Jákli Barnabás aranysakált lőtt Előszálláson

Nádi farkas, aranysakál, toportyán – háromféleképpen is hívhatjuk a kutyaféle ragadozót. Sokan a rókával is összetévesztik, ez az állat azonban a következőkben tér el vörös frakkos rokonától: rókánál magasabb, hosszabb lábú, erőteljesebb felépítésű, a legszembetűnőbb különbség pedig az, hogy a farka testéhez képest rövid, és mindig lógatva hordja. A nádi farkas az 1900-as évek elején pusztult ki a Kárpát-medencéből, és bár régen gyakori vad volt, írásos emléket, képet alig találunk róla.

A szerencsés vadász, Jákli Barnabás édesapja nyomdokaiba lépve viszi tovább a családi hagyományt. Fotó: Bíber Bálint

A faj hatalmas területen él, az afrikai szavannáktól Nyugat-Ázsián keresztül egészen Délkelet-Európáig. A kilencvenes évek elején bukkant fel újra Magyarországon, az állományt mára már közel kilenc ezerre becsülik. Az állatok elsősorban pockokra, egerekre vadásznak, de károkat okoznak a vadállományban is, mert az együtt, falkában vadászó család képes a vaddisznó malacát és az őzgidát is megfogni, valamint veszélyben van a mezei nyúl és a fácán állomány is. Természetes ellensége a farkas, amitől hazánkban igazán nem kell tartania.

Élőhelyéről a rókát kiszoríthatja, az embert azonban kerüli, tehát a kirándulókra nem jelent veszélyt. Mára már alig van olyan megyéje az országnak, ahol ne jelent volna meg, különösen a déli megyékben (Baranya, Somogy, Bács-Kiskun) terjedt el jelentősen. Tolna megyében is gyorsan nő a számuk, így Fejér megye déli részén is egyre többször felbukkan, s a Dunaújváros környéki vadásztársaságoknál is megjelent már. Az Előszállás és Nagykarácsony területén illetékes Karácsony Vadásztársaságnál megalakulásuk óta először 2011-ben, Farkas Mihály hivatásos vadász lőtt toportyánt, mert az állatot az óvatos, rejtőzködő életmódja miatt nagyon ritkán látják. A társaságnak Előszálláson a Túzok elnevezésű erdősebb részen is van területe, itt sikerült a második aranysakált elejteni.

A szerencsés vadász, Jákli Barnabás édesapja nyomdokaiba lépve viszi tovább a családi hagyományt, és a karácsonyiaknál tag. Sokat jár ki a Túzokba, kedvenc helyein figyeli az állatok életét, mozgását, mint mindenki, aki ezt a sajátos életformát választja.

– Egy nyár végi estén, az őzek megfigyelése közben már egyszer láttam, de akkor elég messze volt, illetve viszonylag későn vettem észre a két erdőrész között gyorsan mozgó vadat. A körülmények miatt nem kockáztattam meg a lövést, de reménykedtem benne, hogy még összefutunk. Következő este is ugyanazon a helyen figyeltük az őzeket kísérőmmel, amikor nagyjából hasonló időpontban felbukkant a sakál. Mivel érkezése akkor már nem ért váratlanul, sikeresen el tudtam ejteni a (mint később kiderült) fiatal kan aranysakált. Nagy szerencsének tartom, hogy két egymást követő napon ugyanazt az útvonalat választotta ez a rendkívül óvatos vad – mesélte az elejtés körülményeit a fiatal vadász.

A faj ismételt felbukkanása hazánkban vegyes érzelmeket vált ki az érintettek körében. Jelenléte bizonyos fokig akár hasznos is lehet, viszont a természetes ellenség nélküli ragadozó túlzott elszaporodása problémákat okozhat.