Az Európa-bajnokság két része

Ez az időszak bebizonyította, hogy a magyar emberek igenis szeretik a labdarúgást, és szinte egy emberként szorítottak a nemzeti együttesünk sikeréért. Abban reménykedek, hogy nem kell ismét évtizedeket várni az újabb nagy tornán való szereplésre. Válogatottunk bebizonyította, hogy fegyelmezett, egységes játékfelfogással, és kiemelkedő egyéni teljesítményekkel fel lehet venni a versenyt a nemzetközileg meghatározó együttesekkel is. Ennek legjobb példája a portugálok elleni 3-3-as döntetlen volt. Az Eb második részét már kívül állóként nézhettük végig. Ebben az időszakban már nem elsősorban szurkolóként, hanem nézőként követtek az eseményeket. Ezeket a találkozókat elsősorban a jó játék reményében néztem végig. El kell ismerni, hogy eléggé vegyes volt a kép. Játszottak kiemelkedő összecsapásokat, mint a Németország – Franciaország, de számos gyengébb találkozó is szerepelt a kínálatban. A csapatok többsége a biztonságot helyezte előtérbe, ami lehetetlenné tette a látványos támadójátékot. Kifejezetten gyenge mérkőzés volt maga a finálé, ami csak a portugál érzelmű szurkolóknak okozott örömet. Érthetetlen volt, hogy a hazai pályán játszó franciák ennyire ötlettelenül futballoztak. Az biztos, hogy a győztes Portugália együttesét több poszton sem a kontinensviadal legjobb játékosai alkották, de csapatként remekül küzdöttek, ami ezúttal elegendő volt a végső sikerhez.