az elitbe feljutó mindkét válogatott megőrizte tagságát a világ legjobb tizenhat csapata között. 

A világbajnokságot megtekintette ifjabb Azari Zsolt, a Dunaújvárosi Acélbikák általános igazgatója is, ő így összegezte a látottakat:  – Két napot voltam Dániában, hiszen itthon is sok a dolog. Örülök a bennmaradásnak, de azért nem voltam túl szerencsés, mivel két meccset láttam, ahol a mieink játszottak, de sajnos egy magyar gólt sem láttam. Mi dunaújvárosiak együtt szurkoltunk. Az látható, hogy a világ közvetlen élmezőnyétől messze vagyunk. Egy dunaújvárosi nevelésű hokis volt a magyar válogatottban, Erdély Csanád, de azon dolgozunk, hogy a jövőben egyre több Acélbika legyen a nemzeti csapatunkban.