Néptáncosok gáláztak Előszálláson

Megtelt a nagyterem, több százan eljöttek, hogy megnézzék Czuppon Péter néptáncosainak fellépését. Évek óta hagyomány ez már, mondta köszöntőjében a vezető, ilyenkor szinte minden alkalommal új koreográfiákat láthatnak a szülők, a korosztályok egész éves munkájának eredményét. Az óvodásoktól a fiatal felnőttekig, közel százan álltak színpadra ezen a pénteki délutánon is.

Először a legkisebbek mutatkoztak be Rábaközi polgári táncokkal, majd az előszállási lányok moldvai koreográfiában fogództak a körtáncban, rajtuk a tájegység népviselete. Különlegesség volt még az, hogy a település fiai sokszor táncoltak már külön, de a lányoknak ez volt az első alkalom, hogy csak női táncot táncoltak.

A színpadon ezután Kisapostag, Baracs és Dunaújváros legkisebbjei verték a ritmust, Halászi falu csúfolódóit kiabálták kipirulva, kacagva a közönségnek (hallván őket, pirultunk is a merész, szókimondó rigmusoktól). Itt azonban még nem ért véget a hatalmas jókedv, mert a nagyok a legényesben káprázatosan figuráztak, hol a szólóba, hol a lábak gyönyörű együttes játékába feledkezhettünk bele, s a vastaps az este folyamán nem akart szűnni .

Ezután a Mezőföld táncai következtek, a Daruszentmiklósiak előadásában. Sajnos erről a vidékről nagyon kevés anyag maradt meg, bár gazdag a formavilága, mégis elhanyagolható, amit a gyűjtők hátrahagytak. A táncok formavilága igen színes, az este folyamán láthattuk, a Baracsiak Szatmári táncokat, a házigazdák Bagi koreográfiát, a Nagyvenyimről érkezett csoport pedig a Szászcsávás környéki cigányság táncaival léptek színpadra.

A néptánc nem csak a mozgás örömét adja a fiataloknak, életre szóló barátságok, szerelmek szövődnek, s a környékbeli településeket is szorosan összekapcsolja. Az érdem ebben Czuppon Péteré, akinek az élete szól erről, tanít, lelkesen becsülettel, több mint tíz éve. Munkáját mi sem dicséri jobban, mint az, hogy a csoportok száma egyre nő, s lassan már nem tudnak eleget tenni a fellépésre szóló meghívásoknak.