Az éjjel soha nem érhet véget

A magyar labdarúgó válogatott a portugálok elleni döntetlennel csoportelsőként jutott tovább. A válogatott igazi csapattá érett. Többek között erről is beszélgettünk dr. Dorkota Lajossal, a MEKH elnökével

Persze nem szabad átesnünk a ló másik oldalára sem, hiszen az egyenes kieséses rendszerben egyelőre nem tudtunk tovább lépni. Mindenesetre tartásból, küzdeni tudásból, csapatjátékból és csapatszellemből jelesre vizsgáztak, ami az Eb-n elért eredménnyel együtt biztos alapot nyújthat a vb-selejtezők eredményes megvívásához. Többek között erről beszélgettünk dr. Dorkota Lajossal, a Magyar Energia és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnökével, aki nem titkoltan törzsszurkolója a magyar csapatnak. A labdarúgó-válogatott Franciaországban megmutatta, hogy teljesítményével le tudta ültetni a képernyők elé a szurkolókat, szinte az egész országot, sőt, a határon túli magyarokat is.

– Már a csapattal tartott a selejtező mérkőzések idején is

– Amikor Bukarestben Románia ellen pontot szereztünk, látható volt, hogy egy egészen más szellemű csapat játszott, mint korábban. Dárdai Pál zseniálisan látta meg azt, hogyan lehet eredményesen szerepelni, hogyan lehet a játékosokat motiválni, a társaságot igazi csapattá formálni. Ez már a román ellenféllel szemben is megmutatkozott. Azután, amikor odaértünk a pótselejtezős helyre és ellenfélül a norvégokat kaptuk, akkor már Bernd Storck szövetségi kapitánnyal, megmutatkozott az a sok munka, amit a stáb és a csapat végzett az Eb-re való kijutás érdekében.

– Milyen eredménnyel lett volna elégedett a csoportmérkőzések után?

– Hosszú ideje figyelem a csapatot és látom, hogy az évek során lépésről, lépésre haladva, egyre jobbak lettek. Ehhez a teljesítményhez azonban kétségkívül szükség volt arra a német precizitásra, amely Dárdaival kezdődött, és most a Storck–Möller párossal folytatódott. A csoportkör után három ponttal számolva a harmadik helyre vártam a csapatot, továbbjutást remélve. Ehhez képest csoportelsőként jutottunk tovább, a kitűnő erőnlétet nagyszerű játékkal kombinálva. Portugália ellen az Eb addigi legjobb meccsét láthattuk, amire évek óta nem volt példa. Ez a társaság a teljesítményével elérte azt, hogy nők és férfiak, gyerekek és idősek, a családok, a szomszédok, „lépcsőháziak”, ismerősök és ismeretlenek együtt szurkoltak a csapatért.

– A belga válogatott túl erősnek bizonyult

– A mérkőzés előtti bemelegítésnél derült ki, hogy Kleinheisler sérülés miatt nem léphet pályára, így borult az a játékrend, amivel a csapat játszott volna. Persze nem csak ezen múlott, hiszen a belga válogatott a világranglista második helyezettje, amelyik esélyes a végső győzelemre. A magyar válogatottnál is „ráment” öt-hat év munkája, hogy idáig eljutott és legalább annyira lehet még szükség ahhoz, hogy öt-hat év múlva állandó résztvevője legyen ezeknek a tornáknak. Úgy gondolom, hogy a vb-selejtezőkre összeállt a csapat gerince, amellyel eredményesen szerepelhetünk majd a következő sorozaton. Minden elismerés megilleti őket.

– Húsz-harmincezer szurkoló kelt útra, hogy a helyszínen biztassa a fiúkat

– Ezzel kellett volna kezdenem. Látszott, hogy mennyire együtt vannak a csapattal, ez több volt mint futball. Nemcsak a helyszínen, hanem országszerte, sőt, a határon túlról is főtereken, vendéglátóhelyeken, kiskocsmákban és otthon is a csapatért szurkolt mindenki. Fantasztikus érzés volt látni, hallani, megtapasztalni mindezt.

– Érezhető volt-e kívülről a fokozott terrorveszély a helyszínen a biztonsági intézkedésekben?

– Nagyon sok rendőr volt az utcákon, de nem voltak félelemkeltőek. Higgadtan végezték a dolgukat. A stadionok felett pedig helikopterek köröztek, védve a légteret is az esetleges dróntámadásoktól. Szerencsére azonban eddig a játéké volt a főszerep, és bízom abban, hogy ez így is marad.

– Ki nyeri az Európa-bajnokságot?

– A „magyar ágról” a belgákat várom a döntőbe, míg a másik ágról a német csapat érhet oda. Ott pedig már minden megtörténhet.