Szeptembertől a kisiskolások már nem csak perselybe gyűjthetnek

Kevéske kamatot is kaptunk a takarékosságért, ezen túl valami apró ajándékkal is jutalmazták azt, aki a legtöbb pénzt összegyűjtötte.Volt idő, amikor nekem jutott a megtiszteltetés, hogy takarékbélyeg-felelős lehettem. Az iskolában ezzel megbízott pedagógus – bizonyára már akkor is a túlterhelés miatt – szívesen delegálta a feladatot a gyerekeknek. A bizalmat persze ki kellett érdemelni, a jó úttörők és a megbízható, jó tanulók jöhettek csak számításba. A pénzzel bánás komoly felelősséggel járt, és egy kicsit gazdálkodni is meg kellett tanulni.

A bélyeget ugyanis biankó vételeztük – értékben és címletekben annyit, amennyit adott idő alatt várhatóan el tudtunk adni az osztálytársaknak. A tanár nénivel havi elszámolásban voltunk. Jó érzés volt, amikor év végén kihirdették, hogy nekem sikerült a legtöbb bélyeget értékesíteni, sőt, nekem volt a legnagyobb betétem is. Mert ugye, amit nem tudtam eladni, kötelességemnek éreztem magam megvásárolni.

A mai fiataloknak nem okoz gondot az automaták használata (Illusztráció: Nagy Lajos)

Néha előfordult, hogy a szüleimnek kellett helytállni a „takarékpénzért” ha néhány forint hiányom volt – a más pénzét elköltöttem fagyira, játékra stb. –, vagy, ha nem vigyáztam eléggé a bukszára és valamelyik vásott osztálytárs nem tudván ellenállni a csábításnak, belemarkolt. Akkor döbbentem rá, hogy a pénz különös jószág, amire bizony vigyázni kell. Sokkal később, amikor kezdett fogalmam lenni arról, a bankok hogyan is működnek, olyan gyanúm támadt, hogy a bélyegeladásért járó jutalékból engem valószínűleg kihagytak

Nemrég jelentette be az immár állami TakarékBank, hogy szeptembertől a kisiskolások számára az egykori takarékbélyeg mintájára bevezeti a TakarékMatricát. Mint az előzetesen készült felmérésből kiderült, a szülők örömmel üdvözölték az ötletet, nyilván egyetértenek vele, hogy a pénzgyűjtést nem lehet elég korán kezdeni, és az sem baj, ha a gyerek megtanul takarékoskodni. Eddig legfeljebb a malacperselybe dobálta az ötösökért, a szülinapra vagy a nagyitól a bevásárlásért kapott százasokat, kétszázasokat – és ha kellett a pénz, a malacnak annyi lett. Most meg vehet rajta matricát, egyelőre állatosat – később majd biztos lesz másmilyen is –, és elindulhat a tudatos banki ügyféllé válás útján.

Természetesen csak szülői felügyelettel nyithat és működtethet bankszámlát, mert ugye ma már nem lehet csak úgy, egy félbehajtott A/4-es papírra nyomtatott kockákba ragasztgatni a matricát, mint egykor a takarékbélyeget. Saját számlájára – anyuka-apuka kíséretében, minimum ötszáz forintonként teheti majd be a pénzecskéjét, ugyanúgy veheti ki, sőt, egyszer majd kártyája is lehet  


SZERINTEM
Az újságíró véleménye

A mai hat-tíz éveseknek már bizonyára nem okoz gondot az érintőképernyős POS-terminál használata, a PIN–kód beütése és az egyéb műveletek elvégzése, a szülő meg csak áll és néz majd, közben töpreng, hogy milyen okosan és ügyesen bánik a gyerek a pénzzel. Arra persze kíváncsi leszek, hogy egyebek közt például a számlavezetési díj, a kamatadó, a tranzakciós adó és az egészségügyi hozzájárulás című feladványt meg tudja-e oldani a kisokos csemete? Mert a pénzügyi tudatosság minimum ott kezdődik, hogy az ember (gyereke) kiszámolja, megéri-e betenni a pénzt? A matrica persze ehhez a gyereknek komoly csáberő, meglátjuk, működik-e, mint mézes-madzag ?